Vissza
Egyszerű ember vagyok, egyszerűen is élek
2020.05.30. | Szabó Edit
Az Országos Borverseny bírái szerint tavaly a visontai Maróti Pince olaszrizlingje lett az ország legjobb fehérbora, készítőjét, Maróti Attilát mégis kevesen ismerik. Szabó Edit beszélgetett vele…
Nem tűnsz túlzottan romantikus alkatnak, de azt a vak is látja, hogy szerelmes vagy a Mátrába. Itt nőttél fel a környéken?
Hevesen születtem, a nagyszüleim mezőgazdasággal foglalkoztak. Paradicsom és dohány termett a földjeiken, és volt valamennyi szőlő is, de inkább csak saját fogyasztásra. Abban az időben még úgy tartották, hogy egy fiúgyereknek legyen szakmája is az érettségi mellett, így amikor pályaválasztásra került a sor, a hevesi gimnázium helyett az egri mezőgazdasági szakközépiskolában tanultam tovább. A gimibe amúgy se vettek volna fel, sose voltam mintagyerek.
Jól érezted magad ott, tetszett az iskola?
Nagyon szerettem oda járni, negyedikes koromban meg is nyertem gyümölcstermesztésből az országos tanulmányi versenyt. Volt egy fantasztikus tanárunk, aki végigvette velünk a borászati szakiskola anyagát, és abból is sikeres vizsgát tettem, így esett, hogy az érettségi mellett már két szakmám is volt, amikor felvételiztem a gyöngyösi főiskolára.
A most pozícióban lévő borászok jó része a gyöngyösi főiskola falai közül került ki. Te kikkel jártál egy évfolyamba?
Híresen jó színvonalú volt ott akkor az oktatás, a tanszékvezetőnk, dr. Szőke Lajos igazi tekintélynek számított. A szőlészetet tőle tanultuk, a borászatot pedig a budapesti Kertészeti Egyetem professzoraitól. Mérész Sándor, az Etyeki Kúria főborásza évfolyamtársam volt, Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet birtokigazgatója pedig egy évvel alattam járt.
Megvolt tehát az elméleti háttér, de hol szerezted meg a szakmához szükséges gyakorlatot?
Január 7-én van a névnapom. A családom nem volt jómódú, ezért elsőéves koromban elhatároztam, hogy a névnapomra minden évben végzek a vizsgáimmal, és a következő félév kezdetéig elmegyek dolgozni. Szőlőmetsző brigádokat szerveztem, és végigdolgoztam a januárt, így segítettem be a családi kasszába. 1995-ben, harmadéves koromban valaki megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kibérelni a 0,3 hektáros ültetvényét. Ráálltam, így diplomám még nem volt, de szőlőm már igen.
Ez a kis földdarab alapozta meg a későbbi Maróti Pincét?
Mondhatjuk, hogy igen. Ha valaki akkoriban tisztességesen dolgozott, nem kellett sokat várnia arra, hogy a munkáját pénzre váltsa. A szőlőnek megvolt a maga jövedelemtermelő képessége, viszonylag jól tudtunk haladni egyről a kettőre. A fiam megszületéséig, vagyis 2000-ig az árbevételem 100%-át visszaforgattam a rendszerbe.
A diploma után nem is mentél máshová dolgozni?
Ó, dehogynem! Szőke professzor kérésére a kertészeti tanszékhez tartozó gazdaságban maradtam, én üzemeltem be az új szőlőfeldolgozási technológiát. Innen közalkalmazotti áthelyezéssel az egri kutatóintézethez kerültem pincevezetőnek, ott is eltöltöttem három évet. Időközben a saját kis birtokom már 8 hektárosra duzzadt.
Az már komoly méret. Ki segített a művelésében?
Az évfolyamtársaimmal dolgoztunk együtt. Egyszerű ember vagyok, egyszerűen is élek, nincsenek különösebb vágyaim. Gyerekkoromban megtanultam, hogy mit jelent a kemény munka, és soha nem bántam, ha sokat kell dolgozni. Egy ismerősömmel együtt saját céget alapítottam, a megtermett szőlőt külföldi és hazai partnereknek értékesítettük, és a számok igazolták a döntés helyességét. Ez a vállalkozás még a mai napig működik, a borászkodás mellett szőlőt is adok el, mostanra a Mátra egyik legnagyobb szőlőforgalmazójává nőttük ki magunkat. A 2017-es jégverés után a társam kiszállt, és én is adtam el területeket, de nem sokat. Most 50 hektáros az ültetvényem, ebből 45 hektárt én telepítettem, én láttam el támrendszerrel.
Mi minden terem azon az 50 hektáron?
Tizenhét szőlőfajtával dolgozom, ennek minden előnyével és hátrányával. Az ember nem gondolná, de tényleg van előnye is, hogy ilyen széles a fajtaválaszték, mert a változó piacokat sokkal könnyebb lekövetni. Nagyjából 8000 palackot töltök meg borral évente, a többi termést értékesítem. Irsai Olivért és kékfrankos rozét készítek tartályban, de lehet, hogy az Irsaiból nemsokára habzó lesz, talán traminivel és más illatos fajtákkal házasítva. A prémium boraimhoz részben Visontán, a Csókás-dűlőben szüretelem a kékfrankost és az olaszrizlinget, részben a Sárhegyen a királyleánykát, a chardonnay-t, a zenitet, de kékfrankos és olaszrizling itt is terem. Szeretem a borban a vegetális jelleget, és azt a Visonta környéki ültetvények nagyon szépen adják, a Sárhegy pedig hozzáteszi a maga ásványosságát.
Sokan azt mondják, hogy a Sárhegy a Mátrai borvidék legjobb szőlőtermő területe. Te is osztod ezt a véleményt?
Igen, én is így gondolom. A Sárhegy nagyon izgalmas termőhely, magas a napsütéses órák száma, és a borokban nagyon jól megmutatkozik a termőhelyi jelleg. 2001-ben palackoztam onnan először olaszrizlinget. Szeretem a szőlőt járni, de talán ide megyek leggyakrabban, annyira szép. Amúgy sem árt, ha az ember körülnéz időnként, a szőlőtermesztés nagyon komolyan igényli az élő munkaerőt, és a gazda személyes jelenléte jótékonyan hat a teljesítményre.
Az olaszrizlinged az aranyérem mellé a legjobb fehérbor címet is kiérdemelte a tavalyi Országos Borversenyen. Gyakran küldöd borversenyre a boraidat? Fontos az elismerés?
Szeretem a borversenyeket, bírálni is örömmel megyek. Régen még büntetésszámba ment, ha zsűrizni hívták az embert, de már olyan jók a borok, hogy élvezet őket megkóstolni. Egy-egy ilyen értékelés után az ember azt is látja, hogy ő maga hol tart a pályán. Szívesen küldöm versenyre a boraimat, mert fontos a visszajelzés, és nem tagadom, jólesik az elismerés. A tavaly elért eredményemre pedig különösen büszke vagyok.
Hol lehet megkóstolni a boraidat?
Visontán élek a családommal, szeretem, mert csendes, barátságos falu. Itt van a pincém, mellette a kóstolóterem, és a területeim is itt vannak a közelben. Az érdeklődőket szívesen látom a kóstolóteremben, ha valaki előre bejelentkezik, örömmel mesélek a boraimról.
Szeretnéd a birtokméretedet növelni? Tervezel bármilyen bővülést?
Az ültetvények bővítését már nem tervezem, bár néhány szomszédos parcellát megvásárolnék szívesen. A palackos boraim mennyiségét és azok jövedelemtermelő képességét viszont egyaránt szeretném növelni. Tavaly volt a 25. szüretem, megtehetném, hogy hátradőlök, mert azzal, hogy ezek a borok elkészülnek, nekem nem lesz se több, se kevesebb. Amennyit befektetek, annyi jön vissza, nyerni nem lehet rajta. De ezt tanultam, visz a lendület, szeretek a borral dolgozni, és örülök, ha valami tényleg jól sikerül.
Még mindig ugyanúgy telnek a napjaid, mint kezdő borász korodban?
Ha nem is ugyanúgy, de sok a hasonlóság. Minden áldott nap reggel 5 órakor kelek, viszem az embereket a kocsival dolgozni, aztán intézem, amit kell. Ha hideg van, fát vágok, begyújtok, pedig gáz is van, mégis vágom a fát, mert megszoktam. A saját magam rabszolgája vagyok.
Komoly birodalmat építettél az eltelt 25 év alatt. Mit gondolsz, a fiad folytatja majd, amit te elkezdtél?
Azt most még nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy nagyon jó érzékkel nyúl a borhoz, és szeme is van hozzá. Tízévesen már tudta illat alapján, hogy milyen bor van a poharamban. Most közgazdaságtant tanul, de ha érdekli a borkészítés, megadom neki a lehetőséget, hogy megszerezze a szakirányú diplomát akár itthon, akár külföldön. Egyelőre minden megy a maga útján, viszem a birtokot, csinálom, amit kell. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Fotó:
Vető Gábor
