Vissza
Muzeális aszúk a Bor, mámor… Bénye! fesztiválon
2019.10.01. | Csepe Erika
Ungváry Krisztián, az erdőbényei Vayi Pincészet tulajdonosa az idei Bor, mámor… Bénye! fesztiválon is megtartotta hagyományos történelmi aszúkóstolóját, amelynek során egy 1956-os borból is kihúzták a dugót…
Lassan kétség sem férhet hozzá, hogy családias, barátságos hangulatú fesztiválokban a Tokaji borvidék a legerősebb az országban. Az apró, ám annál bájosabb települések valahogy nagyon eltalálták, hogy milyen élményekre vágynak napjainkban az emberek, és hogyan lehet azokat a legjobban megvalósítani. Jó zenékből, meghitt beszélgetésekből, fantasztikus ételekből és különleges kóstolókból az idei Bor, mámor… Bénye! rendezvényen sem volt hiány.
Aki volt már a Tarcali Tavaszon, a bodrogkeresztúri Mindszenthavi Mulatságon vagy az erdőbényei Bor, mámor… Bénye! fesztiválon, tudja, hogy miről beszélünk, amikor barátságos és családias hangulatot említünk. A kertek, a pincék, a borászok bázisai megnyílnak ezeken a rendezvényeken, a vendéglátók pedig tárt karokkal várják a turistákat. Szinte mindenhol maga a borász kínálja a borait, és persze van ideje diskurálni és történeteket mesélni is. Az egész olyan, mintha a legjobb haverunkhoz toppannánk be egy kerti partira. A teraszon, az udvaron vidám és kényelmes bútorok, babzsákfotelek vagy raklapokból összeeszkábált ülőalkalmatosságok fogadják a betérőket, messziről kiáltva, hogy feszengeni itt egy percig sem kell. A gyerekek és a kutyák épp olyan felszabadultan rohangásznak, mint ahogy a borkedvelők csevegnek egymással. A legjobb az egészben pedig az, hogy a nagy lazaság mellé kiváló borokat kóstolhat az ember. És nem egyszer olyanokat, amikhez boltokban, borbárokban még csak véletlenül sem juthat hozzá.
Borok ráklépésben Ungváry Krisztián gyűjteményéből
Az egyik ilyen különleges kóstolót Erdőbényén legutóbb Ungváry Krisztián történész tartotta, aki maga is borász, a Vayi Pincészet vezetője. Muzeális aszúkóstolóra hívta a nagyérdeműt, nem titkoltan az 1956-2017 közötti évjáratokra fókuszálva. Saját gyűjteménye féltve őrzött palackjaiból állította össze a kóstolót. A 40-50-60 éves borok már önmagukban komoly hívóerőt képeznek minden borkedvelő számára, főként mert még annak sem adódik sűrűn lehetősége megízlelni ilyen tételeket, aki sokat kóstol. Még a történész-borász is úgy vélekedett, izgalmas látni, hogy egy bor hogyan öregszik, hiszen a borok jelentős része nem tárolható sokáig. Nem azért érdekes muzeális borokat kóstolni, mert a régi jobb, hanem mert így olyasmibe pillanthatunk bele, amibe hétköznapi halandó nem. Egyrészt nagyon nehéz hozzájutni ezekhez, másrészt a muzeális aszúk drágák. Az 1956-os tételek ára nagyjából százezer forint körül mozog.
.jpg)
Egymás után kóstolni az eltérő évtizedekből származó borokat különösen érdekes. Teljesen más körülmények között készültek ugyanis 50-60 évvel ezelőtt a borok, mint tíz-húsz éve. Ungváry Krisztián szerint a világtörténelem során annyira jó állapotú szőlőkből még sosem készült bor, mint most. Az ágazat technológiailag nagyot fejlődött az utóbbi években. A régi aszúknál sokkal több probléma lehetett a feldolgozás során, hiszen nem voltak korszerű eszközök, nem tudták hűteni a mustot, és szüretkor sem került azonnal a hűvös pincébe a szőlő. Ráadásul a szocializmus idején húszmázsás konténerekbe szedték a szőlőt, csak 1999 óta gyűjtik kicsi, műanyag ládákba. Ha még visszább mehetnénk az időben és kóstolnánk borokat a 19. vagy a 18 századból, még inkább meglepődnénk, hogy azok mennyire különböznek a ma ismert ízektől. Mások voltak akkor a klimatikus viszonyok, és mások a szőlőfajták is. A furmint és a hárslevelű dominanciája csak a filoxéravész után alakult ki a környéken.
2017
Hogy minél jobban érezzük a különbségeket, ezen a kóstolón visszafelé haladtunk az időben, és egy igen friss, 2017-es aszúval, Ungváry Krisztián saját borával kezdtünk. 2017 gyönyörű év volt a borvidéken, ezt érdemes annak is megjegyeznie, aki most döntene úgy, hogy betáraz aszúkból. Már a színén is látszott, hogy friss borral van dolgunk, egy igazi gyümölcsbombát kaptunk: olyat, amit még csak véletlenül sem tudnánk nehéz, csokoládés vagy karácsonyi desszertekhez elképzelni, sokkal inkább gyümölcssalátához vagy túrós-barackos süteményekhez.
2007, 1998
Ezt követte egy 2007-es aszúeszencia az Ábrahám Pincétől. 2007 nagyon meleg, forró, aszályos év volt, csoda, hogy ennek dacára még most is gyönyörű savakat lehet érezni ebben a 12 éves borban. Ezt a tételt pedig egy mádi borász, Orosz Gábor 98-as hatputtonyos aszúja követte. Itt már a gyümölcsös ízek mellé felsorakoztak a jól ismert aszús jegyek: kávé, datolya, törökméz és egy kis füstösség is.
.jpg)
1988
Ezután érkeztünk meg abba a korba, amikor megjelentek az országban a Gorenje hűtőszekrények, elkezdődött a szabad sajtó korszaka, és a politikai rendszer az összeomlás határára ért. 1988-ban óriási változások zajlottak az országban, a Tokaji borvidéken viszont igen jó tételek készültek. Bizonyíték erre a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság (későbbi nevén Tokaj Kereskedőház, ma Grand Tokaj) különleges tétele, amelyet eleve nem a boltok polcaira szántak, hanem az örökkévalóságnak, pontosan a muzeális aszúk közé. Ez a bor kevésbé tűnt már édesnek, inkább diós, füstös, konyakos jegyeket lehetett benne felfedezni.
1972, 1968
Krisztián szerint sokan 1972-t tartják az évszázad legjobb évjáratának, ám ezt nem lehet biztosan kijelenteni. Csupán a feljegyzett szüreti mennyiségekből nehéz ilyesmit megállapítani, más adat pedig nem nagyon áll rendelkezésre. A poharunkba töltött bor a kora ellenére hibátlannak tűnt. Külsőre úgy nézett ki, mint az angol kávé, amit nevezhetünk akár teának is, illatában és ízében pedig a már nagyon ismert füstös, diós, mogyorós, csokoládés aromák mutatkoztak. A 68-as aszúnál a borász a szentjánoskenyér ízét említette, ám mivel sokan nem kóstolták a szentjánoskenyérfa termését (e sorok írója sem), így nehéz kijelenteni, hogy a bor aromái tényleg azt tükrözik-e. Mindenesetre elég komplex még így, 51 éves korában is, és a törökméz, a datolya és a kakaópor aromái mind-mind felfedezhetők benne.
.jpg)
1956
Végül elérkeztünk az 1956-os évjáratú aszúhoz, mely az előzőtől nem sokban különbözött. Színe egy igen idős portóihoz hasonlított leginkább, ízében pedig az előtte kóstolt borhoz. Igen sok üledék gyűlt össze a palack és persze a pohár alján is, ám ez az élvezeti értéket egyáltalán nem befolyásolta. Különleges élmény abból az évjáratból aszút kóstolni, aminek említésekor senkinek sem a Tokaji borvidék ugrik be elsőnek, de még csak nem is a borok.
A Bor, mámor… Bénye! fesztivál azért is volt nagyszerű, mert valóban néhány olyan élményben lehetett ott az embernek része, amit máshol nem kaphatott volna meg. Aki szereti a vezetett kóstolóprogramokat, sok egyéb hasonlóból válogathatott, aki pedig megéhezett, annak ott voltak a bográcsban főtt helyi ízek, az Anyukám mondta vagy a miskolci gasztroklaszter éttermei, például a Borsod Burger a vagány hamburgereivel. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyott, beülhetett Falusi Mariann és Sárik Péter vagy éppen Kollár-Klemencz László koncertjére, de részt vehetett dűlőtúrán is a Béres Szőlőbirtokon, rögtön a bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi előadása után. A programokat hosszan sorolhatnánk, de Erdőbényén már az is jó érzéssel töltötte el az embert, ha megpihenhetett az egyik borászat kertjében az árnyas fák alatt, és egymás után kortyolgatta a jobbnál jobb borokat.
