Vissza
Ember a vízben, halak a tányéron
2024.10.15. | Juga Péter
A tenger közelében általában három dolgot tesz az ember: úszik a vízben, szomját oltja a melegben, és végül keres valami harapnivalót. Ezt a jól kitalált programtervet a világért sem szerettük volna megreformálni…
A szállásunk Ičićiben volt, ami egy kis halászfalu (ma már inkább nyaralófalu) Opatija közvetlen szomszédságában. A hegyoldalban hosszan felfutó település más és más arcát mutatja a különböző magasságokból. Egészen fentről belátni szinte a teljes Kvarner-öblöt, és egy-egy partközeli sziget is felbukkan. Hátránya viszont, hogy 40-50 perc távolságra van az első strand. Ahogy ereszkedünk lefelé a hegyről, visszatekintve az fölénk magasodik, a parthoz közel pedig a tenger morajlása, a fénylő víztükör, a sós tengervíz és a rozmaring illata ölel keblére minket.
A kertekben narancs- és citromfák, valamint kivi. A füge sajnos még éppen nem érett be, pedig a teraszon ülve szakítottam volna néhányat, és talán a száz-egynéhány éve itt dőzsölő grófok és bárók bőrében éreztem volna magam egy pillanatra. Habár ahhoz „propellernyakkendős pingvinek” is dukáltak volna a fehér kesztyűjükben…
Ičići strandjai komfortosak, minden megtalálható a pékségtől a művészeti galériáig. Ennek megfelelően sok az ember, de közel sem elviselhetetlen mértékben.
Messzebb a kijelölt, „hivatalos” fürdőzőhelyektől az ember akár privatizálhat is egy-egy nagyobb sziklát, ha időben érkezik, mert hosszú kilométereken és településeken át járható és „fürödhető” a part. A legtöbb helyen kialakított parkolók, olykor egy-egy betonozott placc és bemászáshoz való létra is rendelkezésre áll, ami nagyobb hullámzás közepette nem árt, ha nem akarja az ember a pengeéles sziklákkal beirdaltatni valamelyik testrészét.
És ha már beton: papucsot feltétlenül tartson magánál az ember, különben a forró kövezet pirosra pirítja a talpát igen hamar, illetve ez idő alatt a fájdalmat enyhítendő, rendhagyó táncmozdulatokat mutat be, amellyel nyugodtan felvételizhetne a Hülye Járások Minisztériumába a Monty Python Társulatnál.
A kevésbé frekventált helyeken búvárkodáshoz is ideális a terep. A partközelben kevés a veszélyes állat, egyedül a murénát nem érdemes piszkálni. Rosszul lát, és a búvárok kezét olykor zsákmánynak nézi… Ilyenkor ki kell osztani egy-két kicsi pofont, és az állat rájön a tévedésre.
Az Opatijától Pula irányába húzódó partszakaszról (Ičići, Lovran, Medveja, Kraj stb. települések) közvetlenül Rijekára látni. Az esti fények adják a legkülönlegesebb látványt. Ahogy vibrálnak a lámpák… mintha szentjánosbogarak sokasága sütkérezne a holdfényben.
Ha valaki horgászni óhajt, akkor elvileg engedélyt kell váltani, ezt a neten keresztül meg lehet tenni. Nem tapasztaltam nagy szigorúságot ezzel kapcsolatban, mindenesetre ha betérünk a partközeli horgászboltok egyikébe, ott eligazítanak bennünket.
Lovran
Ha egy ideig nem szeretnénk babérlevelet vásárolni, akkor néhány zsákot készítsünk be, amikor a településre érkezünk. A Lovran név a babérra vezethető vissza (lovor – babér; lovorov list – babérlevél), ennek oka a rengeteg babérfa, ami a településen és környezetében nő.
A partszakasz legrégebbi településéről van szó. A területet Marcus Vipsanius Agrippa (római hadvezér és politikus) szemelte ki magának, rezidenciája itt épült meg az i. e. 1. században.
A településen komoly hagyománya van a képzőművészetnek, így néhány galéria is található itt, melyeket maguk az alkotók tartanak nyitva. Egyikük Boris Kačić, akihez nem először tértünk be idén. Korábban egy képpel, most pedig néhány nyomattal távoztunk. Mindig öröm vele beszélgetni, jó kedélyű, jó humorú ember.
Lovran főterén érdemes a Lovranska Vrata éttermet választani, a Szent György-templommal (Crkva sv. Juraj) átellenben. Tengeri ételekben nem ismernek tréfát…
Kastav
A város a környék katonai és gazdasági központja volt korábban, páratlan szépségű óvárosa egy 365 méter magasságú kiemelkedésre épült. Alaposan megerősített városfalával és kilenc bástyájával komoly elrettentő erővel bírt. Ma már persze csak a falak egy része áll, illetve hat bástya a kilencből. A kilátás megismételhetetlen, a bástyák marasztalják az embert…
Az előző cikkben említett blueskoncertek egyikének helyszíne a leomlott jezsuita templom (mai nevén Crekvina) volt. Építésekor, a 18. században nagyot álmodtak az egyházi méltóságok, mert egy háromhajós, majd 60 méter magas épületet terveztek. Habár több mint a fele elkészült, az építkezések sosem fejeződhettek be, mert a század második felében három földrengés is próbára tette, melyeket nem állt ki a hatalmas építmény.
Minden, ami gasztro…
A horvát konyha fogásai közül alighanem mindenkinek akad egy kedvence. A Mediterráneum gasztrokultúrája méltán népszerű Európa- és világszerte, de azért én még népszerűsítem egy kicsit…
Kellemes program például 8-kor Ičićiben frissen sült bureket reggelizni a strandon. Személyes kedvencem a spenótos-juhsajtos, de van káposztás és húsos, sőt még édes változatban is. (Ez a török eredetű, vékonyra nyújtott, zsíros, rétegzett tésztából formázott pékáru frissen, ropogósan káprázatosan finom.) Ezek után egy-két friss barackot vehetünk a szomszédos gyümölcsárustól, aztán pedig mártózhatunk egyet a vízben – ami azért is jó, mert ilyenkor „Bástya elvtársként” lubickolhatunk, mivel a legtöbben ekkor fordulnak át a másik oldalukra az ágyban.
Ebédre a nagyobb étkűeknek ćevapčićit (ejtsd: csevapcsicsi) ajánlanék ajvárral és fehér édes hagymával. Ja, és semmiképpen sem sült krumplival, hanem házi pitával… Ennek alternatívája a pljeskavica, amely tulajdonképpen csevapcsicsi „laposra verve”. Tehát egy húspogácsa, melynek mindkét oldalát addig pirítják, amíg egy kis kéreg nem képződik a felületén. Mindenképpen kevert húsból készítik (az eredeti recept alapján), azaz sertés-marha, sertés-bárány kombinációra számíthatunk. A boltokban persze lehet kapni csirkéből, pulykából, de azt a helyiek inkább „csevapipótléknak” tartják.
A tenger gyümölcseit kedvelők pedig fejest ugorhatnak a választékba, akár a tengerbe. Vegyük például a feketekagylót. Kérhetjük pirított formában petrezselymes-fokhagymás olívaolajban vagy á la Buzara.
Ez utóbbi egy ragu vagy mártás, ami olívaolajat, fokhagymát, (fehér)bort, zsemlemorzsát és petrezselymet tartalmaz, semmi többet. Ebben a változatban pirítják, majd főzik is a kagylót. Ez a „fehéren” verzió; ha pedig paradicsomot is adnak hozzá, az lesz a „vörösen”. Tehát ha érdeklődnek, hogyan szeretnénk fogyasztani a kagylónkat, akkor általában e három elkészítési mód közül választhatunk.
A Buzara változat az olaszoknál is létezik, mi több, vita is folyik róla, hogy kitől származik az elnevezés, valamint a recept. Ami biztos: a Földközi-tenger északi partvidékén elterjedt ételről van szó.
Kagylófélékből egyébként széles kínálattal találkozhatunk. Most nem sorolom fel mindet, de például a fésűkagyló is remek fogás, viszont az ára már kevésbé az, pláne a klasszikus feketéhez képest.
A skampi (garnélarák) és a calamari (tintahal) ugyancsak klasszikus. Ezeket a partközeli kifőzdékben, strandbüfékben érdemes megkóstolni, mert ott biztosan nem fagyasztott verzióból dolgoznak. Isteni jó blitvával, vagyis mángolddal. Ezt a zöldséget errefelé „leveles répának” is nevezik. A cékla közeli rokona, és nagyméretű, fodrozott leveleit köretként vagy akár egytálételként is tálalják. A blitva már magának az elkészített köretnek a neve, ami olívaolajjal, fokhagymával, sóval, borssal és némi krumplival kerül a tányérunkra. Van, ahol a köretet mángoldnak nevezik, illetve nem tesznek bele krumplit, de a lényegét tekintve ugyanarról van szó.
A hal viszont már komoly kérdés. Mióta nem jártam a horvátoknál, létrehoztak három kategóriát: III., II. és I. osztályt, utóbbi a prémium minőséget jelöli.
Mindenekelőtt egy javaslat: mindig figyeljük a halak szemét, arról egyből megállapítható, hogy mennyire frissek. Ha tiszta (vízszínű) és a fej síkjából kiugró, domború még a szemfelület, az kiváltképp jó, viszont ha már homályos és beesett, inkább válasszunk valami mást, mert abból már aligha lesz meggyőző halélmény.
Tehát legalul (III. osztály) vannak a különböző filék (tonhal, makréla), utána következik a cápaderék és a rája (II. osztály). Ezek mind fagyasztott alapanyagok. Végül pedig a frissen fogott halak, amit a legtöbben szeretnénk enni, például a tengeri sügér (brancin) és az aranydurbincs (orada). Utóbbiak az éttermek jeges hűtőiben állnak, melyek a teraszon vagy a bejáratnál találhatóak, így bárki megnézheti, hogy melyik halat szeretné elkészíttetni. Igen ám, de az euróra való átállásra oda kell figyelni, mert kunával számolva olcsónak tűnhet, de az új fizetőeszközzel igen borsosak lettek a halárak. (A séfek persze ugyanolyan jókat főznek, mint a megszokott valuta leváltása előtt.)
Ha úgy adódik, érdemes megkóstolni a skorpióhalat, mert különösen ízletes, omlós, és mégis ruganyos a textúrája. Egy kis bevállalósság sosem árt, így érhetnek bennünket a legjobb gasztronómiai felfedezések és a legkellemesebb új élmények…
(folytatjuk)
A sorozat első részéért katt IDE!
Fotó:
Juga Péter
