A pirosboré a jövő

Új címkecsaláddal ünneplitek a generációváltást a pincészet élén. Ez most azt jelenti, hogy a szüleid teljesen visszavonulnak? 

Ismered őket, és szerintem erre a kérdésre te is tudod a választ. Képtelenek tétlenül ülni, és ez így van jól. A generációváltás inkább azt jelenti, hogy lezárult egy nyolc évig tartó folyamat. A csatlakozásom után kezdetben csak a borászati döntésekben vettem részt, de három éve ügyvezető lettem, és két éve már a szőlészetet is én viszem – természetesen úgy, hogy a szüleim is aktívan jelen vannak a pincészet életében. 

Milyen feladat hárul rájuk a jövőben?

Édesanyám az ügyvezetőtársam, ami megnyugtató számomra, mert az utóbbi negyedszázadban is ő felelt a pincészet pénzügyi stabilitásáért, és biztonságot ad, hogy van mellettem egy pénzügyi és szervezési kontroll. Édesapám komolyabban veszi a nyugdíjas éveit, sok időt tölt az unokáival, viszi őket táncórára, szakkörre, de továbbra is aktív a vendéglátásban, a birtokon sokszor ő fogadja a vendégeket, borkóstolókat tart mindenfelé az országban, és részt vesz a borvidék ügyeinek alakításában is. Mindenen rajta tartja a szemét, viszont élvezi, hogy nem kell itt lennie reggel 8-kor. Áldásos ez a lassú átmenet, mert stabilitást ad. Igaz, hogy vannak vitáink, és időnként nagyokat szkanderozunk, de jó, hogy mindent megbeszélhetünk.

A borok hogyan változnak?

Megszűnik a Heimann & Fiai borcsaládunk, amiben eddig az én kísérletezéseimről, új borstílus keresésről, az őshonos fajtáink újrafogalmazásáról szólt. A sok megszerzett borászati és szőlészeti tudás nem zárójelbe kerül, hanem beépül a Heimann márkába. A szüleim által felépített klasszikusabb boraink pedig kicsit frissebbek, fiatalosabbak lesznek majd a jövőben. Fontos szerepet szánunk a Bátor nevű üde, lendületes bikavérünknek, az örök kedvenc kadarkának és a Pirosnak keresztelt, kékfrankosalapú, modern sillerborunknak is.

Van olyan bor, amit elengedtek, amit már nem talál meg a fogyasztó a jövőben?

A Birtokborunkat kivezettük, de drasztikus változás nem várható a szortimentben. Kivágtunk két hektár szőlőt, így átmenetileg 10%-kal csökkent az ültetvényeink mérete. Azoktól a fajtáktól köszöntünk el, amiknek nem volt stabil helye a házasításokban, mint például a portugieser vagy a pinot noir. 

És mit telepítesz a helyükre?

Az még titok, de annyit elárulhatok, hogy nagyon foglalkoztatnak a régi magyar fajták, mint például a laska vagy a tihanyi kék. Van egy 50 éves kékfrankosültetvényünk, onnan szüreteljük a Szívem nevű borunk alapját. Innen szeretnék szaporítóanyagot gyűjteni, és kialakítani a saját kékfrankos-szelekciónkat.

Milyen néven folytatjátok?  

Heimann. Így, egyszerűen. Az új címkéink is az egyszerűséget, a letisztultságot erősítik. Szerintem a piros szín nagyon menő és erős, ezért döntöttünk úgy, hogy a dűlős boraink piros címkét kapnak. A Bortársaságnál most debütál a Porkoláb Kadarka, és rövidesen a Baranya Kékfrankos – úgy érzem, nagyon jól sikerültek. A jelenlegi piaci környezetnek az a legnagyobb tanulsága, hogy a boroknak csilingelniük kell, és igyekszünk is megfelelni ennek az igénynek.

Mondtad, hogy a Piros, a Bátor és a Kadarka a fő irány. Mesélsz bővebben ezekről a borokról?

A Piros markáns savú, dzsúzos, piros bogyós ízvilágú, könnyen iható bor, egész fürtösen préselt szőlőből, egy kis szénsavas macerációval elkészítve. Úgy nagyon behízelgő, hogy közben jó a hossza, komolyan vehető. Bátor Bikavérünk egyenes gerincét a 70% feletti kékfrankos adja. Ez a bor egy fiatalabb, 2017-es telepítésű ültetvényről készül, amit egy helyi nénitől vett édesapám. Klári néni távoli rokon, a szekszárdi sváb hagyományőrző közösség zászlóvivője volt évtizedeken keresztül. És mivel családjában anyai ágon a Bátor vezetéknevet senki sem vitte tovább, az volt a kérése, hogy kapja a terület a Bátor nevet. Így is lett, kékfrankost telepítettünk oda, új osztrák és német klónszelekciókat, és ez adja a Bátor Bikavérünk alapját. Vittünk is belőle Klári néninek...

2020 óta organikusan művelitek a szőlőt, és 2023-ban a biotanúsítványt is megkaptátok. Mi a tapasztalatotok?

A bioművelésnek és az aszályos éveknek köszönhetően csökken a termésátlag. Szép virágzó talajtakarót vetettünk a sorközökbe, ami nemcsak a szemnek kedves, hanem a talajéletet is gazdagítja, a vízmegtartást is segíti.

Nagy hangsúlyt kap a kézi munka, teljesen visszaálltunk a kézi szüretre. A szőlőt kis ládákba szedjük, kézzel válogatjuk, és ezzel nem csak a gyümölcsre tudunk jobban vigyázni, de közben több családnak is munkát adunk.

Amikor a tanulmányaim végeztével hazajöttem és beálltam a szüleim mellé a borászatba, szorgalmazni kezdtem, hogy térjünk át bioművelésre. A szakemberek többsége viszont arról győzködött, hogy ez különböző okok miatt lehetetlen. Dolgoztam már biobirtokon a Mosel lejtőin is, a szekszárdinál sokkal nehezebb adottságokkal, tudtam, hogy megoldható. Sok időbe telt, míg elkezdtünk jól működni organikusan, de sikerült!

Beavatsz minket is?

A növényvédősök szerint nagyon sok permetlét kell használni, én viszont ezzel nem értek egyet. Elvégeztem egy kísérletet, és ez megerősített abban, hogy nem a lémennyiségen, hanem a zöldmunka minőségén múlik minden. A humán faktor tehát nagyon fontos: a szőlőben dolgozó embereknek meg kell érteniük, hogy mi miért történik. Ha jó a zöldmunka, a permetlé odaér a fürtökhöz, tehát kevesebb is elég belőle, hogy kifejtse a kívánt hatást. Most azon dolgozunk, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban végezhessük a szőlőmunkákat és a permetezést, mert az egy-egy fertőzés idején létkérdés lehet. 

Milyen szerekkel dolgoztok?

Alapvetően rézzel és kénnel, de a réz mennyiségét folyamatosan szorítjuk lefelé, mert az engedélyezett határérték is szűkül. Lisztharmat ellen egy sütőporalapú szert alkalmazunk, és olyan, a spórákat szárító, tapadásnövelő szerek is benne vannak az eszköztárban, mint a narancsolaj, valamint a fenyőterpének. A hangsúly mindig a megelőzésen van, ezért kiemelten fontos, hogy ezek a szerek befedjék a levélfonákot és a fürtöket. A szőlőmunkák jó időzítése és minősége létkérdés.

Félve kérdezem: milyen nálatok a kabócahelyzet? Mennyire fenyegető az aranyló sárgaság?

A kabócák jelen vannak sajnos, potenciálisan fertőzött tőkéket is találtunk, bár eddig csak 30 körüli igazoltan aranyló sárgasággal fertőzött a borvidéken. A potenciálisan beteg tőkéket a hatóságokkal együttműködve beméretjük és kivágjuk, de legnagyobb sajnálatomra az idén a rovarirtást is be kell vezetnünk. Több termelővel összefogva igyekszünk a kabócaállományt gyéríteni, és meglátjuk, hogyan éljük túl a nyarat, mennyire gyorsan terjed a betegség.

Sokat utazol, Európa több országában vannak kapcsolataid borászokkal. Náluk mi a helyzet? 

Most voltam Portugáliában egy konferencián, és beszélgettem is erről a termelőkkel. Szlovéniában, Stájerországban sok ültetvényt kivágtak, de ők ott a gyanús tőkéket azonnal eltávolítják. Nálunk is ez kell hogy a védekezés alapja legyen. Egy biztos: terítéken van a téma, nagyon éberen figyelünk.

Világszerte szűkül a borpiac. Ti hogyan érzitek ennek hatásait? 

2025-ig büszke voltam, hogy milyen jól tartjuk magunkat, de nyilván minket is utolért a szűkülés.
Ezzel együtt nem osztom azt a nézetet, hogy a fiatalok nem isznak bort. Nekünk itt, a birtokon rengeteg huszonéves vagy korai harmincas vendégünk van, akik nyitottak és érdeklődők. A bor különleges termék, hiszen egyszerre képes kifejezni stílust, mélységet, rétegzettséget, termőhelyi azonosságot, ennélfogva olyan, mint a klasszikus zene vagy a mechanikus óra: nem tetszik mindenkinek, de aki érti, annak nagyon sokat mond. És hidd el, hogy erre van igény. Arra kell megtalálnunk a megfelelő új stratégiákat, hogy eljussunk új emberekhez.

Vannak elképzeléseid?

A magyar borágazat a hazai piacra koncentrál, pedig az exportpiacok felépítése létfontosságú, még ha ez egy lassú folyamat is. Nagyon érződik, hogy mennyire az egyéni fajtákra, önazonos borokra és borászokra van igény Magyarországról. Ezt közösségi, ideális esetben régiós és borvidéki szinten tudjuk felépíteni. 

A szüleimtől azt örököltem, hogy mindig tágabb kontextusban nézzük a bort! Így a hozzánk ellátogató vendégeket is kortárs festők képeivel, kertmozival, birtoktúrákkal, az Iván-völgyön átívelő közös programokkal várjuk. A saját szalámink, édesanyám kertje, édesapám halászleve is része a Heimann-élménynek. Sőt, most már a feleségem által készített pöpec sütemények és macaronok is!

Azt mondtad a múltkor tréfásan, hogy a pirosboré a jövő…

Pedig nem tréfáltam. A nagy testű, nehéz vörösökre most csökken az igény, de a jól iható, alig extrahált pirosborokat szívesen fogadja a piac. A régi paraszti fajták tudták ezt a könnyedséget, szépen lassan felértékelődik a kadarka, a kékfrankos, de az eltűnt, régi fajták is. Ezekben van üdeség, egyediség és elegancia. Szekszárdon én hosszabb távú jövőt látok a könnyű vörösökben, mint a fehér világfajták vagy a pezsgő hajszolásában.

És mit tesz ehhez hozzá a pince, a technológia? 

A fogyasztók a csilingelő borokat keresik, azokat, amik nemcsak hibátlanok, hanem egyediek is. Ennek érdekében mostanában több bort érlelünk betonkádban vagy amforában, de az is előfordul, hogy egy-egy tételt részben új hordóba teszünk. A cél az, hogy erőlködésektől mentes, mégis részletgazdag borokat töltsünk palackba. Nagy kihívás, de látom az utat. 

Pihensz egyáltalán? 

Nagy szükségem van a kusza gondolataim kifésülésére, ezért igyekszem naponta időt szakítani a meditációra, a befelé fordulásra. Nem lehet a nap 24 órájában lángolni, mert attól tartok, én is hajlamos vagyok a kiégésre. A megfontoltan haladás sokszor eredményesebb.

Három kisfiú apukája vagy. Hogy fér mindebbe bele a család?

A család nem szorítja ki magának az időt automatikusan, ezt nekem kell tudatosan felépítenem. Lerakni a telefont, amikor hazaérek. Menni legózni, ha hívnak a fiaim. Ha csak tehetem, együtt bringázunk a gyerekekkel iskolába, óvodába, és igyekszem figyelni arra, hogy minőségi időt töltsek együtt a feleségemmel. Fontos közös programunk, hogy eljárunk táncolni, és egy-egy hétvégére megszökünk kettesben vagy ötösben. Mindkettőnknek jelentős erőforrás a sport, ezt – sokszor nagyszülői segítséggel – mindig lehetővé tesszük egymásnak. Aktívan keressük az egyensúlyt, hogy a kötelességeink mellett élményekre is legyen időnk, ne csak elteljen az életünk.