Vissza
Csiszolhatatlan gyémánt
2018.10.13. | Szabó Edit
Nagy koncerteken túl, kezében frissen megjelent albumával sört iszik egy borbárban. Oláh Ibolyával beszélgettünk…
Jót tettek neki az évek. A vonásai kicsit szelídültek, de tekintetében ugyanaz a perzselő tűz lobog, a hangjában pedig annyi a fájdalom, hogy egy egész falu elélne belőle egy évig.
Kemény időszakon vagytok túl. Két és fél évig dolgoztatok Presser Gáborral egy nagyon komoly zenei anyagon, aztán jött a nagy Presser-koncert a Budapest Arénában, három estén keresztül. Hogy érzed magad?
Kicsit fáradtan, de jól. A koncertre másfél hónapig készültünk, nagyon intenzíven, de élveztem minden pillanatát. Imádok Pici bácsival dolgozni. Ő tanított meg a koncentrált munkára, tőle tudom, hogyan kell végigcsinálni úgy egy másfél órás önálló estet, hogy nem engedek ki egy pillanatra sem.
De utána el tudod ereszteni azt a hangulatot? Ki tudsz jönni belőle?
Kell egy pár óra, meg pár sör, de akkor se megy könnyen. A mostani nagykoncertek után például képtelen voltam lefeküdni. Hazamentem, a régebbi dalaimat rendezgettem, tettem-vettem hajnali négyig.
Ezen nem csodálkozom. Presser Gábor mellett Falusi Mariann-nal, Rúzsa Magdolnával, egy sor élvonalbeli zenésszel álltál együtt a színpadon. Három dalt énekeltél, de több dalban is aktívan jelen voltál. A végén 12500 ember állva tapsolt. Mit láttál belőlük?
Szinte semmit. Elmondok egy titkot. A szemüvegem eltört, kontaktlencsét pedig nem használok, mert begyullad tőle a szemem. Így aztán nem láttam semmit, mentem a hang után. De ez nem baj, máskor is előfordult már, hogy koncert közben levettem a szemüveget. Nem kell látnom, elég, ha érzem a közönséget. Nincs jelentősége, hányan vannak, én három embernek is ugyanúgy énekelek, mint harmincezernek. Maximalista vagyok, és ha az emberek megtiszteltek azzal, hogy megvették a jegyet, és engem választottak, szeretném nekik a legjobbat nyújtani.
A koncerten három dalt énekeltél a Voltam Ibojka című új cédéről. Mindegyiket Presser Gábor írta neked. Nagyon mély dalok. Lelkileg hogyan készülsz fel rá, hogy el tudd őket énekelni?
Nem volt túl vidám életem, és talán ennek köszönhető, hogy van egy adottságom: másodpercek alatt rá tudok hangolódni egy témára. De olyan szinten, hogy látom magam előtt az egész dalt, mintha képek egymásutánja lenne.
A szöveget is így jegyzed meg, hogy képekhez kötöd?
Igen.
Könnyen tanulsz?
Nem mindig. Furcsa, de főleg este fog az agyam. Azt szeretem, ha nem vagyok egyedül, megy a mese a tévében, a többiek beszélgetnek, nevetgélnek, van egy alapzaj. Akkor tudok tanulni. A csend a halálom, azt szeretem, ha folyamatos zsezsegés van körülöttem. Ezt biztosan a nevelőotthonos múltamból hoztam.
Pici bácsi hetvenedik születésnapjára nagyon szép ajándékot adtál…
Két és fél évig dolgoztunk együtt a Voltam Ibojka anyagon. Volt egy füzetem, amibe a próbáink alatt beleírtam az összes instrukcióját, megjegyzését a dalok szövege mellé. Nagyon jókat mondott, ezek a jelzések rengeteget segítettek a próbáink során. Elég volt csak ránéznem az oldalra, és tudtam, hogy miért van valami aláhúzva, besatírozva, és minden hangsúly azonnal eszembe jutott. Ebben a füzetben benne volt a mi két és fél éves közös életünk. Ezt adtam neki, és azt hiszem, nagyon örült.
Úgy tűnik, eléggé megszerettétek egymást…
Igen, pedig egyikünk sem könnyű ember. Én például a múltamat nem tudom elengedni soha. Anya mindig azt mondta, van bennem egy ősi fájdalom. Ez a fájdalom itt lakik bennem, ettől vagyok más. Valószínűleg Pici bácsi is ezt érezte meg. Egyszer azt hallottam tőle, hogy az előadó elénekli a dalt, az előadóművész viszont átéli, megéli, előadja. Én a dalokat nem szépen elénekelni, hanem előadni akarom.
Bele is halsz?
Minden egyes dalba. Nem tudok másképp énekelni. Nem megy.
.jpg)
Mindenki másként „olajozza” a hangját a színpadon. Pici bácsi például húslevest iszik. Neked mi van a poharadban?
Sör. Én ebben hiszek. Egy kis pohár sör megsimogatja a hangszálaimat, kitisztítja a torkomat, és tudok énekelni.
Evésre jut időd?
Muszáj ennem, arra figyelek, bár a fekélyem miatt komolyan diétáznom kell. Már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára egy jó pörköltet. Reggelire általában sütök egy rántottát, de csak a tojásfehérjéből, a sárgáját így nem ehetem meg. Ebédre jöhet a húsleves, rengeteg zöldséggel, egy kis csirkemell, sonka, spenót mindig jólesik. Délután négykor eszem utoljára, nyugodtan, komótosan, egy órán keresztül, de utána már nem kívánok semmit. Ha később eszem, mindig rosszat álmodom. A próbák időszaka viszont nehezített pálya, olyankor semmi darabosat nem ehetsz, mert megköhögtet, vagy fátyolos lesz a hangod. Olyankor jön a húsleves Lüszivel.
Mivel?
Lüszinek hívom a főtt tojást, ne kérdezd, hogy miért. Viszek magammal négyet-ötöt, és azt szépen beledolgozom a meleg húslevesbe. Imádom.
Hogy tartod magad kondícióban?
Futok, és közben elénekelek egy másfél órás koncertet. Az sokat segít, olyankor a rekeszizmok is erősödnek. Kell a kondíció, hogy nézne az ki, ha a dal felénél kifogyna belőlem a szufla? Én negyvenévesen sokkal erősebb vagyok, mint egy huszonéves.
Két és fél év alatt született 36 dal, amiből most 28 rákerült egy cédére. Készült mellé egy könyv is, a dalok szövegével és a te fotóiddal. Emlékszel még, miből nőtt ki ez az egész?
Pici bácsi egy este eljött az Ibolyán túl című önálló estemre. A végén megvárt, és megemelte a láthatatlan kalapját. Azt mondta, „nagyon jó helyen vagy, már beértél”. Aztán elkezdtünk együtt dolgozni. Valahogy így történt.
Mindegyik dal tetszett?
Igen, mert mindegyik más volt, és mégis mindegyik az enyém.
Mindegyik rólad szólt?
Nem feltétlenül, hiszen versekkel dolgoztunk, de Pici bácsi megpróbálta úgy megzenésíteni, és meghangszerelni azokat a verseket, hogy az mindkettőnk lelkének jó legyen. Ő is nagyon mély ember, jól megértettük egymást.
Kiknek a versei vannak a lemezen?
Kántor Péter, Fejes Endre, Borbély Szilárd, Szép Ernő, Parti Nagy Lajos, Erdős Virág, Sztevanovity Dusán, Varró Dániel, Závada Péter…
Olvastad őket korábban?
Ezeket nem, de a verseket mindig szerettem, ezért is örültem ennek a munkának. Amikor Pici bácsinál próbáltunk, de nekem éppen nem volt semmi dolgom, lapozgattam a versesköteteket, és bekarikáztam néhány verset, ami tetszett. Aztán odasétáltam hozzá, és mondtam neki, hogy akkor most zenésítsd meg nekem ezt is, meg ezt is.
Mennyi időt töltöttetek együtt?
Reggel 10-től este 8-ig ott voltam, szinte minden nap. Ott éltem, tudtam, mit hol találok a hűtőben, hol a tányér, a kanál, már papucsom is volt náluk. Egyszer véletlenül abban mentem haza, és észre se vettem. Fantasztikus időszak volt.
Volt olyan perce, amire úgy gondolsz vissza, hogy az volt a legjobb?
Az első pillanatban rájöttem, hogy ennél jobb nem történhetne velem. Biztos voltam benne, hogy ez egy felemelő, érdekes, izgalmas munka lesz, de hogy mi sül ki belőle, azt akkor még egyikünk se tudta. Most már tudjuk, mert elkészült az album, és imádom minden hangját.
Az album egy különleges könyv része, a dalokhoz és hozzád illő, nem túl szelíd képi világgal. Kért tőled olyat a grafikai tervező, Vető Gábor, amit nem szívesen csináltál meg?
Egyetlenegyszer sem. Pedig tényleg hozott furcsa helyzetekbe, és kért tőlem olyan dolgokat, amiket másnak nem tettem volna meg. De tőle mindent elfogadtam, mert én egy nyitott könyv vagyok, és Gábor remekül olvas bennem. Érti, érzi minden mozdulatomat. Tudtam, hogy rábízhatom magam. Pedig hosszú és fárasztó volt a fotózás. Minden tiszteletem a modelleké – most láttam, hogy mit élnek át. Atyagatya! Ha görcsöl a hasa, ha válik a férjétől, ha meghalt valakije, akkor is ott áll, és mosolyog, mert ezt kérik tőle.
De neked nem kellett mosolyognod, ugye?
Nekem nem. Én nem szeretek. Érdekes, mert bolondozni meg a nap 24 órájában tudnék, csak ezt az oldalamat senki nem ismeri. Pedig iszonyú jó humorom van, nagyon jó fej vagyok, szerethető és a többi. Ne nevess, ez így is van! Nem véletlenül vannak körülöttem ezek az emberek, és nem véletlenül töröm össze mindenkinek a szívét.
De legalább nem ugrálsz rajta.
Azt nem. Minden exemmel jó viszonyban vagyok a mai napig.
.jpg)
Az utóbbi három évben ezzel a zenei anyaggal voltál elfoglalva, most megvolt a koncert és a könyvbemutató. Hogy lesz ezután?
Elmegyek egy kicsit pihenni, de most nem a párommal. Egyedül. Szükségem van egy kis magányra, szeretnék magamra maradni a gondolataimmal. Elvonulok a semmi közepébe, és eltöltök egy kis időt egy faházban. Tüzet rakok, szalonnát sütök, és gondolkodom. Régebben gyakran csináltam ilyet, de már jó ideje nem. Eljött az ideje.
A Voltam Ibojka című dal sok mindent elmond rólad. Annak nemcsak a zenéjét, hanem a szövegét is Presser Gábor írta. Mindenestül azonosultál vele azonnal?
Hát persze. Minden egyes szó igaz benne. Megkaptam, és sokkot kaptam. Megdöbbentem, hogy ennyire ismer. Honnan tudja?! Meg is kérdeztem: „Honnan tudod, hogy voltam az őrsön?” Mire visszakérdezett: „Miért, nem voltál?” De, voltam egy párszor. „Na – mondta –, akkor meg?” És tényleg. Minden szava igaz. És tudod, mi a legjobb ebben a dalban? Hogy mindenki talál benne legalább egy sort, ami rá is igaz.
Benne van az is, hogy voltál duci…
Igen, 78 kiló. Beteg voltam, nem kelhettem fel az ágyból, nagyon keveset mozogtam, és akkor még nem diétáztam. Ennek a gatyának, amit most látsz rajtam, azóta háromszor volt beszűkítve a dereka. De imádom most is, a koncerten is ez volt rajtam.
Régebben azt olvastuk rólad, hogy makacs vagy, öntörvényű, kezelhetetlen. Pici bácsi ezt egy kicsit finomabban úgy fogalmazta meg, hogy csiszolhatatlan gyémánt. Nem is mondhatta volna szebben.
Tényleg nem szeretem, ha irányítanak, ha szabályok közé vagyok zárva, mert megfulladok. De ha jól bánnak velem, kezes báránnyá változom. Viszont sok ember van, aki azt se tudja, hogyan szóljon hozzám, akivel nem találom meg a közös hangot. Rájuk nincs időm. Az idő a legnagyobb kincs, nem akarom elfecsérelni.
Azt is énekled a dalban, hogy voltál gazdag 26 percig. Ez is igaz?
Igaz bizony. Játszottam egy filmben, aminek a producere lelépett a pénzünkkel. Volt tárgyalás, de hiába nyertem meg a pert, soha nem kaptam meg a pénzemet. Addig éreztem magam gazdagnak, amíg kitöltöttem a számlát. Aztán jött a NAV, és behajtotta az adót. Mindenemet elvesztettem. A kicsi házamat, az autómat, mindent. A mai napig albérletben élek.
Van példaképed?
Edith Piaf. Idetetováltattam a nyakamra, csak nehéz felismerni, mert még fiatal. Ha majd megöregszem, elkezdek ráncosodni, és ő is velem együtt öregszik. Akkor majd felismered. A másik oldalon a síró Madonna van, mert Piaf nagyon hitt benne. Középen rózsa, de ezt látod. Viszont úgy döntöttem, hogy ma elmegyek egy tetkószalonba. Sok szép pillanatot megéltem az utóbbi hónapok alatt, itt az ideje, hogy valamit felírassak magamra.
És mi lesz az?
A három koncert dátuma. Mert meghatározó pontja volt az életemnek.
.jpg)
Mi a legjobb dolog az életedben?
A munkám.
És mire vágysz?
Egy autóra. Meg hogy legyen egy kicsi kis lakásom. Meg egy kis biztonságra. Nem szeretem ezt a helyzetet, hogy folyton aggódni kell, lesz-e holnap munkám, hívnak-e még. Nem szeretek kétségek között élni. Eldöntöttem, hogy ha ez sokáig így marad, elmegyek az országból, új életet kezdek, és soha többé nem fogok énekelni. Szeretnék egyszer úgy lefeküdni, hogy minden rendben van körülöttem.
Mivel Ibolya sört iszik, a beszélgetés végén a Kóstolom Borbár tulajdonosa, Pintér Zsolt sörrel kínált bennünket. A Fóti Pils mangós, déligyümölcsös ízvilága nagyon tetszett Ibolyának, azt mondta, ebből koncert közben is nagyon szívesen meginna egy kicsi pohárral. A RothBeer Rocket Science nevű IPA-ját azonban túl karakteresnek találta. „Ez nem az én söröm,” – mondta, majd mosolyogva hozzátette: „de a páromnak nagyon ízlene. Neki bejön ez a határozott, kesernyés vonal, én inkább a szelíd ízeket keresem.”
Fotó:
Vető Gábor
Lettner Kriszta