Vissza
Egy kávénál is fontos az első benyomás
2016.03.25. | Burai László
Apró Franciska lett idén a latte art magyar bajnoka, így ő képviseli az országot Sanghajban a világbajnokságon. Elutazása előtt beszélgettünk vele a jövő heti versenyről, kávéról, tejről, tervekről.
Jó pár éve foglalkozol már kávéval, egy ideje versenyzel is. Mi az, ami meghozta a mostani sikered?Diákként kezdtem el egy nagyobb kávézóban dolgozni, az elején ráadásul nem is baristaként. Csak jóval később ismerkedtem meg a latte arttal, ami azonnal megfogott: éreztem, hogy ez egy olyan terület, amiben igazán jó lehetek. Igaz, hogy egy szépen öntött szívtől nem lesz más íze egy kávénak, de a vendégek sokszor mesélik, hogy jobban esik az olyan kávé, aminek valami kedves minta van a tetején. Hiába, mindenkinek fontos az első benyomás!
Miután elkezdtem komolyabban foglalkozni az öntéssel, egyből elindultam a magyar bajnokságon is, ahol első alkalommal negyedikként végeztem. Szokatlan volt minden, kicsit megkavarodtam, és a fordított mintát rossz helyen kezdtem el, így végül az ábra éppen a feje tetején állt.
Egy évvel később – már az Espresso Embassy színeiben – jóval tudatosabban készültem, aminek meg is lett az eredménye. A későbbi vb-bronzérmes Juhász Edit mögött végeztem a második helyen, két ponttal lemaradva. Azt mondják, ez nagyjából egy plusz mosoly, ebben a versenyszámban ugyanis az előadásnak is nagy szerepe van, nem csak az öntött mintának.
Idén az volt igazán nehéz, hogy elviseljem az esélyesség terhét. Ha feszült vagyok, remeg a kezem, ez pedig nem túl szerencsés öntés közben. A sok gyakorlás és a támogató szakmai háttér meghozta a gyümölcsét, így én repülök Sanghajba a világbajnokságra.
A nemzetközi mezőny, gondolom, erősebb, még több kihívás elé állít. Látod azt, hogy miben kell még jobbnak lenned?
Én is sok mindent látok, de szerencsére többen is segítenek. Juhász Edit harmadik volt a vébén ebben a kategóriában, nagy tapasztalata van, igyekszem megfogadni a tanácsait, és beépíteni a programomba. Várady Tibornak köszönhetően pedig egy intenzív tréningen vehettem részt Londonban, ahol Jeremy Challender foglalkozott velem. Ő nagyon nagy név a szakmában, a 2009-es barista világbajnok Gwylim Davies felkészítésében is segédkezett, és rendszeresen tart nemzetközileg minősített képzéseket is. A végsőkig maximalista, rengeteg olyan apró fortélyt mutatott, ami nagy segítséget jelenthet majd Sanghajban. Például ő javasolta, hogy a designer latte artnál használjak valamilyen színező szórást. Én először nagyon ódzkodtam ettől, de belementem. Végül, több kísérlet után a kurkuma vált be, ezzel fogom kiemelni a pillangóm szárnyát, így jóval látványosabb lesz. Inspiráló vele a közös munka, most is küldöm neki a képeket a legutóbbi öntésekről, és ő azonnal reagál, segít, hogy hol lehetne még javítani a végeredményen.
Pontosan milyen menetrend szerint zajlik majd a verseny, mik a kötelező feladatok?
Azt már tudjuk, hogy az első feladat az ArtBar lesz, ahol 10 perc alatt, közönségtől és zsűritől elzárt helyen kell alkotnom egy nagyon látványos mintát. Itt gyakorlatilag sok minden megengedett, lehet utólag színezni, tűvel belenyúlni, így finomítani még tovább a mintát. A végén fotó készül a kávéról, és a zsűri ezt pontozza.
Másnap már a bírák előtt kell dolgozni. Itt már mindent figyelnek és pontoznak, a tömörítéstől kezdve a gőzölésen át még azt is, hogy milyen tisztán dolgozom. Természetesen mintát is fogok önteni, egy free pour lattét, amibe utólag nem szabad már belenyúlni, és egy designer lattét, ahol van lehetőség tovább fokozni a látványt. A zsűri mindent értékel, majd a hat legtöbb pontot szerző versenyző bejut a döntőbe. Óriási eredmény lenne, ha ez sikerülne nekem, még akkor is, ha úgy érzem, minden esélyem adott ehhez.
A világbajnokság után visszaállsz a szorgos hétköznapokba, de biztosan vannak terveid a jövőre nézve is...
Egy extra hetet még Kínában töltök – ha már ilyen messzire utazom, szeretnék mindent megnézni, amit csak lehet. Kihasználom a lehetőséget a feltöltődésre, mert az elmúlt időszakban napi 8-9 órán keresztül gyakoroltam, ez töltötte ki a mindennapjaimat. Utána valóban visszaáll a régi rend, idén diplomázok, de azt már tudom, hogy a nemzetközi kapcsolatok helyett továbbra is a kávéval szeretnék foglalkozni. Persze némi átfedés itt is van, szívesen részt vennék a nemzetközi kávés szervezetek munkájában, érdekelnek a nemzetközi képzések is, rengeteg tanulnivaló van még, és az a nagy álmom, hogy baristaként is bizonyíthassak. Ki tudja, egyszer akár a világbajnokságon…
Fotó:
Wineography
-
facebook
