Vissza
Hernyákéknál lenni jó!
2020.09.19. | Gónusz Gabriella
A délszláv válság elől jöttek Magyarországra, de olyan, mintha ősidők óta itt lennének velünk. A mindig derűs Hernyák házaspár nélkül elképzelhetetlen az etyeki Öreghegy, ráadásul a borok mellé ma már pezsgőt is kínálnak…
Csend. Körülvesz a szőlő, kitárul a táj, messzire ellátni a tőkék fölött. Szép növények, kövek, fák, nagy szabad területek, nagyvonalú terasz, takaros épületek, nyugalom. Kellemes, otthonos érzés kerít hatalmába, valahányszor Hernyákékkal találkozunk, annak ellenére, hogy legtöbbször valamit építenek, szépítenek. Élő birtok vagyunk – mondja Hernyák Vali –, amikor a szőlő munkára hív, akkor az az első.
Számtalan fejlesztésen vagytok túl. Elkészült a Füvészkert, a gyönyörű terasz, felújítottátok a pincét, kész a lepárló. Merre tovább?
Hernyák Laci: Nagyon sok tervünk volt, de néhányat elengedtünk, és most a meglévő feladatok optimalizálására törekszünk. Bár itt vagyunk az etyeki Öreghegyen, a közel 7 hektáros, 2015 óta organikusan művelt ültetvényünkön nemcsak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozunk, hanem gasztronómiai műhelyként is szeretettel várjuk a borszerető vendégeket. Idén jelentünk meg először pezsgőinkkel a 2016-os évjáratból, párlatokat pedig a kezdetektől fogva készítünk. Mostantól inkább e két utóbbira szeretnénk koncentrálni. A Délvidékről származunk, mindig is vágytunk arra, hogy legyen saját pálinkánk. Ötven hordónk várja a sorsát a pincében.
Minden olyan harmonikus itt nálatok az Öreghegy kapujában, pedig nehéz időket éltetek meg.
Hátra kellett hagynotok a hazátokat, a házatokat, és mindent újra kellett kezdeni…
Hernyák Laci: Az egykori Jugoszláviában születtünk, én Csantavéren, Vali Kúlán. Szerettünk ott élni, helytállni magyarként a szerbek, horvátok, bosnyákok között. Ott még semmi közünk nem volt a borászathoz, bár aki Bácskában születik, annak a génjeiben benne van a föld szeretete. 1991-ben jöttünk át Magyarországra, a meleg kávét és az éppen elkészült új házunkat hagytuk hátra. Gyorsan kellett dönteni, ezt a szokásomat, azóta is megtartottam.
Miért kellett ilyen hirtelen dönteni? Ténylegesen a kezedben volt a katonai behívó?
Hernyák Laci: Még nem. Bementem a katonai ügyosztályra, hogy tájékozódjak, szerencsére jóban voltam ott mindenkivel. Egy fejbólintás döntötte el a sorsunkat. Ebből megértettem, hogy mennünk kell, nem várhatunk tovább. Azonnal indultunk, mert óránként változott a lista, ami a katonai behívókat tartalmazta.
Hernyák Vali: Nem fogja fel az ember, hogy mindez vele történik. A harmincas éveink elején jártunk, és mindenünket elveszítettük. A jól működő vállalkozásunkat, az új házunkat, a hazánkat. Az ismeretlentől is nyilvánvalóan fél az ember, de nem volt választásunk. Szerencsésen átértünk Magyarországra. És akkor most merre tovább? Először Kecskemétem éltünk, majd Budapesten. 1993 óta pedig itt, Etyeken.
Miért nem folytattátok a kereskedelmi, logisztikai tevékenységet?
Hernyák Vali: Az első időkben azt vártuk, hogy mikor mehetünk vissza. Nem tudtuk, hogy mit akarunk. Nem volt pénzünk nagy dolgokra. Telefonáltunk haza, hogy mi újság. Mondták, hogy még pár hónapja van Milošević-nek, ebből 11 év lett. Sokáig reménykedtünk, hogy hazamehetünk, de amikor világossá vált, hogy nem, akkor már csak előre lehetett nézni.
Hernyák Laci: Ha nincs pénzed, ne kereskedj – mondtuk magunknak. Mi legyen hát? Már akkor sok jó bor volt Magyarországon, akkor mi csináljunk brandyt! Fiatalos hévvel nekiláttunk. Vettünk törkölyt és bort, abból készítettünk párlatot, így kezdődött.
Sokan segítettek benneteket?
Hernyák Laci: Palackozót kerestünk a párlatainkhoz, így találtuk meg Gombai Tibit, akitől nagyon sokat tanultunk, majd Báthori Tibor vett minket a szárnyai alá. Dr. Kállay Miklóssal a Paracelsus sörözőben találkoztunk véletlenül. Rengeteget segített ő is a párlatokkal kapcsolatban, majd a borkészítésben is.
Mikor készítettetek először bort? Milyen fajtákkal dolgoztok?
Hernyák Laci: 1997-ben. Ha nem jött volna ki ebben az évben az új jövedéki törvény, miszerint 40 millió forint letét szükséges a párlatok készítéséhez, akkor lehet, hogy a párlatnál maradunk. Nem volt ennyi pénzünk, úgyhogy ismét alkalmazkodnunk kellett. Sauvignon blanc, szürkebarát, chardonnay, zöld veltelini és a kék szőlők közül a pinot noir színesíti a palettát. A fehér testvértől, a pinot blanc-tól is sokat várunk, elsősorban a pezsgőknél. Nem nagyon járunk versenyekre, de néhány fontos mérföldkövet azért megemlítenék. 1998-ban a Szegedi Borfesztiválon a miénk lett a legjobb sauvignon blanc, 2005-ben pedig országos borversenyt nyertünk, szintén ezzel a fajtával.
Szívesen fogadjátok a borturistákat, rendszeresen voltak, és reméljük, lesznek újra magyar és külföldi vendégeitek. Hogyan lehet nálatok kóstolni?
Hernyák Vali: A 90-es években még csak elvétve volt igény a mai értelemben vett borkóstolásra. Ahogy Budapest fejlődött, megjelentek a külföldiek is, jöttek az utazási irodák. Mindez idén március 14-ig tartott, aztán ismét megváltozott minden, mi pedig alkalmazkodunk. Jelenleg csak előzetes bejelentkezés alapján fogadunk vendégeket, egyelőre szombatonként vagyunk nyitva.
Borkóstolósort ajánlunk, de lehet egy pohár bort is kérni. Hideg ételeket, Tekeresvölgyi sajtokat kínálunk kíséretnek a borok mellé, amelyeket Zsófi menyünk családja készít. A pezsgőterasz és bár Tomi fiunk felségterülete. A Füvészkert önálló egység, ahol kisebb-nagyobb csoportokat fogadunk, rendezvényeket szervezünk. Hamarosan újraindul kis éttermünk a régi gasztroműhely, a Manga folytatásaként. Most is Ruprecht Laci viszi majd, családiasan, 3-4 asztallal.
Egy jól átlátható rendszert építetek a birtok köré. Hogyan osztjátok meg a feladatokat?
Hernyák Laci: Tomi felel a szőlőért és a pezsgőkért, Ruprecht Laci a gasztronómiáért, mi pedig a pálinkavonalat visszük Valival. Az esküvőket, rendezvényeket Kati kolléganőnk intézi. Mindenki tudja a feladatát, a többiek pedig segítik. Mindenki tud borkóstolót tartani magyarul és angolul is. Havi egy zenés és egy gasztrorendezvényt tervezünk, a higiéniás szabályok maximális betartásával. Több pezsgőt szeretnénk készíteni hosszú távon, mint csendes bort. Egyébként aktívan rész veszünk Etyek életében. Van egy pezsgőklubunk, támogatjuk egymást, kóstoljuk egymás pezsgőit, alapítói vagyunk az Eredetvédett Etyeki Pezsgő csoportnak is.
Boldogok vagytok itt?
Hernyák Vali: Ha visszatekintek, nem is igazán pofonként élem meg az elmúlt éveket, inkább valamiféle folyamat részeként, ami alakította a személyiségünket. Laci, ahogy ő maga is mondta, gyorsan dönt, én inkább alaposan fontolgatok. Ezekből a kövekből raktuk össze újra az életünket, kőről kőre. Már itt vagyunk itthon, szeretjük, amit csinálunk. Együtt élünk a természettel, nyitott könyv vagyunk, és szeretettel fogadjuk a borkedvelő, pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégeket.
Hol szeretnétek látni magatokat öt év múlva?
Hernyák Laci: A karosszékben vagy a teraszon üldögélve, a színpad mögül figyeljük majd a birtok működését, besegítünk, ahol szükség van a munkánkra. Szeretnénk még kipróbálni magunkat az élet más területén is. Vali aranyműves, és izgalmas ékszereket készít, én pedig festegetek. Harminc éve építjük a birtokot. A következő években szeretnénk befejezni a fejlesztéseket, és átadni a stafétabotot a fiatalabb generációnak.
Fotó:
facebook
Gónusz Gabriella
