Hiszünk a Mátrában

Több veled készült interjúban is olvastam, hogy a féléves amerikai tanulmányutad alapjaiban változtatta meg a borkészítésről addig vallott nézeteidet. Miért éppen Amerikát választottad? Nem vonzott az Óvilág?

Jogos kérdés. Ráadásul épp a chardonnay fajta érdekelt akkoriban nagyon, adta volna magát, hogy Burgundiába menjek, de engem Amerika vonzott. Egy ösztöndíjprogrammal jutottam el Kaliforniába, megfordultam több kisebb és nagyobb borászatnál, és nagyon sok mindent magamba szívtam.

Aztán hazajöttél, és fenekestül felforgattad a családi birtok életét?

Majdnem. A pincészet 15 hektárját a Benedek család tagjai közösen művelik, vagyis rajtam kívül a szüleim és az öcsém vesz részt a munkában. A tanulmányút meglehetősen átformálta a gondolkodásomat, ott értettem meg, hogy a szőlő mindenek felett áll, és hogy drasztikus hozamkorlátozás nélkül nem lehet esszenciális borokat készíteni. Eleinte volt vita, nem tagadom, de szerencsére a szüleim eléggé felvilágosultan gondolkodnak, és viszonylag jól fogadták az újító ötleteimet, sőt kaptam területet is a kísérleteimhez. Az is igaz persze, hogy a 15 hektár elbír egy kis kísérletezést.

Milyen az ültetvényszerkezet?

A birtok központja az Epres-dűlő, a címkéken Epreskertként van feltüntetve, itt 8,5 hektár szőlőnk van. Komoly, jó adottságú észak-déli dűlő, az altalaja andezit, a termőréteg barna erdőtalaj, igen jó fehérborok születnek itt. A Barnatanya-dűlőben van a hárslevelűnk, a Tűzköves-dűlőben pedig pinot noir terem.

Hány palack bort készít a pincészet évente?

Évjárattól függően 30-35 ezer palackot, de el kell mondanom, hogy ezt a mennyiséget 11,5 hektár adja, mert a terület többi részén csemegeszőlő terem. A termékpiramisunk csúcsa a kékfrankos lesz majd – ezt még mi se kóstoltuk, a 2015-ös lesz az első évjárat, áprilisban debütál –, és mellette a hárslevelű, ahol már kicsit több a tapasztalat. Az a bor 54 éves tőkék gyümölcséből készül, saját élesztővel, nagy odafigyeléssel. Szeretném, ha a hárslevelű a jövőben a Benedek Pince meghatározó fajtájává válna.

2008-ban tértél haza Amerikából, és kezdted tudatosan építeni a Benedek Pincét. Mikor láttál először túl a birtok határain, mikor és hogyan kezdett érdekelni a borvidék sorsa?

Beletelt egy pár évbe, amíg tudatosult bennem, hogy az a 15 hektár egy borvidék része, és néhány éve azt is érzem, hogy tennünk kell valamit a Mátra jövőjéért. Minden itt élő borász érdeke, hogy ez a termőhely kivívhassa magának az őt megillető rangot a magyar borvidékek sorában.

Szerinted mi kell a jó bor elkészítéséhez? Tudás vagy tapasztalat?

Szerintem mindkettő, de leginkább érzék. Mindig irigyeltem azokat, akiknek feltűnően jó a matematikai érzékük, mert én abban sosem jeleskedtem, de úgy gondolom, a borkészítéshez van érzékem. Nincs két egyforma évjárat, és nincs két egyforma bor sem. Figyelni kell az időjárást, kint lenni a szőlőben, ha esik, ha fúj, és kóstolni a bogyót zölden, félig éretten, éretten, mert a szüret időpontjának eldöntése mindig a szőlész vagy a borász érzékein múlik.

Ki az a borásztárs, kolléga, barát, akivel megbeszéled a gondjaidat, megosztod a tapasztalataidat?

Ludányi Balázs. Ugyanazon az éjszakán születtünk, együtt jártunk óvodába és általános iskolába, gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Sokszor megyünk együtt kóstolókra, olyankor végiganekdotázzuk az utat, felelevenítjük a régi élményeket. Gyakran beszélünk telefonon, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, és szüret idején szinte naponta hívjuk egymást. Tényleg elválaszthatatlanok vagyunk. Hiszünk a Mátrában, és a célunk az, hogy végre a helyére kerüljön ez az ezeréves múltú történelmi borvidék.

További írásaink a Mátráról:
Éljen a természet! – Beszélgetés Major Leventével
Most váltunk felnőtté – Beszélgetés Ludányi Balázzsal
Megmozdult a föld
Ébred a Mátra