Vissza
Imádom az adrenalinfröccsöt
2017.02.25. | Szabó Edit
Mozdulatai elegánsak, tudása megalapozott, magyarul is, angolul is szellemesen társalog. Ha borválasztásról van szó, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Tüü Péter, az Arany Kaviár Étterem munkatársa 2017 magyar sommelier-bajnoka…
Mivel foglalkoztál, mielőtt sommelier lettél?
Idegenforgalmi és vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem Győrben. Két tannyelvű rendszerben zajlott az oktatás, a szakmai tárgyakat, például az idegenvezetést és a hotelismeretet németül tanultuk, és ez nekem rettenetesen tetszett. Élveztem, hogy képes vagyok kommunikálni egy másik ország nyelvén, és mivel az angolszász kultúra is nagyon érdekelt, a bölcsészkar felé vettem az irányt. A Veszprémi Egyetem angol nyelv és irodalom szakán szereztem diplomát, és utána évekig fordítóként és tolmácsként dolgoztam.
Miért hagytál fel vele?
Ha szépirodalmat fordítottam volna, lehet, hogy másként alakul az életem, de mivel szakszövegek és szerződések között teltek a napjaim, egy idő után már nem szerzett túl sok örömöt ez a munka. A vendéglátás nem volt ismeretlen terület számomra, így vettem egy nagy levegőt, és kimentem Svájcba pincérnek.
Az már izgalmasabb volt?
Sokkal. Egyrészt valódi, hús-vér emberekkel beszélgethettem az általam kedvelt nyelveken, másrészt végre jobban megismerhettem a borokat, mert bár mindig érdekelt ez a terület, a tudásom nem volt kifejezetten mélynek mondható.
Hogyan képezted magad?
Elvégeztem a WSET középfokú kurzusát, és attól kezdve már nem pincérként, hanem sommelier-ként dolgozhattam. Ezt annyira szerettem, hogy letettem a master sommelier iskola certified fokozatú vizsgáját, így megszereztem a hivatalos képesítést is a sommelier munkához. Szerintem én voltam az egyetlen, aki Salzburgban, angol nyelven, Svájcban dolgozó magyarként tette le ezt a vizsgát.
Nehéz volt?
Nekem nem, mert addigra már rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztem. Főként azok véreztek el a vizsgán, akik nem dolgoztak a vendéglátásban, mert ez az iskola kifejezetten a gyakorló sommelier-k képzését segíti.
Mennyi időt töltöttél végül Svájcban?
Három év három hónapot, de ez idő alatt több városban is megfordultam. Először csak a némettudásomra alapoztam, aztán amikor azzal már elég jó színvonalon boldogultam, mentem a francia határ felé, hogy azt a nyelvet is megtanulhassam egy kicsit.
Mi hozott haza?
Nem is tudom. Talán ezt hívják honvágynak. Igazán soha nem tudtam gyökeret verni ott. Pedig jó sorom volt, anyagilag és szakmailag megbecsültek, soha semmilyen hátrányom nem származott abból, hogy magyar vagyok,
Amint megmelegedtél itthon, azonnal jelentkeztél a Magyar Sommelier Szövetség versenyére. Ez egy évvel ezelőtt történt, korábban senki sem ismert téged, akkor viszont gyorsan megtanulták a nevedet. Szik Mátyás és Angerman László mögött elsőbálozóként a harmadik helyet sikerült megszerezned. Miért indultál azon a versenyen?
Mert nagyon szeretek versenyezni. Imádom azt az adrenalinfröccsöt, ami egy ilyen helyzetben elönti az agyat, és imádom, hogy időre kell dolgozni, miközben szakemberek figyelik minden mozdulatomat. Külföldről is követtem az eseményeket, néztem, milyen feladatokat kapnak a versenyzők, kik a dobogósok, és amikor hazajöttem, vágytam rá, hogy ringbe szálljak. A kollégák biztattak, azt mondták, megvan a szükséges tudásom, próbáljam ki magam. Az utolsó pillanatban jelentkeztem.
Mi volt a nehézsége a tavalyi versenynek, és ahhoz képest milyen volt az idei?
Tavaly még nem volt versenyzői rutinom, ezért harcban álltam a percekkel. Egy ilyen versenyen sok feladatot megadott időn belül kell teljesíteni. Hiába dekantálsz szabályosan, hiába tudnád a jó megoldást a menüsor-ital párosító feladatnál, ha kifutsz az időből. A mostani verseny előtt sokat gyakoroltam, hogy ne essek még egyszer ebbe a hibába. Az idei verseny sem volt könnyebb egyébként, sőt volt egy plusz nehezítés, mert most falatkák mellé is kellett bort párosítani.
Hogy érezted magad a verseny közben?
Jól. Kifejezetten. Azt éreztem, hogy formában vagyok, és hogy a maximumot nyújtom. Azt viszont nem tudhattam, hogy ez elég lesz-e a győzelemhez.
A versenyen megszerzett tapasztalatokat lehet a gyakorlati munka során, az étteremben is hasznosítani?
Igen, mindenképpen, de van a versenyzésnek még egy fontos vetülete. Nevezetesen az, hogy ha komolyan veszed a felkészülést, rengeteg mindent újra megtanulsz. Az ember felejt, a nem használt információk egy idő után kikopnak, de ilyenkor minden visszaépül, amit régen a szőlőbirtokokról, borokról, borászatokról tudtál, és jön mellé rengeteg újdonság is. Én nagyon szeretek tanulni, számomra mindig örömöt jelent, ha újabb és újabb információkkal bombázhatom az agyamat, ezért a felkészülési időszakot különösen élvezem.
Szerinted mikor jó egy sommelier?
Ha jókedvvel, hitelesen működik, és ezt a vendégek is megérzik. Azt mondják, rajtam látszik, hogy tényleg szenvedéllyel végzem a munkámat, és úgy tűnik, valóban szívesen hallgatják az asztalnál a történeteimet. És szerintem fontos a jó fellépés, a határozottság is. Egy sommelier akkor végzi jól a munkáját, ha elvezeti a vendéget a megfelelő borhoz, de a döntést már a vendég hozza meg.
Te milyen vendég vagy? Elfogadod az étteremben a kollégák tanácsait?
Nyitott és kíváncsi vendég vagyok, olyan, aki szívesen rábízza magát a sommelier-re. Tudom, hogy rosszat soha nem ajánl, de érdekel az is, hogy miért éppen azt a bort töltené a poharamba. Van erről egy történetem. Svájcban elmentem egy olasz étterembe, ahol egy polipsalátához olasz vörösbort ajánlott a kolléga. Nagyon meglepődtem, mert szerintem százból százan fehérbort ajánlottunk volna, de igaza volt, mert a párosítás remekül működött. Utólag ezt el is mondtam neki, és ő is pontosan úgy örült az elismerésnek, ahogyan én örültem volna hasonló esetben.
Szerinted mi az a három dolog, amit egy sommelier-nek soha nem szabad megtennie?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert sok fontos szabály van. De talán a három legfontosabb az, hogy soha ne mondjuk egy borról, hogy jó, ha nem az, soha ne erőltessük rá az akaratunkat a vendégre, és soha ne minősítsük a választását, ha nem tartjuk megfelelőnek. Ha ő boros kólát akar inni, akkor se grimaszolhatunk az asztalnál. Megpróbálhatunk finoman valami mást a figyelmébe ajánlani, de a döntés alapvetően az övé.
Budapesten dolgozol, az Arany Kaviár Étteremben, ami ételválaszték szempontjából eléggé különleges hely. Mi adja a szépségét és a nehézségét ennek a munkának?
A legszebb az, hogy nálunk a vodka és a champagne ugyanolyan fontos szerepet tölt be az étkezéseknél, mint a bor. Az orosz konyha nem feltétlenül borközpontú, ezért nagy kihívás egy hagyományos orosz receptekre épülő menüsort csak magyar borokkal végigkísérni, és óriási sikerélmény, ha a vendég megdicséri a választásodat. Az orosz vendégek többsége egyébként ma is tokaji édes borokat rendel, kevésbé vevő az ásványos, magasabb savtartalmú furmintokra.
Most jönnek a dolgos hétköznapok, és egy év múlva újra a verseny. Elindulsz?
Azt hiszem. Versenyezni nagyon jó móka, de az is fontos, hogy frissen tartsuk a tudásunkat, és naprakészek legyünk. Jó lenne, ha jövőre többen eljönnének a kollégák közül. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több ebben az országban a felkészült sommelier, mint ahányan vállalják a versenyzést. Épp erről beszélgettünk az idei bajnokság után a második helyen végzett Angerman Öcsivel és a bronzérmes Sutus Attilával, vagy a már a zsűriben helyet foglaló, örökös bajnok Szik Mátyással. Remélem, sok új arccal találkozom jövőre.
Fotó:
Dékány Tibor
