Sok nehézséggel kell szembenéznünk

Milyen volt az idei szüret?

Kiválónak minősíteném. Az aszúk még erjednek, és persze félrecsúszások bármikor lehetnek, de komolyabb problémára már nem számítunk, száraz borban és aszúban egyaránt teljesítettük a tervet. Egyedül Nyúlászó Furmintunk nem készült, mert jött az ültetvényen egy korai botritiszesedés, ezért úgy döntöttünk, hogy abból a termésből szamorodni lesz, de minden más a megszokott mennyiségben, a vártnál is magasabb minőségben született meg az idén.

Hozzászoktunk, hogy az év vége felé arról szólnak a hírek, hogy milyen díjakat, eredményeket szerzett egy-egy pincészet az eltelt hónapok során. A Szepsy milyen elismerésekkel lett gazdagabb?

Az idén nem voltak nagy díjaink, inkább az értékesítésre fókuszáltunk, és azon a téren szép eredményeket értünk el. Forgalomba hoztuk a magnum palackos aszút, a nagyobb kiszerelésű száraz borokat, és mindegyiknek jobb volt a fogadtatása a vártnál, ráadásul két országban is minőségi cserét hajtottunk végre az importőrök terén, aminek nagyon örülök. A magnum aszú régi álom volt, jó érzés, hogy megvalósult, de még jobb, hogy nagyon sikeres.

A normál aszús palack 0,5 literes. Mekkora a magnum?

Másfél literes, tehát 3 palacknyi aszút töltöttünk bele, a Szent Tamás-dűlő terméséből, a 2019-es évjáratból. Ugyanazt várjuk tőle, mint minden magnumtól, hogy szebben mutatkozik meg benne a palackérlelés. Az engedélyeztetési folyamat hosszú volt, tíz év telt el a javaslat benyújtásától a termékleírás megváltoztatásáig, de 2024 augusztusa óta szabad az út a magnum aszú számára. Egyelőre alig néhány termelőt foglalkoztat ez a kérdés, de bízom benne, hogy ha meggyőzőek az eredmények, lesznek majd követőink. Mindig az volt, és most is az az első számú feladatunk, hogy az átlagosnál értékesebb dűlőket és parcellákat kiemeljük, és azok karakterét individuumként mutassuk be. A Szent Tamás Aszú félliteres palackban is gyönyörű, magnumban azonban még annál is csiszoltabb, rétegzettebb, gazdagabb.

Lassan egy negyedszázada folyik a kitartó munka, hogy a furmintot mint szőlőfajtát és az abból készült nagy formátumú száraz borokat minél inkább megismerje a nemzetközi piac. Látszik már ennek a munkának valamiféle eredménye?

Mutatkoznak eredmények, de még mindig nem olyan a furmint ismertsége nemzetközi szinten, amilyennek lennie kellene. Tokaj-Hegyalján 25 millió palack bor készül évente, a kétharmada száraz és félszáraz tétel. Ennek a durván 16 millió palacknak nagyjából az 5%-a, vagyis közelítőleg 800.000 reprezentálja a furmintot magas minőségben, és ennek mindössze a negyede-ötöde megy külföldre. Nem nehéz belátni, hogy ezzel a 2-300 ezer palackkal nagyon nehéz meghódítani a világpiacot. Viszonyításképpen: a Dom Perignon pezsgőház évi 8 millió palackjából 6 millió kerül be a nemzetközi vérkeringésbe, és az csak egyetlen márka, mi pedig egy egész borvidékről beszélünk. Amíg ilyen kevés magas minőségű, a termőhelyet hűen reprezentáló bor megy tőlünk exportra, nem sikerülhet az áttörés.

Milyen egy jó furmint?

Elegáns, komplex és kifinomult. Ízben a savak és az ásványok szép kombinációját mutatja, a lecsengése hosszú és kristálytiszta. Erős, ásványos karaktere és rétegzettsége miatt megállja a helyét egy magas minőségű rajnai rizling mellett is, ugyanakkor legalább annyira kifinomult, mint egy nagyon jó chardonnay. Gyümölcsös ízvilágról nem nagyon beszélhetünk, hiszen a tokaji terroir gyümölcsgyilkos, de a furmint más erényei bőven kárpótolnak ennek elmaradásáért.

Melyik dűlő melyik furmintja a személyes kedvenced?

Ha egyet kell választani, akkor az Urbánt mondom, de mindegyiket másért szeretjük. Vannak dűlők, amikkel elkezdtünk dolgozni, aztán menet közben kiderült, hogy bár jó, de nem olyan különleges, nem hozza azt az egyedi karaktert, amit vártunk tőle, ezért elengedtük. A nagy dűlőkben viszont még sosem csalódtunk: Mádon a Szent Tamás, az Úrágya, az Urbán, a Nyúlászó, a Percze, Tállyán a Hasznos adja a legszebb eredményeket száraz borban, aszúban pedig a Betsek, a Szent Tamás és az Úrágya villant nagyot minden évben.

Világszerte csökken a borfogyasztás, szűkülnek a piacok. Ti éreztek ebből valamit?

Szerencsére egyelőre nem, sőt még egy picit növekedni is tudtuk az idén, mert igaz, hogy veszítettünk piacokat, de nyíltak új lehetőségek is. A Covid idején sokkal nagyobb problémáink voltak. Nem dőlünk a kardunkba, mert az emberek egy része úgy dönt, hogy nem akar alkoholt inni, megkeressük azokat, akik nem zárkóznak el, de még nem tudják, hogy mit szeretnének. Sokan a furmint létezéséről sem tudnak, pedig a legkiválóbb furmintjaink még magas áron is megjelenhetnek alternatívaként a világ legjobb száraz fehérborai mellett – itt tehát van egy komoly növekedési lehetőség. Mi nagy volumenben nem adunk el, áruházakba nem szállítunk, csak éttermekbe, a borainkat tehát mindig kínálja valaki a vendégnek, ezért az edukációra fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Időről időre meghívjuk a sommelier-ket, kereskedőket magunkhoz, vagy én látogatom meg őket, és az a tapasztalatom, hogy sokan keresnek újdonságokat a világban, a kapu tehát mindenki előtt nyitva áll.

Több mint két évtizede figyelem Tokajt, és az eltelt évek alatt már számtalan elképzelés megjelent azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a borvidéket felemelni és az őt megillető polcra helyezni a borvilágban. A tervek azonban sorra kudarcot vallottak, és a borvidék egyhelyben toporog. Te látsz kitörési pontokat?

Sok nehézséggel néz most szembe az ágazat, de ezek közül véleményem szerint a csökkenő borfogyasztás, de még a fitoplazma problémája is kezelhető. Én abban látom a legnagyobb gondot – és ez generációváltás nélkül nem fog megváltozni –, hogy az itt előállítható borminőséget nem kezeljük megfelelő értéken, a borvidéki szabályozás nem különbözteti meg a minőségi kategóriákat. Vannak erre irányuló kezdeményezések, a hegyközségi vezetés dolgozik rajta, de a szabályozás mindig az események után kullog, a vezetés pedig nem fogalmazza meg, hogy a borvidékkel pontosan mit is szeretne elérni. Tokaj rengeteg állami támogatást kapott az utóbbi években, mégsem született meg a stratégiája, nem tudjuk, hogy a kistermelőket akarjuk erősíteni vagy a nagyokat, esetleg szövetkezeti formában akarunk dolgozni; azt szeretnénk, hogy a szőlőterület csökkenjen, vagy azt, hogy növekedjen. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázását nem kellene tovább odázni, de sajnos ezen a téren sem a borvidék, sem a Tokaj-Hegyalja Egyetem nem mutatott fel semmit.

Mi ennek az oka?

Nagyon leegyszerűsítve a tájékozatlanság és a szakmai képzetlenség, valamint az ízlésbeli kifinomultság hiánya. Nálunk minden bor finom: ami technológiai hibáktól mentes, az már használhatja a „Tokaj” nevet, nem érezzük rossznak a rosszat és nem emeljük piedesztálra a kimagaslót. Szóval, ha azt kérdezed, hogy hogyan tudnánk előrelépni, arra az a válaszom, hogy a fentiekkel kapcsolatban végre egységes álláspontot kellene képviselnie a borvidéknek, mert most túl tág határok között mozognak a paraméterek.

Hogyan látod a tokaji bor jövőjét?

Nem festhetek optimista képet, hiszen a tokaji névnek továbbra sincs megfelelő védelme, mert a piacon a magas minőségű borok részvétele elenyésző az ugyanazon márkanevet viselő, olcsó tömegborokéhoz képest.

És akkor mi lesz?

Az, ami ellen régóta tiltakozik a borvidék: nem a nagy egységet, hanem a kisebb termőhelyeket emeljük márkanévvé, hiszen ezek Tokaj „koronaékszerei”. Többször bebizonyosodott már, hogy pusztán pénzzel nem lehet Tokaj reputációját megerősíteni. A borvidék neve bele van öntve a palackba, a megjelenés egyértelműen jelöli, hogy a bor honnan érkezett, de a címkén már a borászat vagy a dűlő neve szerepel: Oremus, Royal Tokaj, Úrágya vagy Szent Tamás, és a fogyasztó ezek alapján emeli le a bort a polcról, nem pedig a „Tokaj” márkanév miatt. Ha ezt az elvet követed, fennmaradsz, ha nem, elmehetsz mandulatermelőnek, mert nem vagy versenyképes.

Nemcsak Magyarországon, hanem világszinten is az egyik legismertebb borászat a tiétek, ami nem csupán dicsőség, de komoly felelősséggel is jár. Nem nyomasztó néha ez a teher?

Tokajban élek, ami egy adottság, és soha nem gondoltam bele, hogy mi lenne, ha máshol készítenék borokat. Mindent megteszünk azért, hogy évről évre emeljük a minőséget, és ezzel együtt remélhetőleg mi magunk is pozitívan változunk. Mi itt Tokajban régóta azt gondoljuk, hogy már ott vagyunk a világ élvonalában, csak a világ még nem fedezett fel bennünket, aztán amikor szintet lépünk, mindig kiderül, hogy egyébként még nem voltunk ott. Voltak, vannak komoly megjelenéseink, olyan rendezvényekre hívnak meg bennünket, ahol tokaji borászat még nem szerepelt, és mindezt az általunk készített borok minősége indokolja, de akkor kerül minden a helyére, ha ennek a világnak nem egy-egy borászat, hanem az egész borvidék magától értetődően a része lesz. Ezért viszont az elkövetkezendő 20-30 évben a borvidék minden szereplőjének megfeszített erővel kellene dolgoznia, viszont úgy látom, hogy ezt a munkát sokan meg akarják spórolni, mert rengeteg lemondással jár.

A családotokban szinte mindenki kiveszi a részét a borászat munkájából. Kinek mi a feladata?

Kis családi vállalkozás a miénk, jelenleg 37 hektáron gazdálkodunk és nagyon szorosan dolgozunk együtt: mindenki tud a másik lépéséről. Gabriella nővérem is borász végzettségű, ő az ügyvezető, a férje, Zsolt pedig elsősorban a szőlészeti területért felelős, ezért édesapámmal együtt négyen döntünk a birtok ügyeivel kapcsolatban.

Milyen nálatok egy vasárnapi ebéd?

Nálunk olyankor is a bor a legfontosabb téma, de ez természetes, hiszen számunkra a borkészítés nem a munkánk, hanem az életünk szerves része.

Hat unoka van a családotokban. Készül valamelyikük borásznak?

Hogyne, többen is, de hosszú az út odáig, hogy ők is bekapcsolódhassanak a munkánkba. A borász végzettség csak a kezdet, aztán a kezükbe kell fogniuk a vándorbotot, hogy nemzetközi kitekintést, világlátást és komoly szakmai rutint szerezzenek. Ráadásul a mi világunk is egyre bonyolultabbá válik, már nem csak a borokkal és a szőlővel foglalkozunk, hanem ott a klónszelekció, a precíziós technikák, a kereskedelem, tehát nem kell mindenkinek feltétlenül borásznak lennie, hogy erősíthesse a családi vállalkozást.

Hogy van édesapád?

Szerencsére teljesen jól, és nagyon aktív. Elkészítette a szőlőművelési tervet 2026-ra, vannak fontos találkozói, amiken szívesen vesz részt, és az idén készített egy új bort is, de erről egyelőre nem mondhatok többet. Legyen meglepetés!