Vissza
Sörök és könyvek
2017.10.03. | Bőti László
Az újlipótvárosi Beers and Books az irodalomkedvelő sörbarátok Mekkája, az online és az offline világ különleges találkozási pontja, ahol a vendég nyugodtan rábízhatja magát a tulajdonosra: Gombkötő György mindkét területen jó kalauznak bizonyul…
Űrhajós, tűzoltó, kukásautó-vezető, fodrász. Általában az alábbi szavak hangzanak el a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre. Aztán jön a tinédzserkor, és vele a tagadás, a lázadás időszaka, amikor épp nincsenek ilyen határozott elképzeléseink a jövőnket illetően, csak egyszerűen szabadok vagy/és gazdagok akarunk lenni. Kivételek persze mindig akadnak.
Ilyen kivétel Gombkötő György, alias Gomba is, aki tizennyolc évesen már pontosan tudta, hogy a helye a mennyezetig érő, roskadozó polcok és a hosszú, úgynevezett „vételi asztalok” között, vagyis az antikváriusok világában van. A 2000-es évek közepéig nem is hagyta el Gutenberg birodalmát, akkor viszont jött pár vargabetű, amelyek végére egy saját, a maga nemében egyedülálló, a test és a lélek számára egyaránt izgalmas bolt alapítása tett pontot.
A nagykorúságod pillanatától vagy antikvárius. Nem szokványos pályaválasztás. Hogyan csöppentél ebbe a világba?
Az egyik osztálytársam édesanyja az akkor még létező antikváriskolában tanított, ő látta meg bennem a tehetséget. Irodalomból dicséretes ötösre érettségiztem, írogattam is, így aztán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út sarkán működő, azóta kávézóvá avanzsált antikváriumban dolgozni. Igent mondtam.
Be kell vallanom, nem tudtam róla, hogy ezt a szakmát tanulni is lehetett.
Pedig tanították, noha szerintem ezt a mesterséget egy iskolapadban ülve lehetetlen megtanulni. Amikor ott állsz a vételi pultban, akkor nem elég az elméletet, az elveket tudni, elő kell hogy jöjjön belőled a becsüs. Ezt viszont csak a gyakorlatban, sok idő és tapasztalat árán lehet igazán jól elsajátítani. Erre akkor jöttem rá, amikor egy szintén praktizáló kollégámmal beiratkoztunk a hivatalos képzésre.
Mi kell még ahhoz, hogy jó antikvárius legyen az ember?
Aki ezt a szakmát magas szinten űzi, annál alapvető, hogy sokat olvas, akár még száraznak tűnő szakmai könyveket is. Meg persze kell az érdeklődés, a lelkesedés, az elhivatottság. Én például pályakezdőként még a kínálatba frissen bekerült könyvek polcra rendezését is szerettem, ami elég nagy szó.
Igencsak összetett, széles körű műveltséget és sok ismeretet kívánó szakmáról beszélünk tehát. Hogy látod, vannak még idehaza ennek elismert képviselői?
Egyre kevesebben. Hazánkban a könyv- és antikvárpiacon 1945 óta nincs kiforrott szabályozás, és ennek köszönhetően ma már igazi antikváriust is nehezen találni. Nálunk leginkább a second hand kereskedelem hódít, miközben például Nagy-Britanniában a használtkönyv- és az antikvárpiac markánsan elkülönül.
Úgy látom, nem vagy túl optimista az iparág jövőjét illetően.
Sokat gondolkodom, beszélgetek a kollégákkal, és az a meglátásom, hogy bár szűkül a piac, egyelőre valójában nem kopik a könyves szakma fénye. Egy-egy speciális terület képviselői jól tudják, hogy az igazán jó szakkönyveket nem lehet az internetről megszerzett ismeretanyaggal helyettesíteni. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy bármennyire is közel áll hozzám a könyvek birodalma, az utóbbi években lett egy új szerelmem, ami legalább annyira izgat, mint a betű. Ez pedig a sör. Hihetetlen átalakuláson megy keresztül a hazai sörkultúra, és megpróbálok ebben a világban minél otthonosabban mozogni. Olvasok, kóstolok, tájékozódom, sőt blogot is írok a sörökről, persze szigorúan szubjektív szemmel.
A legtöbb könyvesboltban még egy palack vizet se látnak szívesen, itt pedig a könyvek mellett sörök is sorakoznak a polcokon. Most például egy pohár Russian imperial stouttal a kezünkben beszélgetünk. Hogyan kerültek a kínálatba a sörök?
Az életemben mindig ott voltak, csak nem ilyen határozottan. Bő két évtizede, amikor először Amszterdamban jártam, betévedtem egy sörboltba, ahol nemcsak itthon ismeretlen főzetek, hanem különböző kiegészítők is sorakoztak a polcokon. Már akkor elkezdett motoszkálni az agyamban, hogy milyen jó lenne egy ilyen itthon is, de a lelkesedés hazatérve elült, többek között azért, mert akkoriban jól pörgött az antikvárpiac. Aztán jött a visszaesés, a Népszínház utcai kis antikváriumom csődközeli állapotba került, én pedig sokakhoz hasonlóan egészen Angliáig futottam. Hagymát, pucoltam, mosogattam, így telt el néhány hónap, míg végül családi okok miatt hazajöttem. Akkor döntöttem el, hogy nyitok egy ahhoz hasonló kis boltocskát, amilyet régen Amszterdamban láttam.
Sör és könyv?
Eleinte csak sör. Kezdetben a jól bevált cseh lagerekben gondolkodtam, de aztán körbenéztem a hazai piacon, és egyre több „sörforrást” találtam. Mellette az antikvár könyvkereskedelmet is megtartottam, mert értek hozzá valamelyest, és tudtam, hogy akkor is biztos megélhetést hoz, ha a sört mégsem keresik annyian.
Mit keres, aki betér hozzád?
A legtöbben azért jönnek, hogy átvegyék az interneten megvásárolt könyveiket, ám ha már itt vannak, a sörkínálatot is átböngészik. De egyre többen vannak olyanok, akik kifejezetten a sör miatt térnek be a boltba, és könyvet is visznek, amikor távoznak. Szerencsém van, hiszen a sokszínűség korát éljük, és úgy tűnik, a vevőimnek nincs ellenére ez a sajátos árukapcsolás.
Fotó:
facebook
Bőti László