Vissza
Tokajban csodás az ősz
2018.09.13. | Szabó Edit
Szik Mátyás örökös magyar sommelier-bajnok fontos szerepet kapott az idei Tokaji Őszön. A rendezvény nagyköveteként az a feladata, hogy minél több emberrel megismertesse Tokajt és az ott születő borokat…
Melyik a kedvenc évszakod?
Micsoda kérdés! Természetesen az ősz. De nem azért, mert most a Tokaji Ősz rendezvény létrehozásában vállaltam szerepet, hanem mert ősszel gyönyörűek a színek. A nyár szép, de nagyon meleg, a tél hideg, tavasszal még nincs levél a tőkéken, az ősz viszont változatos és izgalmas. Nézd meg bármelyik borvidéket szüret idején! A nap már egy kicsit laposan süt, és sárgásabb a fénye, a hajnalok párásak és hűvösek, de napközben még kellemes meleg van. Ha valaki még soha nem járt szüreten, azt javaslom, menjen el minél hamarabb, és élje át azt a hangulatot. Tokajban csodálatos az ősz.
A rendezvény nagyköveteként Tokaj és a tokaji bor népszerűsítése a feladatod. Mi a tapasztalatod, mennyire ismerik ezt a borvidéket az emberek?
Aki a boros világból jön, annak természetesen nem kell bemutatni Tokajt, bár meggyőződésem, hogy mindenkinek lehet róla újat mondani, a borkedvelő emberek többségének azonban nagyon hiányosak az ismeretei. Sokan nem tudják, hogyan készülnek a tokaji borkülönlegességek, mi a különbség az aszú és a szamorodni között, és meglepően sokan gondolják azt, hogy az aszú egy szőlőfajta. A borvidékek nagyon szépek. Én mindig azt tanácsolom, hogy akit egy kicsit is érdekel a borok világa, menjen oda, nézzen körül, vegyen részt egy dűlőtúrán, egy szüreten, kóstoljon meg annyi bort, amennyit csak értékelni képes, és állítom, hogy nagyon sok kellemes meglepetésben lesz része.
Volt már, aki konkrétan a te bátorításodra indult neki egy-egy borvidéki kalandnak?
Volt már, és remélem, hogy lesz is még, de aki egyszer elmegy, az többször is visszatér, mert nagyon jó testközelből látni, hogyan zajlik a borkészítés folyamata. Nem kell hozzá szakembernek, de még borértőnek sem lenni, a nyitottság éppen elég hozzá, hogy az ember élvezze az ott töltött időt.
Gondolom, te is mindig élvezed a látogatást, ha Hegyalján van dolgod…
Hősiesen bevallom, hogy két magyar borrégióval vagyok elfogult. Az egyik a Balaton, mert ott töltöttem a gyerekkorom szinte minden nyarát, a másik pedig Tokaj, amely az ország egyetlen zárt borvidékeként különleges értéket képvisel számomra. Sok hegyaljai pincészettel dolgozom együtt szaktanácsadóként, és mindig lenyűgöz Tokaj csodája, akár száraz, akár édes borokat kóstolgatunk.
A Tokaji Őszön mi lesz a szakmai feladatod?
Fontos elmondanom, hogy nagyszerűnek tartom a rendezvényt, mert a minőség iránt elkötelezett embereknek szól. Az az igényes borfogyasztó, aki ide ellátogat, nem fog csalódni, a szolgáltatás minősége a garancia arra, hogy ez a hétvége minden résztvevő számára unikális élmény legyen. A szervezők fontosnak tartják, hogy sommelier-szemmel is bemutassák Tokajt, ezért én is jelen leszek a rendezvényen. Péntek este 7-kor a Percze Élményközpontban találkozhatnak majd velem a vendégek. A „Winemaker's Dinner” négy nagyszerű borász, az idősebb és az ifjabb Szepsy István, Gincsai Tamás és Demeter Endre részvételével zajlik majd, és a 7 fogásos degusztációs menü mellé 12 csúcsbort töltünk a poharakba. Nagyon izgalmasnak ígérkezik az este. Szombaton pedig Demeter Zoltán borászhoz megyek el, akinél Balassa István, valamint az Erzsébet, a Gizella és a Tokaj-Hétszőlő pincészet vendégeskedik, és az ő boraikat mutatjuk be az érdeklődőknek.
(2).jpg)
Ha a borász ott van, mesél a borok születéséről. Mit tud még ehhez hozzátenni egy sommelier?
A sommelier az az ember, aki a borász mondatait „lefordítja”, érthetővé teszi a nem szakmai közönség számára. Én az esetek többségében olyan emberekkel találkozom, akiknek kell a sztori, akikhez sokkal közelebb kerülhet egy bor, ha tudják a történetét. Most is a közvetítői szerep hárul rám, és bízom benne, hogy a borászokkal együtt még vonzóbbá, még izgalmasabbá tesszük az ott kóstolt borokat.
Sokszor halljuk azt a véleményt, hogy drágák a borok, hogy egy átlag magyar család egy palack aszút nem nagyon engedhet meg magának. Az én válaszom erre az, hogy az aszú ugyanolyan a borok között, mint a szarvasgomba a gombák között. A szarvasgomba nem gomba, hanem fűszer, nem másfél kiló, hanem másfél gramm kell belőle egy étkezéshez. Az aszúval éppen így áll a helyzet…
Nagyon plasztikus a példa, és osztom a véleményedet. Egy jó tokaji aszúból elég egy gyűszűnyi, hogy érezzük az ízét, egyetlen kicsi korty tökéletes lezárása lehet egy étkezésnek, és visszazárva, hűtőben tartva nagyon sokáig megőrzi a minőségét.
Mégis kevesen vásárolják még azok között is, akik megtehetnék. Az édes bor mostanában nem igazán divatos…
Sajnos nem, pedig a természetes édes boroknak igenis helyük van az életünkben, helyük van a gasztronómiában. Mutass nekem még egy ilyen izgalmas, komplex, harmonikus, gazdag bort! Nem fogsz tudni, mert nincs. Tokaj ritka kincs, egyedi értékeket hordoz, és amikor tokaji bort iszunk, különleges értéket iszunk. Valahogy ellenérzésünk van mostanában az édes ízekkel szemben, pedig az volt az első íz, amivel életünkben találkoztunk, hiszen az anyatej is édes. A trendek viszont változnak, és őszintén bízom benne, hogy kitartó munkával formálni lehet a közvéleményt. Hiszem, hogy egyszer eljön az édes borok reneszánsza.
Tokaj-Hegyalja legfőbb kincse a tokaji aszú, de születnek itt nagyon izgalmas száraz borok is…
Amelyek egyre népszerűbbek a tudatos borfogyasztók körében, és a borvidék is egyre vonzóbb borturisztikai célpont. Aki egyszer itt járt, és kóstolt, életre szóló tapasztalattal lett gazdagabb. Ne fosszuk meg magunkat ettől az élménytől! El kell menni a Tokaji Őszre, ahol Tokaj-Hegyalja legszínvonalasabb szelete mutatkozik be, aztán időről időre vissza kell térni új impulzusokért, új borokért, új történetekért.