Váljunk jobbá!

2017.12.23. | Szabó Edit

A Garamvári Szőlőbirtokot mindenki a névadóval, Garamvári Vencellel azonosítja. Az álmodó valóban ő, ám a vállalkozásban a család nőtagjai is fontos szerepet kapnak. Garamvári S. Zsuzsannával és Wlasitsch Andreával ünnepről, hitről, értékekről beszélgettünk…

A több mint huszonöt éve indult Garamvári Szőlőbirtok a szó legszorosabb értelmében családi vállalkozás. Külön tudjátok választani a munkát és a családi életet?

Wlasitsch Andrea: Egy kicsit nehéz, mert amikor a pincészet ügyeiről beszélünk, akár a saját nappalinkban is egy pillanat alatt munkatársakká változunk. Igaz, hogy nem szeretjük „hazavinni” a feladatokat, de a vitás helyzeteket néha könnyebb megbeszélni a családi asztal mellett. Nálunk mindenki szakembere a saját területének, ezért képesek vagyunk érvelni az elképzeléseink mellett. Nincs olyan, hogy igazad van, mert a férjem vagy vagy a lányom vagy; azért van igazad, mert amit mondasz, az gazdaságilag racionális – és ezt általában mindenki el is fogadja.

Mindig?

Garamvári S. Zsuzsanna: Azért nem mindig. Megesik, hogy valaki a többiek ellenében is vállalja a döntés felelősségét, de olyankor kimondjuk, hogy ez az elhatározás úgy született, hogy nem értett vele mindenki egyet. Utána viszont megnyugszunk a döntésben, és mindannyian annak szellemében dolgozunk, senki nem hordoz magában sérelmeket. És ez ugyanígy működik otthon, a családban is.

Kinek mi a szerepe a vállalkozásban?

Andrea: Vencel a családfő, ő a stratéga, az irányító. Az ügyvezetői feladatokat évekig anyu látta el, én az idén léptem a helyébe, de ő is megmaradt erős bástyaként. Mindenben Vencel elképzeléseit szem előtt tartva döntünk. Itt dolgozom a kezdetektől, és nagyon vicces, de annyira ismerem az értékrendjét, hogy néha már le tudom folytatni a vitát kettőnk között anélkül, hogy ő jelen lenne.

Zsuzsa: Mindketten közgazdászként végeztünk, de Andrea adótanácsadói képesítést is szerzett a diploma mellé, én pedig az első oklevelem szerint idegenforgalmi és vendéglátóipari szakember vagyok. Korábban egy komoly külkereskedelmi feladatokat is ellátó élelmiszer-kereskedelmi vállalat, a Nyugat Rt. vezérigazgatójaként dolgoztam, de a Garamvári Szőlőbirtok indulása óta Vencel mellett munkálkodom.

Andrea: Vencel lánya, Judit a külkereskedelemben és a kiállítások szervezésében segít, a férjem, Tamás 2012 óta dolgozik velünk, ő intézi a logisztikai ügyeket, és már a két lányunk is itt téblábol körülöttünk. Mirjam másodéves a Kertészeti Egyetemen, de rendszeresen dolgozik a balatonlellei telephelyünkön, ő jelenti és felügyeli az alkalmi munkavállalókat. Gyorsan fejlődik, rendkívül jó a gyakorlati érzéke, és pillanatok alatt átlátja a helyzeteket. Lilla, a kisebbik lányunk februárban lesz 18 éves, ő kicsit visszafogottabb. Remekül beszél két idegen nyelven, a Corvinus Egyetemre készül, a kereskedelmi feladatok izgatják. Ügyes, precíz, közgazdász elme, és bár még nagyon fiatal, ő is kiveszi a részét a munkából.

Zsuzsa: A cég harmadik tulajdonosa, Gáspár Miklós ugyan nem családtag, de már majdnem olyan, mintha az lenne. Már a Nyugatnál is együtt dolgoztunk, akkor mélyült el a barátságunk, ami folytatódik a mai napig. Ő felügyeli a kereskedelmet, fantasztikus munkát végez.

Az év vége egy borászat életében bizonyos szempontból nyugalmas időszak, hiszen a borok többsége pihen a pincében, a szőlőben ilyenkor még nincs tennivaló, a kereskedelmi részleg viszont aktívan dolgozik. Ti megengedhettek magatoknak néhány nap pihenést a karácsonyi ünnepek előtt és alatt?

Zsuzsa: Néhány napot igen, az ünnepek alatt sosem dolgozunk, és az előkészületeknek is külön rituáléja van. A karácsonyt megelőző hétvégén összejön a család négy női tagja, és megsütjük a süteményeket.

Mi minden készül ilyenkor a konyhában?

Andrea: Nálunk nem bejgli sül, hanem zserbó, anyu annak nagy mestere, a linzert a nagymama receptje szerint készítjük, a mézeskalács divatját a lányaim honosították meg, és ők is sütik minden évben, de a kókuszgolyó és a sós sütemény is része a kínálatnak.

Mit csinálnak ilyenkor a férfiak?

Zsuzsa: Nem időznek túl sokat a konyhában, házon kívüli elfoglaltságokat keresnek maguknak, de amikor végzünk, varázsütésre megjelennek, hogy teszteljék az eredményt. Általában nem szoktunk szégyent vallani.

Van a Garamvári családban tradicionális karácsonyi menü?

Zsuzsa: A papa mindig fogast süt, az az ő reszortja, úgy is hívjuk, hogy fogas Vencel módra. Nagyszerűen érti a módját, de konyhalányokra azért szüksége van, általában ketten dolgozunk a keze alá. A halat vele sült krumplival és párolt zöldségekkel tálaljuk, és mellé az Optimum Brut pezsgőnket nyitjuk, tökéletes páros, nagyon szeretjük. Mindig van valamilyen csirkeétel, ahhoz is jól illik az Optimum Brut, de a gyerekek kedvéért rák is készül minden évben, hol tejszínesen, hol paradicsomosan, mikor melyikre támad gusztusuk. A bárány sem hiányzik az asztalról, sok-sok salátát kínálunk hozzá, és ahhoz természetesen pinot noirt iszunk. Minden ételből bőséges mennyiséget készítünk, és ami nem fogy el, jó lesz a következő napokra. Akkor már nem főzünk, élvezzük, hogy együtt van a család.

Hogyan zajlik nálatok a szenteste?

Andrea: Számunkra nagyon fontos az ünnep lelki része, nekünk a karácsony soha nem az ajándékozásról szólt, hanem arról, hogy Krisztus megszületett, Isten testet öltött, hogy megmutassa szeretetét. A férjem gitározik, én fuvolázom, ajándékozás előtt mindig felolvasunk egy részt a Bibliából, aztán elénekelünk néhány dalt együtt. Mindig nagy élmény, amikor rázendít a családi kórus.

Zsuzsa: Mi soha nem adtunk drága ajándékokat egymásnak. Ki nem állhatom a meglepetéseket, nem szeretem, ha rengeteg pénzt elköltünk valamire, ami szükségtelen. Általában meg szoktuk beszélni, hogy ki mire vágyik, és ha valami drágább dologról van szó, összeadjuk a rávalót. Nem az a lényeg, hogy mi kerül a fa alá, hanem az, hogy együtt vagyunk. Én szeretek lelkileg is felkészülni az ünnepre, egy kicsit megbocsátóbb, türelmesebb lenni, több szeretettel élni ebben az időszakban. Váljunk jobbá! Én azt hiszem, hogy ez a karácsony üzenete.

A két ünnep között mi vár rátok?

Andrea: Munka. Sokan mesélik, hogy karácsony előtt elmennek szabadságra, és valamikor januárban térnek újra vissza a munkahelyükre, de ilyesmi nálunk nem fordulhat elő. Rengeteg a tennivaló, és mi soha nem hagyjuk magukra a dolgozóinkat, nincs olyan, hogy mások végzik a feladataikat, mi meg pihenünk. Hatvanöt ember dolgozik velünk Budafokon és Lellén együttvéve, odafigyelünk rájuk, segítjük őket a nehezebb élethelyzetek megoldásában, és ragaszkodunk hozzájuk. Ők is hozzánk, tőlünk nagyon ritkán mennek el a munkatársak, pedig nem kínálunk extra fizetést, de a légkör szeretetteljes. Ha a munka jellege megengedi, akit csak lehet, elengedünk szabadságra ilyenkor, különösen a kisgyerekes dolgozóinkat, de szilveszter előtt rengeteg pezsgő kimegy a házból, az áruforgalmi részleg nem állhat le.

Mit kívántok 2018-ra?

Zsuzsa: Egészséget magunknak és minden embertársunknak. Az a legfontosabb. Aztán gazdasági stabilitást, mert mi is csak akkor tudunk létezni és eredményeket elérni, ha a gazdaság stabilan működik, és az emberek néha megengedhetnek maguknak egy kis luxust. Az esélyeink jók, az utóbbi években nagyon szép eredményeket értünk el mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. Igaz, a sikerért meg kell küzdenünk, de ez nem baj. Szeretünk dolgozni, és jól esik, ha az emberek örülnek a borainknak, és értékelik a munkánkat.

Andrea: Magunknak azt kívánom, hogy tudjunk továbbfejlődni. Könnyű örülni a sikereknek, aztán ülni a babérokon, de az egy ilyen vállalkozásban megengedhetetlen. Az a legfontosabb, hogy minden nap egy kicsit többet adjunk, hogy újabb és újabb értékek szülessenek nálunk. És jó lenne, ha egy kicsit lecsendesedne ez a forrongó világ, tisztábban és józanabbul gondolkodnának az emberek, hogy békét lelhessünk mindannyian.

Cikkünk a Garamvári Szőlőbirtok támogatásával készült.
Garamvári Szőlőbirtok – Vinarium Kft.
Cím: 1222 Budapest, Sörház u. 20.
Tel.: +36 1 227 4060
E-mail: vinarium@garamvariszolobirtok.hu

Fotó:

Garamvári Szőlőbirtok - weboldal

Váljunk jobbá!

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék