Vissza
A rántott hús ördögei
2019.03.01. | Barossné Koós Andrea
Ki mondta, hogy rántott húst mindenki tud sütni? Óriási tévedés. A rántott húshoz lélek kell. Szerencsére a frissen nyílt Devil’s Prézli szakácsaiba szorult az is az ötletesség mellé…
A rántott hús reneszánszát éli. Adják Bíró Lajosék a Hold utcában, tányérról lelógó méretben, hibátlanul, adják Wolf Andrásék a Séf asztalánál, az ismert bevásárlóközpontban – kisebb méretben ugyan, de nem kevésbé igényesen –, most pedig a Lövőház utcában nyílt egy hely, ahol erre a mindenki által imádott ételre alapozzák a kínálatot.
A Devil’s Prézli szendvicsbár új, üde színfolt a Fény utcai piac környékének gasztronómiai kínálatában. A két tulajdonos, Boros Gábor és Vécsei Csaba úgy vélte, igény lehet ott egy olyan helyre, ahol finomat és táplálót lehet enni, ráadásul gyorsan. Ezért is gondoltak egy rántott húsra alapozó szendvicsbárra.
Az étlapon jelenleg nyolcféle szendvicset ajánlanak, közülük az egyik vegetáriánus, nem kell hát azoknak sem aggódniuk, akik nem szeretnének húst enni. Mindegyik szendvics kérhető sima vagy fekete buciban, és azt is kiválaszthatjuk, milyen hús kerüljön bele. Az elképzeléseinknek megfelelő csirkemellet, csirkecombfilét, sertéskarajt vagy tarját aztán a kívánságunk szerint saját készítésű csilis pankómorzsában vagy sima panírban sütik ki nekünk. A fűszeres panír remekül működik, különleges, egyedi ízvilágot ad a húsoknak, de nem túl erősen, inkább csak kiegészítve, felerősítve a természetes ízeket.
A szendvicsek helyben, frissen készülnek a látványpulton, és természetesen külön olajsütőben sül a csípős, a nem csípős, a sertés, a csirke és a zöldség is. Az olajat naponta cserélik, a szendvicseket pedig gyorsan lebomló, környezetbarát papírtálcákon tálalják. Ha valaki rántott húst szeretne vacsorára, nyugodtan ugorjon be, és már készül is az igényeknek megfelelő, elviteles változat.
Bár a kínálat viszonylag egyszerűnek tűnik, annak összeállítását hosszú tervezői folyamat előzte meg, hiszen nem mindegy, hogy milyen szósz kerül a szendvics mellé, és az egyedi ízek megalkotása minden esetben kreatív közös munka eredménye. Volt, hogy véletlenül sikerült rátalálniuk egy ízre, aztán villámgyorsan papírra vetették a komponenseket, nehogy a remek íz a feledés homályába vesszen.
A meglévő nyolcból négy különböző szendvicset kóstoltunk meg. A csirkemellel készült alapszendvicset friss saláta és saját készítésű lila káposztás coleslaw saláta teszi teljessé. Az ízek tiszták, a csirkemell szaftos. A Devil’s Prézli csapata külön hangsúlyozza, hogy a 14 dekás szeleteket még véletlenül sem klopfolják ki, nehogy elveszítsék a hús valódi ízét, textúráját.
A rántott karajt baconnel, savanyú káposztával és tormás tejföllel tálalják. Valóságos ízbomba, nagyon izgalmas, ahogyan a savanyú káposzta markáns ízeit az enyhén csípős torma próbálja kordában tartani. Egyből olyan érzésünk támad, mintha bajor sörfesztiválon lennénk, de mégis itthon. Nem is gondolnánk, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő csavarral mekkora különbséget lehet elérni az alapszendvicshez képest.
Harmadikként sajtos-baconös, uborkalekváros rántott húsos szendvicset kapunk. Az étel igazi különlegessége a házi készítésű uborkalekvár, ami ízében az egyik ismert konzervmárka édes uborkaszószára emlékeztet. Itt lehetett leginkább kiérezni a csípős prézli ízét, de ezt is inkább pikánsnak neveznénk. Kapszaicinfüggők egy debreceni üzem kézműves csilitermékeivel fokozhatják a hatást.
Utolsóként a hely „nagyágyúja”, a dupla húsos szendvics érkezett. Nyugodtan nevezhetnénk toronynak is, az össztömege majdnem eléri a fél kilogrammot. Belekóstolva azonnal Mexikóban érezzük magunkat. A füstös paprika raguja, a jalapenokarikák, a cheddar sajt és a salsamártás remek összhangot alkot, és tökéletesen működik a hús mellett. A szendvics nagyon laktató, mégis könnyed, nyárias ízt érzünk minden egyes falat elfogyasztása után.
A Devil’s Prézli ételei remek ötleteken alapulnak, és érződik bennük a profizmus, az átgondoltság. A csapat már most újabb ízkombinációkon töri a fejét, így mire a terasz megnyílik, érdemes lesz újra visszatérni.
Fotó:
Grósz Balázs
