Vissza
A megfizethető luxus
2017.06.02. | Varga Anita
Kicsit mindig aggódom az ünnepi ebédek miatt. Hová teszem az én rosszcsont fiaimat, míg körbeüljük az asztalt? Őszinte meglepetésemre a Hotel Sofitel Paris Budapest éttermében erre is gondoltak a Sunday brunch-nál…
Ha az ember huszonéves egyetemistaként, még az ezredforduló előtti Magyarország egy vidéki városából, a nyári szünetek alatt megkeresett kis vagyonát összekuporgatva eljut a francia fővárosba, és ott leül egy Montmartre környéki vendéglő teraszára élvezni a naplementét, nem az árakat fogja kifogásolni az étlapon. Semmit se fog kifogásolni. Egyszer élünk. Akkor egy jól hangzó crêpes à la confiture-t rendeltem, majd a szállásra metróztunk, és sütöttem vagy ötven palacsintát magunknak, hogy jól is lakjunk. Ez a mennyiség nem került annyiba, mint a montmartre-i két lekváros, sőt nagyjából egyhavi metróbérlet nem volt annyi, mint az a számla, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy jól cselekedtem. Tudtam, hogy arra a teraszra és arra a naplementére mindig emlékezni fogok.
Ez a hangulat vagy – hogy stílusosak legyünk – déjà vu érzés kerített hatalmába, amikor egy Sunday brunch-ra készülve kötöttem a srácok nyakkendőjét. Paris Budapest, vajon mitől leszel te nekünk gyerekbarát?
Kezdjük ott, hogy a Váci utca, a Deák tér, a Lánchíd, a rakpart és megannyi vasárnapi bennszülött és turistaprogram helyszínének közelségében autóval vasárnap délben helyet találni lehetetlenség. A hátsó ülésen visongó három kicsikémre való tekintettel két kör után feladtam, és engedtem a szemközti parkolóház óránként 900 forintos csábításának. Bár tudtam volna, hogy a Sofitelbe érkező vendégek részére az ebéd ideje alatt ingyenes parkolási lehetőséget biztosítanak! Ti már fogjátok tudni.
Folytatom azzal, milyen kellemes élmény, amikor mosolyogva zsong körül a pincérek hada, ott teremnek, hogy az ölembe terítsék a makulátlan, fehérre mosott, ropogós textilszalvétát, ráadásul aggódó anyukaként is nagyjából a harmadik percben levettek a lábamról. Amikor meglátták, hogy kiskorúakkal érkeztünk, azonnal lecserélték a különböző nagyságú és funkciójú, „jobbról két kés, balról két villa, középen kanál” kompozíciót egyszerű és érthető zsiráfos-tigrises műanyag tányérokra és evőeszközökre. Ezen a ponton elengedtem abbéli aggályaimat, hogy mi tuti nem illünk bele ebbe a környezetbe, mert bár szépen fel vagyunk öltözve, de fél órája még a homokozóban fúrtunk alagutat, hangosak vagyunk, és hát, hogy úgy mondjam, nem az angol királyi etikett szerint szoktunk étkezni. A Sofitelben egy ebéd erejéig valóban a figyelem középpontjában érezhettük magunkat – a legjobb értelemben.
A gyerekbirodalom náluk egy kényelmes sarok, közvetlenül a konyha és a hívogató desszertektől roskadozó pultok mellett: van ott színes cukormázzal bevont fánk, töltött croissant, apró gyümölcsös tortácskák, mámorító mousse-ok, cuki csokis sütik, tetejükön pisztáciaforgáccsal, pralinés macaron, de van meggyes rétes és Oreo keksz is, és ez így teljes és természetes. Az impozáns négyemeletes csokiszökőkútnak köszönhetően – amibe egy pálcikára tűzve gyümölcsöt és egyebeket lehet mártani – az én fiam még a szőlőt is megkóstolta, ami szökőévben egyszer történik meg.
A svédasztalos rendszerben működő ebéd ínycsiklandó pástétomokat, füstölt lazacot, sajtokat, gyümölcsöket, salátákat, ázsiai ételeket tartalmaz. Mindezt számunkra a desszertes asztalok szomszédságában tálalták, hogy a gourmet brunch látványában elmerült szülők (fél)szemmel tarthassák csemetéiket játék közben. Egyébként nincs miért aggódni, képzett animátor vigyáz rájuk, játszik velük; a nagyfiam alá például egyből odatolt egy kisszéket, hogy könnyebben felérje a csocsóasztalt, szóval tényleg odafigyel a gyerekekre. Lehet (többek között) Madagaszkárt nézni nagy babzsákfotelekből, műanyag kiskonyhában főzni, építőkockázni a városmintás-autópályás szőnyegen ücsörögve, kis színes ceruzákkal nagyot alkotni a műanyag asztalnál, csocsózni, vagy épp órákra elveszíteni az Xbox Kinect pályarendszerébe belemerült alfa generációs utódainkat.
Mintha csak egy hétvégi bevásárlásra indulnánk, megérkezésünkkor kaptunk egy „bevásárló listát”, amin gondosan bejelölgettük, mit választunk főfogásként frissen a grillről, a „cocotte-ból”, és mindezt milyen körettel. Mindegyiket kis Eiffel-torony jelzi a papírunkon, megalapozva a párizsi hangulatot a vasárnapi ebédhez. A borlap egy száraz pezsgőt, háromféle fehér-, egy rozé-, illetve négy száraz vörösbort ajánl – nem feltétlenül széles a választék, de a borok tökéletes kísérőnek tűnnek a vasárnapi villásreggelihez.
.jpg)
Éhesen érkeztünk, sok mindent meg akartunk kóstolni, bátran jelölgettünk. Ez két okból is jó döntés volt. Egyrészt mert így bebizonyosodott számunkra, hogy milyen remek a konyha, másrészt mert az adagok a kíváncsi természetű vendégekhez szabottan elég kicsik, így mindenki sokkal kalandvágyóbb. Másodszülött fiacskám, az egyetlen jó evő az összes közül, például négyszer (!) kért a paradicsomszószos húsgolyókból, és ottlétünk során egyik gyerekem szájából se hangzott el az a mondat, hogy „nem kérek többet”. Főleg nem akkor, amikor a desszerthez értünk; azokról a cukrászati költeményekről én magam is szép emlékeket őrzök.
A vasárnapi bisztronómiai élményünk ára 9000 forint/fő, ez tartalmaz egy pohár magyar pezsgőt (Mandula rajnai rizling), ásványvizet, üdítőket, kávét és teát, illetve 6000 forint gyermekenként 6-tól 12 éves korig, 6 éves kor alatt pedig ingyenes.
Háromgyerekes anyukaként a legegyszerűbb megoldások híve vagyok, a fagyasztott spenót tíz perc alatt összedobható, és még szeretem is, plusz autóba se kell ülni érte. De mindannyiunk életében vannak olyan alkalmak, amikor valóban oda akarjuk tenni magunkat a családunk kényeztetése érdekében. Ilyen például egy ballagás vagy a nagyi kerek szülinapja, aminek megadjuk a módját. A Sofitel Paris Budapest étterme kifejezetten az a hely, ahol egy nagy családi ünneplést tarthatunk úgy, hogy a gyermekeink is le tudják kötni magukat, amíg a felnőttek ebédelnek. Ráadásul isteni finomat!
Fotó:
Vető Gábor
