2019.03.14. | Barossné Koós Andrea
„Gasztro-oázis” a budai vár lábánál” – olvasható a Bárkert bistro közösségi oldalán. Szeretjük az oázisokat, már csak ezért is kíváncsiak voltunk a 2017 májusában nyitott budapesti vendéglátóhelyre…
Várkert bazár. Kis hazánkban kétségkívül alig van olyan ember, akiben e név hallatán nem dereng fel a 2014-es év, amikor a teljes felújítást követően többször is sikerült átadni az épületegyüttest. Mint ismeretes, az Ybl Miklós tervei alapján, neoreneszánsz stílusban megalkotott komplexum az 1984-es bezárást követően a teljes pusztulás útjára lépett. A felújítás 2013-ban kezdődött meg, majd egy évvel később jött az átadást övező bonyodalom, de úgy tűnik, mostanra minden a helyére került. Az újjáépítésnek köszönhetően kényelmes lépcsőkön sétálhatunk fel az alsó rakpartról a budai várba, az újjávarázsolt bazár pedig a budai Duna-part egyik legnépszerűbb rendezvényhelyszínévé vált.
Ebben az épületben nyitotta meg kapuit a Bárkert bistro, ahol a vendégek tágas, világos térben, zöld növények között fogyaszthatják el az első pillantásra kissé szokatlan, ám mégis ismerős fogásokat. És hogy minek köszönhető ez a kettősség? A Bárkert konyhájában a tradicionális magyar ételeket markáns nemzetközi ízekkel házasítják össze, ennek köszönhető, hogy ami a tányérra kerül, egyszerre hagyományos és meglepő. Ez a kettősség az étterem kialakításában is tetten érhető: a modern belső térben például megtaláljuk a régi várfal egyes részleteit.
Az étteremben kellemes zene szól, a pincérek kedvesen hellyel kínálnak, az ember azonnal úgy érzi, jobb helyre nem is jöhetett volna egy hosszú séta után. Jólesik itt megpihenni, böngészni az étlapot, és a meleg étteremből csodálni a Duna-part látványát.
Olyan ételeket igyekszünk választani, amelyekben a nemzetközi és a hazai vonal egyaránt jól érvényesül. Marhatatárt és csirkepörköltet rendelünk, és kíváncsian várjuk, mi kerül majd a tányérunkra. Az előbbinek az étlap szerint a savanyított zöldség, az utóbbinak a füstölt paprikás galuska ad majd sajátos karaktert. Bízunk benne, hogy ezek a fogások jól tükrözik a hely elképzelését a vendéglátásról.
Már a marhatatár láttán sejtjük, hogy jól választottunk, pincérünk ugyanis a Magyarországon elterjedt, darált húsból készült verzió helyett rusztikusan szeletelt, magvas dijoni mustárral megbolondított marhahúst tesz elénk. Ez a változat sokkal inkább követi a nemzetközi trendet, mint a magyar hagyományokat. A mellé kínált házilag savanyított vörös retek és lila hagyma enyhe savassága remekül belesimult a mustáros ízbe. Mellette a kellemesen roppanós chips kifejezetten könnyed hangulatúvá varázsolja az ételt. Sokan úgy gondolják, hogy a tatár megterhelő a gyomornak, de a jól megválasztott savak és textúrák játéka sokat lágyít ezen az érzésen.
A csirkepörkölt Magyarországon szent dolog. Ez az egyik olyan étel, amivel nem lehet viccelni, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye, és természetesen mindenki azt szereti a legjobban, amit a nagymamája főzött, az udvaron előző nap még kapirgáló csirke minden alkatrészét felhasználva.
A Bárkert csirkepörköltjénél már a tálalás is meglepő, hiszen a hús gombócméretű galuskák kíséretében érkezik, a csirkecombokat kicsontozva formálták újra, és húsos, füstölt szalonnával körbetekerve helyezték a tányérra. Ez utóbbi fantasztikus plusz ízt ad az ételnek, külön kiemelve a füstölt paprikás galuskát. Igazi ízbomba robban a szánkban, az erőteljes fűszerezést lágy tejfölhab ellensúlyozza. Tökéletes volt, nagyvonalú és emlékezetes. Egyetlen morzsányit sem hagytunk a tányéron, és elégedett mosollyal dőlünk hátra. Desszertre most sajnos nem maradt időnk, pedig a túrógombóc nagyon vonzónak látszott, legközelebb azt is kipróbáljuk.
Az Ybl Miklós tér környékén van már néhány étterem, valójában nem is értettük, miért van szükség egy újabbra, de a hely barátságos hangulata és az ételek minősége meggyőzött bennünket. Szívesen térünk be ide máskor is, hiszen most már tudjuk, hogy jó kezekben leszünk.
Fotó:
facebook
Barossné Koós Andrea