Vissza
Brunch a Dérynében
2019.03.22. | Barossné Koós Andrea
Ma már Budapest számtalan helye kínál vasárnapi villásreggelit, de nem mindegy, hogy melyiket választjuk. A Déryné Bisztrót jó szívvel ajánljuk…
A klasszikus vasárnapi ebéd mifelénk déli 12-kor kezdődik. Harangszókor már ott ül a család apraja-nagyja a szépen terített asztal körül, és a nagymama behozza a gőzölgő húslevest. Szeretjük ezt a hagyományt, ápoljuk is, de néha azért nem árt egy kis változatosság. Ezért foglaltunk nemrég asztalt a Déryné Bisztró vasárnapi brunchára. És milyen jól tettük!
A brunch kifejezés két angol szó, a breakfast (reggeli) és a lunch (ebéd) játékos összevonásával keletkezett a ködös Angliában, valamikor az 1800-as évek végén. Ekkor említette cikkében egy brit hírlapíró először, hogy milyen kellemes a hét végén ráérősen elfogyasztani egy késői reggelit vagy korai ebédet a családtagok és a barátok társaságában. Gyakorolták is, amikor csak tehették, és tőlük vették át aztán az amerikaiak az 1920-as években. Mivel az éttermek többsége vasárnaponként zárva tartott, a brunch műfaja a nagyobb hotelekben terjedt futótűzként, majd vált népszerűvé szép lassan mindenhol a világon.
Hozzánk is eljutott, meg is próbáltunk magyar nevet adni neki, de se az angol szójáték mintájára kreált „rebéd”, se a valamivel elfogadottabb „villásreggeli” nem bizonyult elég sikeresnek, így hát szép lassan beletörődtünk, hogy „brancsolni” megyünk vasárnaponként. Mert hogy megyünk, egyre többen és egyre gyakrabban, ma már ugyanis nem csupán a szállodákban, hanem több étteremben is hódolhatunk ennek a kellemes vasárnapi időtöltésnek.
Nagy a verseny, ezért az éttermek gondosan ügyelnek arra, hogy a kínálatuk színvonalas legyen, és ne csak az étkezés, hanem az egyéb szolgáltatások is vonzzák a vendégeket. Egyre több helyen gondolnak például arra, hogy gyerekprogrammal is színesítsék az ottlétet, így ha a csemetének már nincs kedve az asztalnál üldögélni, nyugodtan elengedhetjük játszani, hiszen képzett szakemberek gondoskodnak a szórakoztatásáról.
A Déryné Bisztrót 2007 óta Kovács Kristóf és családja üzemelteti. Ők újíttatták fel a patinás épületet, amelynek Monarchia-kori hangulatot idéző belső tere rendkívül impozáns. A hely kávéháznak indult, ahol kezdetben csak néhány fogást kínáltak, ám az igény nőtt, a választék bővült, és a Déryné mára Buda egyik legnépszerűbb éttermévé nőtte ki magát. Megbízható hely, a minőség mindig kiváló és a kellemes hangulat is garantált.
.jpeg)
Brunch idején persze minden egy kicsit más, mint vacsoraidőben. Az asztaloknál inkább nagyobb társaságok, mint párok foglalnak helyet, és a termet megtölti a gyerekzsivaj. Jólesően tapasztaltuk, hogy itt a gyerekek igényeit is éppen olyan komolyan veszik, mint a felnőttekét, a pincérek tőlük is megkérdezik, hogy mit szeretnének enni és inni, és alig foglalunk helyet, máris az asztalunkon landol néhány játék, hogy a gyerek addig se unatkozzon, amíg megérkezik az első fogás.
A brunch étlapja azért különleges, mert a reggelire és az ebédre szánt fogásokból egyaránt választhatunk, a kicsiknek pedig külön készül a rántott hús sült krumplival, a mini hamburger vagy a paradicsomos tészta. A bár mögötti tévékészüléken most nem a megszokott hírcsatorna képei futnak, hanem egy régi magyar mesefilm megy. Hangtalanul ugyan, egy darabig mégis leköti a kicsiket. Kicsit távolabb több gyerek is van egy kupacban, velük egy kedves hölgy foglalkozik, beszélgetnek, játszanak, rajzolgatnak, láthatóan jól érzi magukat.
.jpg)
Amikor megérkeznek az ételek, pincérünk egy narancsot varázsol elő, és leteszi a gyerekünk elé. A hely ajándéka, egy kis gyümölcs ebéd utánra. Ez a gesztus végképp levesz bennünket a lábunkról, a gyerek örül, mi pedig azonnal otthon érezzük magunkat. Lám, ez egy olyan hely, ahol szeretettel, gondoskodással veszik körül a vendéget. Manapság éppen ezekkel az apró figyelmességekkel emelkedhet ki egy étterem a sokaságból.
Mindezekhez tegyük még hozzá, hogy a konyha is igen jól vizsgázott. A jó francia hagymaleves elkészítése kissé körülményes és lassú folyamat, a hagymát ugyanis szép lassan kell az edénybe adagolni, hogy ne a nedvességet adja ki magából, hanem egyenletesen süljön. Ettől kap a lé szép, aranybarna árnyalatot. A fogás elkészítése tehát időigényes, ezért Budapesten viszonylag ritkán van alkalmunk jó hagymalevest enni. Itt viszont bevállaltuk, és nem bántuk meg. Kifogástalan volt az alaplé és a bor aránya, nagyon jó volt a fűszerezés, és még az illatokat is sikerült tökéletesen megőrizni, a leveses tányért ugyanis egy sajtból készített „sapkával” zárták le a szakácsok.
.jpeg)
Tudtuk, hogy a Dérynében nagyon jó a steak, a hely tulajdonosa ugyanis végigjárta a világ legrangosabb steakéttermeit, aztán közvetlenül kereste meg a legjobb hazai és külföldi termelőket, hogy kimagasló színvonalú húsokat kínálhasson. Az étlapon jelenleg Angus és Wagyu szerepel, az előbbi kicsit kötöttebb, erősebb textúrájú, az utóbbi puhább és ízgazdagabb. Ez utóbbiból rendeltünk. Az ausztrál Flank (hasalja) közepesen átsütve, friss salátával, zöldborsmártással érkezett. A hús szaftos volt és kellemesen puha, tökéletesen igazolta várakozásunkat.
.jpeg)
A gyerekmenü se okozott csalódást, minden frissen és gondosan készült. A rántott húst a hagyományos prézli helyett a sokkal igényesebb pankómorzsával panírozták, és igény szerint frissen facsart gyümölcslevet is kínáltak az ebédhez.
.jpeg)
Távozáskor örömmel állapítottuk meg, hogy ez az ebéd a család minden tagja számára élmény volt. Fontos a hagyomány, szívesen állunk a konyhában vasárnap reggeltől, és főzzük a gyöngyöző húslevest, panírozzuk a csirkecombot, de azért néha jólesik, ha ezt a gondot valaki leveszi a vállunkról. Ha megfelelő helyet keresünk egy vasárnapi brunchra, a Déryné tökéletes választás.
.jpg)
Ja, és nemsokára itt a jó idő, amikor a bisztrókertben üldögélve még kellemesebb órákat tölthetünk el Buda szívében.
Fotó:
facebook
Barossné Koós Andrea
