Vissza
De kik azok a gasztrohackerek?
2017.11.09. | Szabó Hajnalka
A hackerek általában lehetetlennek tűnő dolgokat oldanak meg, kreatívak, nem bírják a korlátokat, az unalmat, és az motiválja őket, ha a megszokottól eltérő utat mutathatnak. És ez nemcsak a számítástechnika világában érvényes…
Gastro-Hack. A (legalább) három főből álló formáció nyár eleje óta létezik, és augusztus táján definiálták magukat, így még csak ízlelgetjük az elnevezést – és nemcsak az elnevezést… Ahol megjelennek, ott mindenre nyitott ízlelőbimbókra van szükség, és szokatlan ízkombinációikkal egészen biztosan elvarázsolnak. Nem véletlen, hogy akit egyszer megbabonáztak a produkciójukkal, az ismétlésre vágyik, aki meg csak hallott róluk, alig várja, hogy megismerhesse őket. Ha meghirdetnek egy eseményt, az előre telt házas, pedig soha nem tudhatjuk – sokszor még ők sem tudják előre –, hogy mit varázsolnak a tányérunkra meg a poharunkba.
De kik is ők? Az alappillérek: Czinege Tamás, aki a borjúnyelvet is olyan stílusosan szeleteli a csokornyakkendőjében, ahogy más senki; Németh Richárd, aki többnyire a poharak tartalmáért felel, no meg szavakba önti és közzéteszi, hogy éppen mi történik a házuk táján; és Pintér Árpád (Pixelstarter), aki pedig mindezt végigfotózza. A show időnként vendégművészekkel is kiegészül, sommelier-kkel, séfekkel, baristákkal, grillmesterekkel, sörfőzőkkel, kávépörkölőkkel, borászokkal, párlatszakértőkkel, csokoládékészítőkkel… Mindig valaki más csatlakozik, és mindig van valami csavar abban, amivel az érzékszerveinkre hatnak. A látvány, az illatok, az ízek káprázatosak, a srácok pedig közvetlenek, emberiek és lazák. Sajátos stílusuknak Czinege úr egészen különleges társalgási modora ad egyéni hangot, tevékenységük mellé szokatlan képi világ társul. Gasztrofotók? Életképek? Nem lehet eldönteni, ezt is meghekkelték, mint az ízeket…
A pop-up gasztrovállalkozás nyár elején, a Somlón debütált, és azóta megfordultak már pincészetnél, borteraszon, fesztiválon, piacon, és nem jönnek zavarba, akár ha csak egy tucatnyi, akár ha több száz vendéget kell kiszolgálniuk. Járják az országot a Big Green Egg nevű eszközzel, ezzel a csodákra képes nagy zöld tojással, amibe mindig az kerül, ami a legszebb volt a piacon, mert a minőségből nem engednek. Azt vallják, hogy ma már van fizetőképes kereslet, így arra törekszenek, hogy a legjobb alapanyagokból a legmagasabb minőséget készítsék a vendégeknek, hozzá jó borokat töltsenek, és mert a másik mániájuk, hogy mindig a bor dönt, azzal passzolnia kell a produktumnak. Mert ezek bizony produktumok, nem csak nyeglén odavetnek valamit a tányérra: itt gyakran hallunk olyat, hogy „12 órát sópácban pihent”, meg hogy „68 órán keresztül alacsony hőfokon főztük”, ezektől aztán olyan ízkoncentrációkat kapunk, amit még sokáig emlegetünk.
Folyamatosan vibrálnak, mindig mindent újraértelmeznek. Általában úton vannak, de most egy ideig fix helyen találkozhatunk a Gastro-Hackerekkel, ugyanis a Vörösmarty téri Adventi Vásáron idén az ő terepük lesz a vásár hüttéje. Ők koordinálják a napról napra megvalósuló gasztroworkshopokat, de a vásár kommunikációjáért és képes dokumentációjáért is ők felelnek. Nem kis falat, de a falatokkal amúgy is jóban vannak. Az Adventi Vásár első tíz napja ráadásul a Márton-napi hagyományoknak megfelelően libaételekről és újborokról fog szólni – mi meg izgatottan várjuk, hogy mit találnak ki már megint, mert hogy nem a megszokott vásári libacombot kínálják, ebben biztosak lehetünk.
Fotó:
Pintér Árpád
