Vissza
Falusi gasztroidill
2016.04.16. | Szabó Edit
Rusztikus lakásétterem Palkonyán
A PalKonyha csak foglalásra nyit ki, de ha már van egy asztalnyi vendég, mindenkit szívesen fogadnak. Baranya első falusi lakáséttermében rusztikus fogásokat kínálnak, jó nagy adagokban, ahogy a helyiek szeretik…
Virágba borult gyümölcsfák, fűillatú kertek, kapirgáló tyúkok, csend, béke, falusi idill – ez Palkonya egy derűs tavaszi délutánon. Ám hétvégén szinte mindig vidám lárma veri fel a kis baranyai település csendjét, a vendégházak megtelnek élettel, a teraszok pedig bort kortyolgató, falatozgató emberekkel. Vendégmarasztaló hely ez, az a fajta, ahol a helyiek sem bánják, ha a világ időnként kifordul mind a négy sarkából. Április elején a Stílusos Vidéki Éttermiség szakácsai főztek majdnem minden kertben, egy hét múlva, a Palkonyai dűlőfutáson edzőcipők dobognak majd a szőlősorok között, aztán már készül is a falu a pünkösdi nyitott pincék napjára. És aki a nagy programok közepette megéhezik, okosan teszi, ha Pauli Zoltán falusi lakáséttermében, a PalKonyhában néz valami harapnivaló után.A PalKonyha csak foglalásra nyit ki, de ha már van egy asztalnyi vendég, mindenkit szívesen fogadnak. Baranya első falusi lakáséttermében rusztikus fogásokat kínálnak, jó nagy adagokban, ahogy a helyiek szeretik…
„Nézzen csak nyugodtan körül, mindjárt hozom a levest” – tessékel be a hosszú tornácról Nagypál Jutka, a PalKonyha lelke. Jutka tősgyökeres palkonyai, már a szülei, nagyszülei is itt laktak, az egész család állattartással foglalkozik évtizedek óta. Most is van vagy negyven szarvasmarha az istállóban, a felét fejik minden nap, a többi hízómarha. A környékben vagy száz családot Nagypálék látnak el friss tejjel, túróval, és ami véletlenül nem fogy el, arra pedig Kozma Szabolcs a vevő. A vokányi sajtmester egyébként a villányi Mandula étterem konyhafőnöke, de ráérő idejében olyan pazar kézműves sajtokat készít, hogy mindenki a csudájára jár.
Nagypál Jutka tipikus helyi ételt, palkonyai krumplilevest tálal. A tányérban jól megtermett mogyorós csokibonbonnak álcázott levesbetét várakozik. Csibemáj pürésítve, füstölt szalonnával megsütve. Elég meggyőzőnek tűnik. Erre tölti a háziasszony a levest. Forró és sűrű, alapvetően zellerből készül, de nyomokban krumplit is tartalmaz. A kesernyés-sós májas bonbon és a gyökérzöldségek szokatlan nászából pazar összhang kerekedik. Jól esik mellé Geréék könnyű habzóbora, a Frici rozé változata.
„Ha a vendégházak lakóit nem számoljuk, akkor Palkonyán 350 fő él, és ebből 92 a gyerek, ami nagyon jó arány” – folytatja a mesét Nagypál Jutka, miközben örömmel konstatálja, hogy ízlik a leves. A település nagyon vonzó a fiatalok körében, szinte senki nem megy el innen, és nemcsak azért, mert közel van Pécs. A palkonyai lakosok többsége saját vállalkozást indított, szőlészettel, vendéglátással, halászattal foglalkozik, de sokaknak a falu körül elterülő hatalmas gyümölcsös ad munkát. „Ez a borvidék legszebb faluja” – mondja Jutka meggyőződéssel, és neki akkor is elhinnénk, ha nem látnánk a saját szemünkkel.
A főételt Pauli Zoltán maga készítette, a stifoldermorzsába forgatott sertésszűz omlós és zamatos, a mellé tálalt krumplipürét friss medvehagymából készült pesztó ízesíti. Zoltán jó húsz éve érkezett először Palkonyára, aztán egyre gyakrabban jött, végül Villányban telepedett le. A PalKonyhának otthont adó kis parasztházat jó 15 éve vásárolta, és tavaly nyitotta meg benne a környék első falusi lakáséttermét. „A faluban nagyon sok vendégház van, de alig-alig akadt valaki, aki főzött volna a nyaralóknak” – sorolja a nyitás okait a tulajdonos, aki az idén tavasszal hangulatos teraszt is toldott a ház végéhez. A PalKonyha csak foglalásra nyit ki, de ha már van egy asztalnyi vendég, mindenkit szívesen fogadnak. A konyha alapvetően a helyi alapanyagokra támaszkodik: marhát, sertést, tyúkot, tejet lehet kapni a faluban, az erdőben nemcsak vad és gomba van, de még szarvasgomba is akad, a friss hal pedig a falut körülölelő halastóból érkezik. Mindez tökéletesen megfelelő a lakásétterem rusztikus fogásaihoz, itt falusi ételeket tálalnak, jó nagy adagokban, ahogyan a helyiek szeretik. Van is vendég bőven, egymásnak adják a kilincset, a baráti kör egyre bővül, sok hétvégén alig akad szabad asztal.
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, most jönnek a tavaszi zöldségek, nyáron a gyümölcsök, ősszel a szőlő és a friss bor a legnagyobb sláger, télen pedig egymást érik a disznóvágások. A PalKonyhában felszolgált füstölt árut Pauli Zoltánék maguk készítik, a stifoldert, a sonkát és a szalonnát mindenki imádja, ezek gazdagítják a helyi ételeket.
Nagypál Jutka rajong a gyerekekért. Elég egy kedves mosoly, és már dagasztja is a fánkot, szaggatja a lángost, veri a habot a madártejnek. „Fantasztikus ez a hely” – mondja Pauli Zoltán elgondolkodva. „Itt a vendég, a vendéglátó és a falu minden lakója jól érzi magát.” A tányéromra pillantok, meggyes rétes illatozik benne, porcukorral megszórva gazdagon. Jutka mosolyog. Tudja, hogy ízleni fog.
.jpg)
