Vissza
Hely, ami megérint
2017.12.17. | Szabó Edit
„Kulináris kitérő” – mondja magáról a hosszúhetényi Almalomb weboldala, és igaza van. Odatévedni nem lehet, aki odamegy, céllal indul. Az épület mesés, a konyha remek, de nem ez a lényeg. Egy a fontos: az Almalombnak lelke van…
Hosszúhetény. Mesebeli település a Mecsekben, épp a Zengő lábánál. Kis patakja hajdan tucatnyi vízimalmot hajtott, de most csak az időt őrli, lapátokat nem mozgat már jó fél évszázada. Partján szerényen őrzi a múltat a Dallos-Böröcz vízimalom 200 éves épülete, az Almalomb otthona. Utolsó lakója a jelenlegi tulajdonos, Ásványi Rita nagypapája volt. Rita gyerekkorában sok időt töltött ebben a házban, édesanyja is a falak között született, nagyapja pedig, aki egyébként a komlói általános iskolát igazgatta, sokat mesélt a falu régi életéről. Aztán a kislány felnőtt, Észtországba költözött, a ház pedig árván maradt.
De nem lehet ám csak úgy átadni valamit az enyészetnek! Ásványi Rita időről időre ellátogatott a csendes kertbe, nézte az elárvult nyári konyhát, a pajtát, aminek még mindig szénaillata volt, nagyapja régi könyveit, az örökségét. Aztán döntött. Szakembereket hívott, és az épületegyüttes visszanyerte régi külsejét. Még a malomkerék is visszakerült a helyére – igaz, nem az eredeti, de egy ugyanolyan. És bár a patak hangfelvételről csobog, az illúzió mégis tökéletes, az öreg gerendák, az egyenetlen falak barátságos „múltszagot” árasztanak.
Ez az Almalomb. Egy darabka múlt, amitől az ember egy kicsit óhatatlanul szentimentálissá válik, de ez is hozzátartozik az élményhez. Mert itt valahogy minden annyira igazi. Igazi, ahogyan a nyári konyha gerendáin százával szárad a csokrokba kötött gyógynövény, igazi a kemence korma, a ma is működő füstölő átható füstszaga, igazi a pajtában a vályú meg a satupad, amit időnként fehér abrosz takar, mert ha esküvő van az Almalombban, a pajta nagy asztalánál foglal helyet a násznép, és a lefedett satupadra kerülnek az ételek. Igazi a régi zongora, és ha valaki szeretné, ki is próbálhatja, igazi a zongorán a régi osztálykép, egy hajdanvolt általános iskolás osztály hatvanéves találkozójának emléke. Akik még éltek, itt jöttek össze, s hozták a képet, rajta a régi osztály és a ház egykori ura mint iskolaigazgató.
A kert még a tél közeledtével is csodaszép, a házba vezető lépcsőn sorakozó apró gumicsizmák pedig csak arra várnak, hogy az arra tévedő gyerekek a lábukra kapják, és szaladjanak a kert végébe, ahol a patak fut, mert ott lehet csak igazán jót játszani!
Az Almalomb konyháját a 2015. májusi nyitás óta Illés Roland viszi. A háziasszony, Csaplár Judit mindenkit végigvezet a birtokon, hiszen a történet éppúgy hozzátartozik az élményhez, mint az ételek íze. A szezonális étlap 3-4 hetente változik, így a törzsvendégek is mindig találnak újdonságot a kínálatban. Mert vannak ám törzsvendégek. Főleg Pécsről és a környékbeli településekről, de még a fővárosból is sokan jönnek Hosszúheténybe, kifejezetten az Almalomb kedvéért. Tavasztól őszig kulturális programokkal, kiállításokkal is várják a látogatókat, és a gyerekeknek is mindig kitalálnak valamit, amitől a kirándulás számukra is igazi élménnyé válik.
Az étlap nem nagy, de van minden, ami kell. Egy zöldségleves, mindig idényzöldségből, egy húsos leves és egy meleg előétel nyitja a sort. A négy főétel közül az egyik vegetáriánus, a másik hal, a harmadik fehér, a negyedik vörös hússal készül. Befejezésként kétféle sütiből választhatunk, de rendelhetünk sajttálat is, amelynek kínálatát természetesen a környékbeli sajtmesterek portékáiból állították össze.
.jpg)
Érkezéskor minden vendég észt kovászolt kenyeret kap. A kovász valóban Észtországból érkezett, de a kenyeret már itt sütik a konyhában, hozzá friss vaj és házilag füstölt sópehely társul, nem is kell több ennél.
Zöldségkrémlevest választunk. Még csak az illatát érezzük, de tudjuk, hogy jól döntöttünk. Pincérünk készségesen sorolja, mi minden felelős az illatért és az ízért. Sárgarépa, zeller, hagyma, kápiapaprika sűrű, turmixolt leve, egy kis mézzel és olívaolajjal megbolondítva. Rajta zöldfűszeres tejföl, egy kis bazsalikommal, petrezselyemmel, kakukkfűvel, a kertek alatt lopakodó nyár emléke. Díszítésként frissen őrölt borsot és jégcsapretekcsírát kap a fogás. Nemcsak nagyon finom, de tetszetős is, jólesik a forró, fűszeres lé a kissé hűvösre fordult, novemberi délutánban.
A konyhafőnök tanácsára sertéspofával folytatjuk az ebédet. A húst alacsony hőfokon, hosszú ideig főzték, mellé füstölt szalonnát és egy kis blansírozott kelbimbót tálaltak. A vajmártás édeskés ízéért egy kis natúr almalé a felelős. A fogást petrezselyemgyökér-krém, csicsókapüré és egy kis csicsókacsipsz teszi teljessé. Pazar, de a szomszéd asztalra pillantva látjuk, hogy akkor sem jártunk volna rosszul, ha a bőrén sült tengeri sügért ajánlja a séf.
(1).jpg)
A mandulatortát mandulalisztből készítik, ezért a gluténmentes diétát követők is fogyaszthatják. A cukrozott mandula és a narancshab tökéletes összhangja jelenik meg a tányéron, igazi különlegesség, érdemes megkóstolni.
„Almalomb nem pusztán egy hely. Almalomb az én helyem” – írja Ásványi Rita az étterem weboldalán. Nézzük a régi fotókat, a felújításkor készült képeket, a nagyapa könyveit a könyvtárszobában, és tudjuk, hogy igaza van. Almalomb az övé. És egy kicsit ettől a délutántól a miénk is, és mindenki másé, aki elment oda, és hagyta, hogy megérintse a múlt. Bár mennének minél többen, hadd legyen ez a természetesen otthonos, őszinte, tiszta hely egy kicsit mindannyiunké!
Fotó:
facebook
