A MALTeR új, üde színfolt a budapesti vendéglátás palettáján. Náluk még mindig öt deci a korsó, mint a régi szép időkben, és van velős pirítós is, ahogy Krúdynál olvastuk…
Az Akácfa utcai MALTeR megnyitásával nemcsak a hajdanvolt Kispipa „tönkjén” sarjadt új élet, hanem vele az eddig annyira hiányzó, Krúdy történeteiben megelevenedő kisvendéglő intézménye is új erőre kapott. Az utcát névadójához híven mindig is a megújulás, a közönség igényeinek kiszolgálása jellemezte, hisz míg évtizedekkel ezelőtt a mérték utáni szabók igyekeztek ügyfeleik alakjára igazítani ruháikat, addig pár éve sorra nyílnak helyükön az olyan kocsmák és éttermek, melyek az újdonságra és minőségre éhes gyomrok korgását hivatottak csendesíteni.
A november elején nyílt sörétterem ráadásul egy, a magyar vendéglátásban fájóan régóta fennálló problémát is orvosolni készül: érthető, ugyanakkor színvonalas ételeket kínál a hétköznapi laza, a pénteki kikapcsoló vagy a vasárnapi világmegváltó sörözésekhez.
A MALTeR belső tere
Mi ebben az érdekes? – kérdezhetnénk, hisz a műfaj nem új, találkozhattunk vele a Švejk, a derék katona vagy az Őfelsége pincére voltam című regény olvasása közben, ahol egyszerű, vékony pénztárcájú kisemberek is gőzölgő ételek és habos sörök felett múlatják az időt, feledve a világ minden baját. Rég kitalálták tehát a nagybetűs Vendéglő intézményét, működik. Csakhogy nem itthon, hanem a világ boldogabbik felén. Nem is olyan messze, például az osztrák fővárosban, ahol a heuriger (alapvetően újbort és házi finomságokat kínáló kocsma) kötelező és magától értetődő program a vasárnapi templom után. A férfiak helyi borokat hörpölgetnek, a nők porcukorral gazdagon hintett süteményeket majszolnak, majd délben frissen vasalt abrosz és kiadós ebéd kerül az asztalra.
Révész Róbert nem új szereplő a budapesti sörözők világában. Talán még emlékszünk, ő nyitotta a Felni nevű egységet is, amely az akkor még szinte teljesen ismeretlen kisüzemi sörökkel rázta fel a kissé bágyadt Jókai utcát. Most azt vette a fejébe, hogy megpróbálja valahogyan feltámasztani a régi budapesti sörözők hangulatát, ahol a korsó mellé jó étel is járt, ha a vendég úgy kívánta. Új vállalkozásához éppen üzlethelyiséget keresett, amikor elsuhant a kihunyt parazsú Kispipa előtt. A hely hosszú mélyrepülés után áprilisban zárt be végleg, de már rég nem volt az, amiért Seress Rezső az otthonának tekintette egykor. Róbert úgy érezte, hogy megtalálta, amit keresett, a Kispipa már csak a Szomorú vasárnap szerzőjének szelleme miatt is tökéletesen megfelelő fészek lenne az új gasztrokocsma számára.
Hagymás bab és steak
Nem az egykor legendás étterem újranyitása volt a cél, de ápolni szeretnék a sokszor megénekelt zongorista örökségét. Seress Rezső-emléksarkot hoznak létre, és hetenként egy-két alkalommal zenés esteket is szerveznek majd, ahol új tehetségek mutatkozhatnak be a vendégek előtt. A legfontosabb azonban az, hogy hamisítatlan – a szó legnemesebb értelmében véve – kocsmai hangulattal, jó sörökkel és jó ételekkel várják a vendégeket. Mindenben az érthetőségre és az egyszerűségre törekszenek, az ételkínálat legalább olyan könnyen átlátható, amennyire vonzó. Olyan fogásokkal találkozhatunk itt, mint a túrós csusza, a velős pirítós vagy a tafelspitz, amikből – bátran kijelenthetjük – nem sok helyen falatozhatunk a városban. Ahogyan azokból az alkotásokból sem, amiket a megnyitón tálaltak nekünk. A szakácsok szabad kezet kaptak, és ennek köszönhetően mindenben volt egy pici csavar. A lengyel savanyú leves, a zurek után például MALTeR Wellingtont kínálnak, amelyben barna sörrel locsolt angol típusú véres hurka, azaz black pudding rejtőzik a tésztakéreg alatt. A mellé adott húsos pirog a tetejére halmozott ízes tejföllel pedig annyira finom, hogy karácsonyra is elfogadnék belőle egy nagy vájdlinggal.
Csülöknyárs
A csülöknyárs isteni, hol ropogós, hol szaftos, az alatta elterülő lencsés káposzta és a nagyon könnyű, zsenge, picit mentás borsópüré pedig a legvaskalaposabb nagymamát is kimozdítaná a hús-krumpli-rizs háromszögből.
Kövezzetek meg: nem szeretem a nudlit. Vagyis ezt gondoltam egészen addig, míg meg nem kóstoltam a MALTeR-féle változatot. Ez a csokiskeksz-morzsába forgatott, sárgabaracklekvárral tálalt nudli azonban nagyon hatékonyan győzi meg a kétkedőket. Csak ajánlani tudom.
Aki arra is kíváncsi, hogyan készülnek ezek a hagyományos ízű, ám mégis innovatív ételek, nyugodtan bekukucskálhat a konyhába. A két szakács mindenki szeme láttára pörög, bámulatos ügyességgel használva ki a kissé szűkös hely minden négyzetcentiméterét. A MALTeR fontosnak tartja a nyitottságot, hiszen pontosan tudják, hogy minden jó együttműködés alapja a kölcsönös bizalom.
Sörcsapolás
A vacsoránkat csapolt Hekkelberg Fux kíséri. Nagyon jó választás. Ne gondoljatok semmi extrára, ez a sör nem hosszas elemzésekre termett, viszont tökéletes kísérője egy baráti vacsorának. Tisztességes, tartalmas, minőségi ivósör, amiből leguríthatunk többet is anélkül, hogy negatívan befolyásolná a beszédkészségünket. Egyébként egy vörös, 4,7%-os alkoholtartalmú, télinek szánt italról van szó, amelynek kellemes keserűségét egy kis karamellás édesség kíséri, úgyhogy igazán alattomos módon nagyon hamar eltűnik a korsóból. Szerencsére a szorgos kezek mindig újratöltik, így üres pohár nem nagyon árválkodik az újragondolt búzakalászmintáival szintén említésre méltó asztalon.
A berendezés ezen kívül is felvonultat kreatív elemeket, mint például a targoncaláncon függő sörcsap, melynek pultjához Seress, Krúdy és társai akár a mennyből is lejöhetnek a fölötte függő két ajtón át. (Lehet, hogy pont ezért kerültek oda?)
Bevalljuk férfiasan, megszerettük a MALTeR-t. Fényt visz a hozzánk hasonló, színvonalas, de megfizethető vendéglátásra, jó sörre, ízletes ételekre vágyó emberek életébe. Tegyétek próbára őket, menjetek, kóstoljatok! Náluk még mindig 5 deci a korsó és 3 a pohár, de ha négyet akarsz inni, attól se riadnak vissza. Arról pedig, hogy honnan a sok értelmezési lehetőséget adó név, kérdezzétek a halásznadrágos pincérlányokat!
Fotó:
MALTeR
Kapcsolódó hírek
Impresszum
Eszünk, iszunk, beszélgetünk, sütünk-főzünk, utazunk, mint bárki más. Csakhogy mi meg is írjuk az élményeinket és a tapasztalatainkat, be is mutatjuk a beszélgetőpartnereinket, hogy mások is megismerhessék őket. Néha tesztelünk, főként borokat, de időnként kávékat, ételeket, helyeket is, és elmondjuk, hogy mit milyennek gondoltunk. A Borsmenta az élet mindennapi fűszereiről szól. Mindarról, amitől egy kicsit más lesz az egyik nap, mint a másik. Mindarról, amitől emlékezetessé válik egy-egy alkalom, mindarról, amit jó megélni. Hétköznapi örömök, apró csodák, emberek, akikkel együtt lenni élmény. Ezt nyújtja a Borsmenta. Mindenkinek.
A témaválasztás és a cikkeink hangneme a szerzők személyes érdeklődését, értékrendjét, ízlését és véleményét tükrözi.
Kiadja: Szabó Edit egyéni vállalkozó
1077 Budapest, Rózsa u. 38/A.
Főszerkesztő: Szabó Edit
Olvasószerkesztő: Hatvani Szabolcs