Klasszikus sárgabaracklekvár

Imádjuk a kajszilekvárt, mégis egyre ritkábban van alkalmunk elkészíteni. A baracktermés nem volt igazán jó az utóbbi években, és az ember háromszor is meggondolja a befőzést, ha méregdrága az alapanyag. Az idén azonban szerencsésen álltak a csillagok, a piac tele van friss, megfizethető árú sárgabarackkal, csak néhány szabad óra kell, és már indulhat is a lekvárfőzés.

Lekvárnak a túlérett, puha szemek felelnek meg leginkább, és az se baj, ha kicsit apróbbak, finom lesz a végeredmény úgy is.

A gyümölcs-cukor aránya nálunk öt az egyhez. Van, aki szerint ennél több cukor kell bele, de szerintünk ez is bőségesen elegendő.

5 kg sárgabarack
1 kg cukor

A barackokat megmossuk, kimagozzuk és elnegyedeljük.

Egy rozsdamentes lábos aljára tesszük a barack negyedét és rászórjuk a cukor negyedét, majd újra barack, újra cukor következik, felváltva. Az utolsó barackréteget cukorral zárjuk le, rátesszük a fedőt, és egy éjszakán át hűvös helyen pihentetjük, hogy levet engedjen, és a gyümölcsöt jól átjárja a cukor.

Másnap jöhet a főzés, lassú tűzön, kíméletesen. A lekvárt először 3 órán át főzzük úgy, hogy félóránként alaposan megkeverjük. A negyedik órában, amikor már kezd sűrűsödni, húszpercenként keverjük meg, az ötödik órában pedig negyedóránként. Az ötödik óra végére egy kissé folyékony, sűrű masszát kapunk, ami nem teljesen homogén, de ez nem is baj.

Aki nem ellenzi a tartósítószert, az utolsó percekben tehet bele egy pici nátrium-benzoátot – fél mokkáskanálnyi elég az egészhez –, de ha csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, anélkül sem történhet semmi baj.

Az üvegeket alaposan elmossuk, majd 20 percre betesszük a sütőbe, és 110 fokon tartva teljesen megtisztítjuk az esetleges kórokozóktól. Utána egy picit hagyjuk kihűlni, majd komótosan belekanalazzuk a lekvárt. (Mivel az üvegeim különböző méretűek, nem tudom pontosan megmondani, hogy hány üvegre lesz szükségünk, de jó, ha készülünk legalább 10-15 db 3 dl-es üveggel.)

A lekvár forró, legyünk óvatosak, amikor adagoljuk, konyharuhával vagy papírtörlővel fogjuk meg az üveget. Amikor az üveg megtelt, letöröljük róla, ami véletlenül kifolyt, majd rátesszük a tetőt, egy pillanatra a feje tetejére fordítjuk, utána újságpapírba csomagolva egy pléddel vagy törölközővel kibélelt kosárba vagy dobozba állítjuk, és a tetejét is beburkoljuk. Itt hagyjuk kihűlni lassan, 2-3 nap alatt.

Amikor a lekvárokat kiszedjük a dunsztból, nedves konyharuhával letöröljük az üvegeket, hogy egyik se legyen ragacsos, ráragasztjuk a címkét, és már mehet is a kamrapolcra.

A gyümölcsszezon végén nagyon jó szolgálatot tesz majd, hiszen rengeteg süteménynek fontos alapanyaga, és milyen jó lesz egy szelet lekváros kenyér a reggeli kávé mellé télvíz idején!