Török erőleves – şifa çorbası
A török konyha nemcsak ízeiben, hanem az ételekhez fűződő hagyományaiban is gazdag. Ennek szép példája a şifa çorbası (ejtsd: sifa csorbası), azaz a „gyógyleves”. Sokféle receptje van: az elnevezés egy egész hagyományos levescsaládot takar. A leves egyébként olyannyira fontos a török gondolkodásban, hogy még napjainkban is sokszor jelenik meg például a mindennapi életre igen érzékenyen reflektáló popzene szövegeiben is a gondoskodás szimbólumaként. A şifa çorbası nevében a şifa szó arab eredetű: gyógyulást, felépülést és gyógyírt jelent. Ez a tény már önmagában is beszédes: Törökországban generációk óta készítenek ilyen leveseket megfázásra, műtét vagy gyermekáldás utáni lábadozás idején, de fogyasztják akár fárasztó hétköznapokon is.
Levesünknek nincs egyetlen, kanonizált receptje: régiótól, évszaktól, sőt a családi hagyományoktól függően kerülhet bele csirkehús vagy csontlé, csirkehúslé (tavuk suyu), joghurt, fokhagyma, rizs, lencse, citromlé, sőt olykor zabkása vagy tojásos habarás is. Egyes változatai pikáns, savanykás ízűek, mások habarásszerűen sűrített bársonyos, lágy textúrájúak – mindegyikben közös azonban a gondoskodó szándék és az a meggyőződés, hogy egy jól elkészített leves nemcsak a testet, hanem a lelket is melengeti. Végül e levesek fontos tulajdonsága, hogy gyorsan és egyszerűen készíthetjük el őket.
Az alábbi receptben a klasszikus vonalat követem: autentikus török gasztrobloggertől tanult levesem tápláló, könnyen emészthető, minden egyes kanala igazolja a régi török mondást: „Çorba yürek yağmurudur.”, azaz „A leves zápor a szívnek.”
Hozzávalók:
- 1,5 liter húslé (a csirkehús főzőleve)
- egy jó maréknyi tel sehriye – a magyar cérnametéltnél kissé vastagabb, lásd a képen –, de bármilyen, levesbe való magyar tésztával helyettesíthető
- 1 kaliforniai paprika
- 2 közepes sárgarépa (nagylyukú reszelőn lereszelve vagy vékony szeletkékre vágva)
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 csirkecomb vagy kisebb csontos csirkemell
- 2 evőkanál liszt
- kb. 1-1 teáskanál só és őrölt paprika
- fél teáskanál őrölt bors
- 2-3 evőkanál napraforgóolaj
- 1 citrom leve
- 1 csokor petrezselyem
Elkészítése:
A csirkehúst bő vízben némi sóval puhára főzzük. (Az első, habos főzőlevet én le szoktam önteni, a második, tiszta lé lesz az, amivel a levest felöntöm: a törökök tavuk suyunak hívják, náluk az élelmiszerboltokban is kapható.)
A hagymát a szokott módon megdinszteljük az olajon, majd hozzáadjuk a nagyon apróra vágott paprikát és sárgarépát (az utóbbit reszelni is lehet). Amikor már érezzük a répa illatát, rászórjuk a lisztet, alaposan elkeverjük, sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, apróra vágott petrezselymet adunk hozzá, majd mehet bele a csontjáról leválasztott, szálaira szedett csirkehús is. Egy alapos keverés után felengedjük a csirkelével.
Felforrás után nem sokkal ellenőrizzük, hogy a répa megfőtt-e. Ha igen, a levesünk kész. Ekkor egy citrom levével ízesítjük. Tálaláskor fokhagymás vagy ízesítés nélküli joghurtot adunk hozzá, és megszórjuk petrezselyemmel.
