A váron túl: Sümeg mint apelláció
Mióta létezik sümegi bor?
A szőlőművelés és a borkészítés mindig fontos szerepet játszott a térség életében: a püspökségek már az 1300-as évektől kiemelt figyelmet fordítottak a sümegi területekre. Az idők során történt hatalmi változások a borvidéket sem kímélték, a vár sosem került török kézre, viszont a hódoltság alatt a szőlőültetvények jelentős pusztulásnak indultak. A változást a Rákóczi-szabadságharc utáni időszak hozta el, amikor a területek egy része nemesi családok, például a Festeticsek kezébe kerültek, a 19. század elején a napóleoni háborúk pedig kifejezetten kedvező hatással voltak a bor iránti keresletre.
A térség meghatározó alakjai közül ki kell emelnünk Ramassetter Vincét (1806–1878), aki több száz hektáros ültetvénnyel rendelkezett. Területei a Csobáncon, a Badacsonyon és Sümegen voltak. Az utóbbi településen helyezkedett el a borászati üzeme is. Vincének saját kádárműhelye is volt, és borai számára egyedi gyártású „Ramassetter Sümeg” feliratú palackot készített. Nem csak termelői oldalon jeleskedett, de kereskedőként is hozzájárult a sümegi borok külföldi értékesítéséhez.
A borvidék felívelő szakasza a második világháború utáni területfelosztásokkal megtorpant, az ültetvények felaprózódtak, és az itt készült borok minősége is jelentősen romlott. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrejötte után a hangsúlyt szintén inkább a mennyiségre, mintsem a minőségre helyezték.
Az érdemi változást a rendszerváltás és az azt követő időszak hozta el, amikor 1998-ban Csabrendekkel és Sümegprágával együtt megalapították a Sümegi hegyközséget, ami a Balaton-felvidéki borvidék részét képezi, de földrajzilag nem alkot azzal egybefüggő területet.
Kicsi, de különleges
Bár a terület kicsi, mégis különleges és egyedi geológiai adottságokkal rendelkezik. Meghatározó kőzete a mészkő és a dolomit, de jelentős a szilícium-dioxid- (tűzkő-) és a szilikáttartalom is. Éghajlatát a mediterrán hatások jellemzik, de a nagy nyári meleget szerencsésen mérsékli a hegységből leáramló hideg levegő és az uralkodó délnyugati szél. Ennek köszönhetően a szőlő megőrzi savtartalmát, és a térségben üde, gyümölcsös borok születnek.
A terület meghatározó fajtaszerkezete a többi borvidékhez hasonlóan a filoxéravész után alakult ki. Az egyedi klimatikus adottságokhoz főként a késői érésű fehér- és a középérésű kékszőlő-fajták alkalmazkodtak, így legnagyobb mennyiségben olaszrizlinget, kékfrankost és zweigeltet nevelnek errefelé a tőkék. A szőlőterületeket öt meghatározó termőhelyen, a Várhegy-dűlőben, a Hajnal-hegyen, az Új-hegyen, az Öreg-hegyen és a Baglas-hegyen találjuk.
A borvidék életében jelentős előrelépést jelentett, hogy 2021. október 29-én önálló OEM-státuszt kapott, így azóta a fent leírt szőlőterületek földrajzi eredetvédelemmel rendelkeznek. Az új apelláció megszületése a térség három emblematikus borásza, Egly Márk, Halász Imre és Capári Balázs fáradságos és kitartó munkájának köszönhető.
A nagy trió: Egly Márk, Halász Imre és Capári Balázs
Egly Márk 1997-ben alapította meg pincészetét, ami korábban a Palota Pince nevet viselte. A borász 1998-tól 2008-ig töltötte be a Sümegi hegyközség hegybírói munkakörét, 2006-ban alapította meg a Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesületet, amelynek célja a meglévő ültetvények megőrzése, szőlészeti-borászati kutatómunkák végzése és az őshonos fajták újbóli telepítése. A nemzetközi örökségvédelmi program keretében 2005-től az egykori Várhegy-dűlőt újra művelésbe vonta, és betelepítette olyan régi, helyi fajtákkal, mint például a kék bajor, a sárfehér, a lisztes fehér, a csókaszőlő vagy a bakator. Ezek a fajták képezik az Egly-pezsgő alapját. Márk jelenleg összesen 3,5 hektár területen gazdálkodik.
Halász Imre 2015-ben alapította a pincészetet. Főként zweigelt, kékfrankos és chardonnay szőlőfajtákkal dolgozik. A területei Aszófőn, a Somlón és a Szent György-hegyen vannak, összesen 4 hektárral rendelkezik.
Capári Balázs borászata 2017-ben indult. Területei Sümegen és Balatonedericsen találhatóak, összesen 2 hektárt művel. Kékfrankossal, chardonnay-val és furminttal, valamint pinot noirral dolgozik.
Mind a három borász azonos filozófiát képvisel, hasonló a látásmódjuk és példaértékű az összefogásuk. A fenntarthatóságot és az ökológiai művelést tartják szem előtt, azt, hogy egészséges szőlőből, adott borászati technológiával, de minél kevesebb külső behatással olyan bort készítsenek, amelyik visszaadja a szőlő természetes ízét.
Miért fontos az OEM-státusz elnyerése?
Sümeg és környéke hosszú évekre visszanyúló szőlészeti-borászati múlttal és különleges geológiai adottságokkal rendelkezik, ráadásul Európa második legkisebb olyan apellációja, ahol a természetes borkészítést tűzték ki célul. Ennek megfelelően saját borkészítési eljárást követnek, és szem előtt tartják a natúr bor készítésére való hajlandóságot. Tehát nem előírás, hogy minden borászatban natúr borok szülessenek, viszont nagy hangsúlyt fektetnek az ökológiai növénytermesztésre, és a pincében is a természetes, adalékanyag-mentes utat követik. Nem használnak gyomirtószereket, nem nyúlnak bele a borok szerkezetébe, nem pótolják vagy csökkentik a savat és így tovább.
Az eredetvédelem sikeressége ilyen rövid távon még nehezen mérhető, de a kereslet élénkülése és a rendezvények látogatottsága mindenképpen azt jelzi, hogy jó úton járnak.