Vissza
A vörös ötös
2017.06.09. | Bőti László
Olvassunk újra a sörök között! Malátaország lakói közül ma a kissé különc vörös söröket tanulmányozzuk behatóbban…
Korábbi úti beszámolóinkat olvasva talán senkit nem fog meglepni, ha azt mondjuk, Ale megyének is vannak eldugott, figyelemre méltó, nyelvet gyönyörködtető zugai. Vessünk rájuk néhány pillantást, mielőtt továbbindulunk. Miként a hegyi tavaknál, úgy általában itt is maradandó, ráadásul frissítő élményekben lehet részünk.Merthogy e zugok lakói hol egyszerűségükkel és őszinteségükkel, hol pedig kifinomultságukkal tudnak minket levenni a lábunkról, de olyanra is akad példa, hogy mindkét előnyös tulajdonsággal egyszerre rendelkeznek. Látogassuk és ízleljük meg hát őket, hiszen csak így ismerhetjük meg egymást igazán!
.JPG)
A vörös sörök
Van, amit jobban megértünk és értékelünk, ha kóstolás előtt kicsit körbejárjuk, vagy esetleg tudományosan leírjuk, kategorizáljuk. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz, ugyanis vannak dolgok – ahogy az életben is –, amiket elsősorban felfedezni és élvezni kell, és csak ezek után érdemes elemezgetni.
Utóbbi kategóriába tartoznak a ma korsóba kerülő vörös sörök is, amikkel egy rendszerező megközelítéssel ráadásul nem is lenne könnyű dolgunk. Merthogy ezek az italok lehetnek épp a korábbiakban már bemutatott alsóerjesztés, vagy épp a felsőerjesztés lakói is, sőt átmenetek is előfordulhatnak, így elég annyit megjegyezni, hogy leegyszerűsítve a félbarna szekció egyik alkategóriáját alkotják.
.JPG)
És mik azok a félbarnák? – merülhet fel jogosan a kérdés, velük eddig ugyanis külön nem foglalkoztunk. Talán itt sem bonyolítjuk túl, ha azt mondjuk, hogy a félbarna sörök készítésénél a világos társaikkal ellentétben (alap lager sörök) sötét színű, úgynevezett színező malátát is hasznának, ami nemcsak vizuálisan, de ízek terén is gazdagítja italunkat. Jelenlétüket tejkaramellás, tejcsokis, tejeskávés vagy épp étcsokis-bonbonmeggyes illatok és ízek jelzik, hol erőteljesebben, hol pedig csak kisebb mértékben.
A ma górcső alá kerülő vörös típusúak esetében használatuk nagyon visszafogott, így színük – ellentétben mondjuk egy később bemutatásra kerülő stouttal – nem a fekete, hanem sokkal inkább a vörös-borostyán tartományban mozog.
Most öt, a Legfelsőbb Beeróság hűtőiben szinte állandóan megtalálható magyar, kisüzemi vörös sört mutatunk be, hogy világukat egy kicsit jobban megismerhessük.
Csapot bonts!
Kapucinus Sörfőzde: Söröstyén
Erőteljesen, mégsem zavaróan szénsavas, inkább az oroszok tradicionális, rozskenyérből erjesztett és üdítőként árult kvaszára, semmint sörre emlékeztető itallal van első benyomásként dolgunk. Pedig lager sörként látta meg a napvilágot, a vékony testű és nagyon frissítő kortyot viszont már némi karamell zárja, így egyáltalán nincs hiányérzetünk. Sőt, a 7%-os alkoholtartalma ellenére is igazi ízlelgetős, de a beszélgetés fonalát meg nem zavaró, nyári, de akár őszre is ajánlható szomjoltó.
Kecskeméti Sörmesterek: Vörösbegy
Bár a belbecs természetesen fontosabb, mint a külcsín, itt azért szeretnénk arról is szót ejteni. Láttunk már nem is egy igényesen, frappánsan megtervezett és kivitelezett csomagolást, de ezen valamiért újra és újra megakad a szemünk. Magunk sem tudjuk, miért – lehet, hogy az üveg, a címke és a benne hullámzó sör színeinek összjátéka teszi, talán a nyakán fityegő kis biléta a titok, mindenesetre levennénk a polcról. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy az egyébként düsseldorfi altbiernek minősülő tétel igazán összetett, érdekes, az előzőnél mélyebb, karamellásabb illattal nyitó példány. Ez a selymes érzetű korty ízében is visszaköszön, amit egy kicsi, pont jó ideig maradó lageres kesernye zár le. A két íz összjátéka az illattal kiegészülve igazán szimpatikussá teszi, és bár laktat, azért pár üveggel lemenne belőle! Ahogy melegszik, úgy lesz egyre illatosabb, az ízében pedig édes-savas, már-már az árpára emlékeztető ízek jelennek meg.
Stari Sörfőzde: Ír vörös sör
Csipkebogyótea! – ugrik be elsőre, amikor meglátjuk az átlátszó üveget. Az Irish red típusú ale nevéhez hű színben pompázik, és nemcsak ezért van olyan érzésünk, mintha üdítőt innánk. Mintha sörsorbet lenne folyékony formában, és bár első kortyra az édes, karamellás-malátás jegyeket csak az orrunkban érezzük, később azért a nyelvünk is részesül belőle. Igazi buliindító sör, ami egyébként meglepő módon csavarzáras, így csak az nem tudja kinyitni, aki nem akarja.
.JPG)
Mad Scientist: Limerick
Még egy tétel, aminek címkéje említésre érdemes, mert egyrészt jó ránézni, másrészt a benne rejlő Irish red típusú folyékony kenyérrel összhangban van, olyan „íres”. Úgy látszik, hogy kóstolás közben üdítők képe lebegett a szemünk előtt, ugyanis ez szerintünk konkrétan a barackos jeges teák színében pompázik, azzal a különbséggel, hogy itt a folyadék tetején némi gyorsan tűnő habkorona csücsül. Egy különleges kiadású – Grabovszky Edition –, 2,5 hónap érlelés után forgalomba került, tárkonnyal, csilivel és mandulával fűszerezett dologról van egyébként szó, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. A belefőzött fűszerek külön-külön ugyan nem érződnek, de csípős jegyeik szépen összedolgoznak, hogy aztán az illatban és a korty végén visszaköszönjenek. A közepes testű, buborékokban szintén gazdag sör egyszerre diszkréten csíp és frissít, bár inkább nyárestékre, mint vízpartra ajánlanánk. Oda viszont nagyon, és nem egymagában, mert a szomjunkat viszont kevéssé oltotta.
.JPG)
Szarvasi Sörmester: Vörös Favágó
Zárásként jöjjön egy másik világ, egy karamellás-malátás ízvilágú red light IPA. Meggyes-borostyános színben pompázó, közepes ízintenzitású, de hosszú lecsengésű verzióról van szó, ami illatában és ízében – ha nem is klasszikus módon – határozottan karamellás. A végén egy pici savasságot érzünk, ami mögül bár néha kibújik a komló és egy pici alkohol, számunkra mégsem lesz IPA-s, inkább egy karakteresebb, a kategóriájából már-már kilépő ivósörnek mondanánk.
Kellemes kóstolgatást!
Fotó:
Király Tamás