Vissza
Az ezerjó és a tradíció
2016.10.27. | Szabó Edit
Geszlerék következetesen haladnak egy úton, büszkék az elért eredményeikre, de egyelőre elsősorban azt szeretnék, hogy jó ivású boraikra mindig legyen vevő…
Játsszunk egyet! Ha azt mondod, Badacsony, én azt mondom, kéknyelű. Ha azt mondod, Szekszárd, én azt mondom, kadarka. Ha azt mondod, Mór, én azt mondom, ezerjó. Igen. Ezt mondom. Az agyam valamelyik hátsó rekeszéből jön a válasz gond nélkül, de tudom-e, mi van mögötte? Nem tudom. Láttam én már ezerjó szőlőt egyáltalán? Nem láttam. Fel tudom idézni a bor illatát, ízét? Nem tudom. Öreg hiba, vétkes mulasztás, pótolni kell, mégpedig azonnal.
Mór, a tizenötezer lelket számláló mezőváros a Bakony és a Vértes találkozásánál fekszik, mindenfelől dombok ölelik, és a dombok szőlőt teremnek, zömében fehéret. Elsősorban ezerjót, az itt a hungarikum fajta, de van királyleányka, zöld veltelini, sőt olaszrizling, rajnai, chardonnay, tramini, de még egy kevés zenit is. A nagykönyvek tanúsága szerint a kissé hűvös Móri-medencében már a rómaiak idejében is szőlőbogyót érlelt a nap, de a móri fehér Mária Terézia idején vált a környék legfontosabb exportcikkévé, és az is maradt az 1900-as évek elejéig. Nem véletlenül, hiszen a jó savú, magas beltartalmi értékekkel bíró ezerjó remekül tűrte a szállítást, a betelepített svábok pedig igen jól értettek a szőlőműveléshez. A fontos tudás apáról fiúra szállt.
Így volt ez Geszleréknél is. A családi borászatot jelenleg vezető testvérpár, József és Imre mindkét ágon mély sváb gyökerekkel rendelkezik, így a borkészítés hagyományait is legalább négy generációra vezethetik vissza. A szülők és a nagyszülők még szinte csak ezerjót szüreteltek, a jelenleg 38 hektáros birtokon azonban már több fehér fajta is szépen terem. A céget József vezeti, de ő gondozza a szőlőt is, azt mondja, neki kell a tér, kint szeret lenni az ültetvényen. Imre nyugodtabb, ő készíti a bort, de lassan már a felnövő gyerekek is bekapcsolódnak a pincészet életébe. József fia, Tamás borászként végzett, és négy éve már, hogy együtt tolja a szekeret a felnőttekkel. 2015-ben az év legeredményesebb fiatal borászává választották. Úgy tűnik, bontogatja szárnyát az ötödik generáció.
Geszler József nem akart borászatot. Igaz, hogy az édesapja 1970-ben vett egy pincét, és azt fel is újította, a két fiú azonban a Csepeli Fémmű gyáregységében dolgozott, és nem is gondolták, hogy valaha visszatérnek a szőlőhegyre. Az élet azonban másként akarta, a gyárat leépítették, és a fiúk végül a téeszből visszakapott és a kárpótlásban vásárolt szőlőterületekkel 1992-ben elindították a ma is működő családi vállalkozást. A munkából a família minden tagja alaposan kivette a részét. Geszler József azt meséli, hogy édesanyjuk a helyi termelőszövetkezet szőlőmunkása volt nyugdíjas koráig, aztán meg a családi vállalkozásban folytatta. Sokszor dorgálta is a fiait nevetve, micsoda dolog ez, hogy ezentúl ingyen kell dolgoznia.
Szüret után vagyunk, bogyó már nincs a tőkén, most sem fogom megtudni, milyen egy fürt ezerjó szőlő, meg amúgy is chardonnay-ültetvények mellett visz az utunk. Szép a szőlőhegy az őszi napfényben, alattunk szürkén terpeszkedik a város. Geszler Imre svábos vendégszeretettel köszönti lelkes csapatunkat, a dűlőút végében tepertős pogácsától roskadozik a terített asztal. Friss királyleánykát kóstolunk, tartályminta, éppenhogy kierjedt. A fajtát a Geszler testvérek édesapja telepítette először a borvidéken, és milyen jól tette! Az ezerjó mellett ez az egyik legfontosabb borszőlő Móron. Üde, mosolygós bort ad, kedves illatokkal, gyümölcsös ízekkel. Aztán zenit kerül a poharunkba, szintén idei. A szőlő az ezerjó és a bouvier fajták keresztezéséből született, a bor a pincészet egyik friss telepítésének szűzterméséből készült. Kicsit későn szüretelték, az édes must miatt jó magasra szökkent az alkoholtartalom, de a bor ezzel együtt is ígéretes, szívesen kóstolnánk néhány hónap múlva.
„Nálunk egyelőre nincs hozamkorlátozás – mondja őszinte mosollyal Geszler József. – Amit a természet megad, azt mind leszüreteljük. A termés egy részéből mi magunk készítjük a bort, a másik részét megveszi a Törley Pincészet pezsgőalapanyagnak. Így, két lábon állva biztonságosabb az életünk.” Kétség sem fér hozzá, valamiből élni kell, eltartani a családot, fejleszteni a birtokot, a pincét, de az ilyen típusú mennyiségi szemlélet szofisztikált borisszák fülében mégis kissé idegenül cseng. Bár meglehet, mégiscsak annak van igaza, aki azt mondja, hogy hagyni kell a szőlőt, tudja az jól, hogy mennyit kell teremni.
Geszler Imre veszi át a szót, a pincéről, a sváb hagyományokról mesél, és szavai nyomán kiviláglik, hogy milyen nehéz is a szemléletváltás. „A svábok jellemzően vallásos emberek, és a városban még ma is szokás, hogy a vasárnapi mise után a férfiak ellátogatnak valakinek a pincéjébe, hogy ott folytassák a beszélgetést. Az édesapámék korosztálya azt vallja, hogy a bornak fahordóban a helye, így amikor meglátták a pincénkben az első acéltartályt, kaptunk hideget-meleget.” Lassú volt az átalakulás, de lépést kellett tartani a modern kor igényeivel. Van még a pincében fahordós bor bőven, de az évi 25.000 palacknyi mennyiség többsége mégis reduktívan készül már, biztonságosan, fajélesztővel erjesztve. A kísérletezésnek viszonylag kicsi terep jut, de a borok tiszták, megbízhatóak, és ár-érték arányban verhetetlenek. Geszlerék következetesen haladnak egy úton, büszkék az elért eredményeikre, de egyelőre elsősorban azt szeretnék, hogy jó ivású boraikra mindig legyen vevő.
A családi vállalkozás egyik legfiatalabb tagja, József lánya, Anikó a kereskedelemért és a marketingért felel. A terített asztal mellett büszkén mesél a sváb gasztronómiai hagyományokról, na meg arról, hogy hogyan játszották ki az alkoholtilalmat az okos helyi asszonyok. Mivel a férfiak szerették volna jó pénzen eladni a népszerű ezerjót az utolsó cseppig, megtiltották asszonyaiknak az alkoholfogyasztást. Erre a feleségek összedugták a fejüket, és megalkották a borba mártogatható süteményt, a kvircedlit, aminek köszönhetően a fáma szerint sokkal több bor fogyott a konyhában, mint amennyit a férfiak megittak a pincében. A találékony asszonyok remekét mi is megkóstoltuk, és úgy találtuk, hogy igazuk volt. Bár a kvircedli alapvetően édes, remekül működik együtt a savas móri borral. És ez még nem minden. Az ünnepnapokon tálalt híres, tojással, tejszínnel és cukorral dúsított, vaníliával és szegfűszeggel ízesített borlevesbe négy személyre nem kevesebb, mint egy liter ezerjót főztek bele a fehérnépek. Tudtak élni.
A móri borászok sokat tesznek a település fellendítéséért, az ezerjó fajta népszerűsítéséért. A szeptember végén megtartott Móri Bornapokra minden évben több tízezren érkeznek a városba. A koncertek és a kulturális programok mellett ekkor zajlik a móri borkirálynő megválasztása is, amelynek során a jelölteknek komoly szakmai tudásról kell számot adniuk. A Geszler család már két borkirálynőt is adott a városnak, de nemcsak a nagy rendezvényeken, hanem a kiscsoportos pincejárások alkalmával is szívesen mesélnek a látogatóknak Mórról, a sváb hagyományokról és a pincében érlelődő borokról. Örömmel mutatják a virágos illatú, karcsú testű királyleánykát, az acéltartályos és a hordóban érlelt ezerjót, az intenzíven gyümölcsös, vidámra hangolt chardonnay-t, a Vértes kincse fantázianévre keresztelt körtés-fűszeres világú küvéket, de még a pajzán címkével palackozott Szerető nevű félédes chardonnay-t is, amely különösen a fiatalok körében népszerű.
A friss, könnyed illatú Geszler-borok megfizethető áron, többnyire csavarzárral kerülnek forgalomba, de a hordós érlelésű, komolyabb tételeknek kijár a parafa dugó. Kóstolhatjuk bármelyiket, jó savakat, friss gyümölcsösséget érzünk majd a kortyban. Tiszta, ízgazdag, vonzó bor valamennyi, viszonylag kevés egyediséggel. Jókedvvel innánk meleg nyári estéken, észrevétlen nyílna a második palack, de talán még a harmadikon se gondolkozna sokat egy négyfős társaság.
Egyszer viszont, ha a pincészet anyagi helyzete megengedi, és nem kell kizárólag a biztonságos értékesítés szempontjait szem előtt tartani, megkóstolnám azt a legendát, aminek említésétől bepárásodik a szem, elszorul a torok. A Geszler fivérek hisznek az ezerjóban, ahogyan őseik hittek egykor. Jó lenne, ha megmutatnák, hogy szerintük mit tud, mire képes ez a fajta valójában. Menjünk egy kicsit mélyebbre! Izgalmas felfedezés lenne. Kíváncsian várom.
Fotó:
Koltai Piroska
.jpg)
