Vissza
Benne van a boogie!
2019.07.26. | Borsmenta
Tombol a pét-nat-őrület! Újabban egyre több hazai borász jelenti be, hogy elkészítette első pétillant naturel borát – a buborékkedvelők nem kis boldogságára. Nemrég a tállyai Szóló pincészetét kóstoltuk, amely boogie néven kerül forgalomba...
A tállyai Szóló pincészet évről évre megörvendezteti híveit valami újdonsággal. Éless Tímea borász ügyesen egyensúlyoz a tradicionális tokaji és az avantgárd stílusirányzatok között, legújabb kísérlete a boogie névre hallgató pét-nat.
A pétillant naturel – vagy rövidebb nevén pét-nat – a buborékos borok családjának egyik illusztris tagja. Már a 17. században is készítették, így nem újdonság, ám a borászok és a fogyasztók néhány éve kezdték újra felfedezni maguknak. Diadalútja szinte természetes következménye a naturális borkészítés térhódításának, ráadásul elkészítésekor nem kell olyan szigorú termékleírást követni, mint a champagne vagy a prosecco esetében: készülhet bárhol, erjedhet hordóban, tartályban vagy akár amforában, és a borász a szőlőfajtákkal is szabadon kísérletezhet.
A pét-nat az egyszerű, ugyanakkor kockázatos méthode ancestral eljárással készül, ami azt jelenti, hogy a bort még az erjedés vége előtt lepalackozzák, így a benne maradt cukor az üvegben alakul át alkohollá és szén-dioxiddá, vagyis megjelennek a palackban a buborékok. A lezárás után már nem nyúlnak hozzá, a borra bízzák, hogy hogyan változik. A pét-natban jellemzően benne hagyják a seprőt, így a bor láthatóan opálos, de nemcsak megjelenésében, hanem textúrájában és aromavilágában is eltér a megszokottól.
A Szóló pincészet 800 palackot készített az új, kísérleti tételből. „Hiszünk a furmintban, és kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen így elkészítve ez a fajta. Örülök, hogy végül sikerült ezzel a több szempontból is egyedi tétellel bővíteni a portfóliónkat” – nyilatkozta Éless Tímea.
A boogie névre keresztelt pét-nat alapját a Dukát-dűlőből szüretelt, szép savszerkezetű szőlő adta. Még kíméletesebben préselték, mint bármit korábban, majd egy 15 hektoliteres tartályba tették, ahol spontán erjedt. Folyamatosan figyelték a cukor és az alkohol mennyiségét, hiszen elképzelésük szerint 16 gramm cukor kellett ahhoz, hogy később a megfelelő nyomás létrejöjjön az üvegekben. Amikor elérték az optimális arányt, felkeverés helyett a tartály aljáról töltötték meg a palackokat, hogy az átlagosnál nagyobb mennyiségű seprővel táplálják az élesztőt, ezzel előmozdítva a mind teljesebb erjedést.
A bor megjelenésében is valami rendhagyóra törekedtek, ami egyben a funkcionalitást is szolgálja. Kartonhengerekben, fejjel lefelé állnak az egyes palackok. A fogyasztók választhatnak, hogy óvatosan felrázzák a seprőt, vagy eltávolítják az üveg nyakában összegyűlt szedimentet. Ízlés kérdése, hogy ki hogyan kedveli jobban, de akár a rázást, akár a házi degorzsálást választjuk, a nagy nyomás miatt mindenképpen víz alatt érdemes kinyitni a palackot.
A pét-nat sajátos alkotás. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de senki sem közömbös iránta. Az első néhány kísérleti palack mindenesetre már az idén márciusban megrendezett Gyengébb? Nem! kóstolón is nagy sikert aratott, itt volt az ideje, hogy a nagyközönség is megízlelhesse. Játékos, könnyű bor, alaposan behűtve a legfinomabb, és tapasztalataink szerint egy pohárkával sosem elég belőle. Nem árt, ha van otthon mindig egy második palack.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal