Vissza
CEWI – borban nagy
2019.10.04. | Hatvani Szabolcs
Ha valaki főként a hazai terepen „motorozik”, az egy idő után kíváncsi lesz, hogy mi van a kerítésen túl. A borok világában történt sokévi kalandozás után olvasószerkesztőnk, Hatvani Szabolcs arra jutott, hogy ideje bővíteni eddigi ismereteit…
Nem tagadom, kicsit furcsa volt húsz év után újra beülni a CEWI (Central European Wine Institute) iskolapadjába. A szokásos tanfolyamindító „miért”-re azt válaszoltam, hogy jó lenne kicsit rendszerezni, keretbe foglalni az addig autodidakta módon felcsipegetett tudást, megismerni a világ borait. Az sem elhanyagolandó, hogy ha esetleg később egy nyári bringatúra kapcsán arra járunk, már ismerősek legyenek ezek a vidékek-fajták-borok is, hiszen a nyári vakációink rendszerint aktívan, kerékpártúrával telnek, útba ejtve egy-egy (na jó, időnként több) híres bortermelő vidéket.
.jpg)
Izgatottan ízlelgettem a kurzus ismertetésében olvasható tömör leírást: szisztematikus fajtaismeret, a fő stílusok és termőterületek megismerése, és azt kell mondanom, hogy a tanfolyam maximálisan eleget is tett a várakozásaimnak. Ez a képzés igen népszerű a szakmabeliek és a borrajongók körében, így nem meglepő, hogy kb. fele-fele arányban voltunk hobbi borkedvelők és „gasztrósok” a csoportban.
Az ismeretek átadása rendszerbe foglalva történt, hol a világ nagy bortermelő országainak/régióinak megismerése mellett vettük végig a jellemző fajtákat, hol pedig fordítva. Természetesen a szellemi tudást gyakorlati ismeretek megszerzése is követte kóstolás formájában, annak érdekében, hogy a jellegzetes borjegyek még jobban belénk „ivódjanak”. Ez már önmagában is elég csábítóan hangzik, de valójában kemény munkát takar naponta 10-12 bor részletes elemzését elvégezni a WSET (Wine and Spirit Education Trust) nemzetközileg is elfogadott sajátos és kötött rendszerében, és mindeközben fejben, tapasztalati úton úgy rögzíteni az egyes stílusjegyeket, hogy arra később is emlékezzünk. Jó kis kihívás, de örömmel vágtunk bele.
Minden nagyobb etapot annak jó ismerője, elismert szakértője vezetett, ami garanciát jelentett a szilárd alapok átadásához.
Az első nap
Szombat reggel nem is húztuk sokáig az időt az ismerkedéssel, rögtön az egyik leginkább sokszínű, legösszetettebb borvidék került terítékre, Burgundia, mégpedig a chardonnay és a pinot noir fajtákon keresztül. A tananyagot Horkay András, az iskola egyik alapítója „tálalta”, természetesen némi kitekintéssel a világ más termőhelyeire is. Izgalmas utazás kezdődött el ezzel: megtapasztalhattuk, hogy mennyiféle arca és megjelenése lehet ennek a két fajtának, termőterülettől, éghajlattól és borkészítési stílustól függően.
A délutánt szintén Andrással töltöttük, a sauvignon blanc és a rajnai rizling volt a két fő fajta, de nem feledkeztünk meg a chenin blanc-ról sem. Nem lepődtünk meg, hogy a sauvignon esetében ismét Franciaország került a középpontba (főként a Loire völgye, bár Bordeaux sem elhanyagolható), a rajnainál pedig Németország. Ahogyan a délelőtti részben, itt sem mentünk el szó nélkül az újvilági termelés mellett, így (legalábbis gondolatban) átruccantunk Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. A rizlingnél még egy rövid megemlítés szintjén Elzász és Wachau is szóba került. A chenin blanc-nal egyszerűbb dolgunk volt, itt „csak” a Loire mente és Dél-Afrika volt célkeresztben, cserében kaptunk egy kis ízelítőt a csendes borok mellett a buborékosokról is, hiszen a fajta tisztességgel helytáll ebben a műfajban is.
A nagy mennyiségű, ám annál színesebb szellemi táplálék befogadásán túl próbáltuk rutinná tenni a WSET kóstolási rendszerét is, ami, az igazat megvallva, eleinte nem ment mindenkinek egyformán könnyen, de ahogy elsajátítottuk a koncepciót és megértettük a rendszert, mint egy „memóriafogas”, már egyre hasznosabb volt a tanulásban és a borok elemzésében.
A második nap
.jpg)
Vasárnap alapvetően vörösboros nap volt. Először a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot került górcső alá, és természetesen a legfőbb termőhellyel, Bordeaux-val kezdtünk. Lelkesen hallgattuk Tamás Gábor szavait, és kóstolgattuk, memorizáltuk a tananyagot. Majd következett a Bordeaux-n kívüli termőterületek megismerése a világban. Ennek keretében gyors, de alapos áttekintést kaptunk az újvilági helyzetről, és rá kellett jönnünk, hogy bár a cabernet sauvignon kevésbé generalista szőlőfajta, mint a chardonnay, ami kis túlzással a jég hátán is megél, mégis sok tengerentúli helyen dolgoznak vele sikeresen, főleg olyan tájakon, ahol – lévén kései érésű fajta – megkaphatja a szükséges hőösszeget. Gondolatban és részben kóstolással bejártuk tehát ismét az USA-t, Chilét, Argentínát, Dél-Afrikát, Ausztráliát és Új-Zélandot.
A grenache és a syrah megismerésében már Vörös Attila segített, aki a személyes történetekkel gazdagított rendhagyó és lendületes előadásával arra törekedett, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk e két fajta, minél jobban megragadjanak a stílusjegyek, és vakon is megismerjük ezeket a borokat, ha szükséges. Franciaországi kalandozásaink főként a Rhȏne völgyére fókuszáltak (itt szembesültünk olyan érdekességgel is, hogy a fő kékszőlő-fajtából, a syrah-ból szűrt borhoz a történelmi hagyományok miatt fehér fajták bora is házasítható a termékleírás szerint), de nem maradhatott el Spanyolország (garnacha), valamint Chile és Ausztrália (shiraz) sem a tananyagból.
A harmadik nap
Az ezt követő egy hét „pihenő” alatt mindannyian izgatottan vártuk a következő hétvégét, az új ismereteket, kihívásokat. Szombat délelőtt Olaszország ezerféle arcát ismerhettük meg Tóth Adrienn segítségével. Mi magunk is rácsodálkoztunk, mennyiféle szőlőfajtának ad hivatalosan is otthont a csizma, és milyen változatosak az olasz borok. Élvezettel és kíváncsian kóstolgattuk, memorizáltuk a palackok tartalmát, közben gondolatban elrepültünk a napsütötte Toszkánába vagy Piemontba a kivetített diák segítségével.
Délután a párlatoké volt a főszerep, ismét Tamás Gábor állt a képzeletbeli katedrán, és remek előadása révén sokakat beszippantott ebbe a különös világba. Vodka, gin, whisky, cognac, tequila, rum, calvados, likőr, pálinka – a tananyag segítségével most már eligazodunk ebben a színes kavalkádban, megspékelve a lepárlás technológiájának elméleti alapjaival.
A negyedik nap
Vasárnap Spanyolország és Portugália kiváló termőhelyei és borai, az erősített borok, továbbá a pezsgők készítésének módjai és a palackozott termék megismerése várt ránk. Annak ellenére, hogy ez a téma már a negyedik nap délelőttjén került elő, lelkesen hallgattuk Orodán György előadását, próbáltuk a lehető legtöbbet elraktározni abból a rengeteg információból, ami elhangzott. Számomra nagyon pozitív tapasztalat volt a verdejo fajtának és borának megismerése, azóta lelkes rajongójává váltam Rueda borvidékének és a „spanyol sauvignon blanc”-nak.
.jpg)
A délutáni zárószakasz a buborékos italok világába segített bepillantani. Fütő Bea volt a mesterünk. A kapott bőséges ismeretanyag nyomán megismerkedtünk természetesen Champagne-nyal és a champagne-nyal, továbbá a többi tradicionális készítésű pezsgővel, így a spanyol cavával és a franciaországi crémant-okkal, illetve az egyéb, nem hagyományos eljárással erjesztett többi típussal, azaz az olasz proseccóval és astival, valamint a német sekttel.
Amint a fentiekből is látszik, a tanfolyam kötött tanmenetet követ, a rengeteg ismeret átadására mindössze négy teljes nap (két hétvége) állt rendelkezésre, holott négyszer négy nap is kevés lenne rá. A kurzuson érintett témák mindegyike igen szerteágazó, megismerésük sokkal több időt igényel, mint amennyire a tanfolyam keretei közt lehetőség volt. Ez az idő valójában csak a lényeg felvillantására, kedvcsinálásra, illetve az egyéni tanuláshoz a pálya kijelölésére, a rendszer felállítására elegendő, a finomhangolás ezután következhet. Ennek ellenére senkiben nem maradt hiányérzet az intenzív kurzus végére, valamint a vizsgára való felkészülés során, hiszen a rendszer, a biztos alapok már a fejben vannak, amire később jöhet a felépítmény. A magam részéről ezentúl saját elhatározásból a világ borainak tematikus kóstolóin fogom gyarapítani a tudásomat.
.jpg)
A vizsga
A vizsgát a CEWI a tanfolyam befejezését követő negyedik héten szervezte, magyar és angol nyelven. Csak hogy halmozzam az élvezeteket, angol nyelven vállaltam a megmérettetést. A mindenki részére biztosított tankönyv, munkafüzet, illetve előadói diasor jelentősen segítette a vizsgára való felkészülést. A megfelelő előzetes tanulást követően a jellemzően többszörös választással megválaszolható tesztkérdések leküzdése nem jelentett különösebb nehézséget. Az angol nyelvű feladatlap Londonból érkezett, és ott is javították ki.
Konklúzió
Összességében nagy élmény volt a tanfolyam, nálam egy másik (magasabb) szintre helyezte a borkedvelést. Talán ennek is betudható, hogy október elején nekivágok a WSET felsőfokú kurzusnak is, és tudom, hogy nem vagyok egyedül a középfokú csoportunkból, aki még részletesebb ismeretekre vágyik e területen. Hiába, ha egyszer elkapja az embert a gépszíj, nincs megállás…
.jpg)
Szeretnél te is a CEWI tanfolyamaira járni? Katt IDE!
Fotó:
facebook
CEWI
