Vissza
Élni és élni hagyni
2016.06.18. | Szabó Edit
Maurer Oszkár családja négy generáció óta foglalkozik szőlőműveléssel és borkészítéssel, ő maga is ezt tanulta, de a tervei megvalósítását csak a délszláv háború befejezése után kezdhette el. Azóta viszont igen eredményesen dolgozik…
„Adjon isten jó napot mindenkinek!” – köszönti hallgatóságát Maurer Oszkár, és a hangja nyomán egy pillanatra eltűnik a terem, a vetítő, a borok az asztalon, és eltűnnek a körben ülő emberek is. Az ízes magyarsággal kiejtett szavak átrepítenek minket néhány évtizeden, és már tudjuk, hogy Maurer Oszkár nemcsak a borait hozta magával erre a kóstolóra, hanem a múltunk, a történelmünk egy darabját is, amit ismerni mindannyiunk számára kötelesség.A Zwack Izabella Borkereskedés jelképes színpadán eleddig még nem állt határon túl élő és gazdálkodó magyar borász, a Hajdújárásról, vagyis a mai Szerbia területéről érkezett Maurer Oszkár az első. Máshol volt már alkalmunk találkozni, sőt a borait kóstolni is, ám a történetet ilyen részletesen eddig még nem hallottuk, márpedig a vendég nem akármilyen mesélő.
A Maurer Pince jelenleg 16 hektáron gazdálkodik. Ebből 7 Szabadka és Szeged között, Palics határában található, 9 pedig onnan 160 km-re délnyugatra, a Duna túlpartján, a Szerémi borvidéken. Az ültetvények 17 dűlőben fekszenek, ami komoly kihívás, de rengeteg lehetőség rejlik benne. „Szeretnénk ezt a sokszínűséget és a termőhelyek egyediségét együtt és külön-külön is megmutatni. Nálunk nem szőlőfajtákat szokás házasítani, hanem termőhelyeket. Szőlőfajtákról nem is nagyon beszélek – nem mintha nehezemre esne –, de a terroir sokkal fontosabb” – fogalmazza meg borászkodása egyik alapelvét Maurer Oszkár.
A pincészethez tartozó területek többségén őshonos magyar szőlőfajták teremnek, több parcellában százévesnél is idősebbek a szőlők, nem egyet közülük már Maurer Oszkár dédnagyapja is gondozott. A Palics környéki szőlőskert a Szabadka-Horgosi borvidék része, igen jó adottságú terület, a Szerémi borvidék azonban történelmi szempontból is fontos. Mint előadónktól megtudjuk, a termőhely első írásos említését egy 1450-ből fennmaradt latin nyelvű perlevél őrzi, ahol név szerint hivatkoznak a Nagy-Kárász- és a Nagy-Krisztus-dűlőre. Történelmi adatok tanúsága szerint a szerémi bor 150 éven át Magyarország első számú exportcikke volt, értéke a belga posztóéval vetekedett, mára azonban – a legutóbbi évtizedek lelkiismeretlen, szakszerűtlen borászkodás következtében – szinte feledésbe vesztek ezek a kiváló területek.
A Szerémi borvidék lelkét, az 500 millió éves Tarcal-hegyet üledékes és vulkanikus kőzetek alkotják, geológiailag rendkívül sokszínű, talaja és kőzete egyaránt változatos. „Ezen a termőhelyen semmi nincs, ami rossz lenne. Tele van forrásokkal a hegy, nincs seregély, nincs fagyveszély, itt a szőlő képes megőrizni a gyümölcsösségét, frissességét, soha nem indul fonnyadásnak” – mondja átszellemült tekintettel Maurer Oszkár, és érezhető, hogy valóban a rajongásig szereti ezt a vidéket.
Szerémi Álmos-hegy 2014
Eljött az ideje, hogy megkóstoljuk az első bort. Az Álmos-hegy névre keresztelt 2014-es küvé négy szőlőfajta házasításával készült. Gerincét 45% rajnai rizling adja, különlegességét 25% bakator, kedvességét 15% héjon áztatott sauvignon blanc, kerekségét ugyanennyi késői szüretelésű tramini biztosítja. Noha még érezhetően fiatal, máris izgalmas kóstolási élményt nyújt, hosszú, gazdag és intenzív, nyoma sincs benne az évjáratra jellemző bántóan kemény savaknak. „Ez az évjárat pedig minket is próbára tett, a sok eső hatására a borvidéken többen is kármentő szüretet tartottak szeptember elején” – emlékezik Maurer Oszkár. Ők azonban inkább kockáztattak, és kint hagyták a szőlőt. Szerencséjük volt, meg is jött a jó idő, és a hosszú, napos ősz végül megérlelte a termést. „Mi nem szeretnénk a pincében korrigálni, ez számunkra nem járható út. Kénen kívül semmit sem adunk a borhoz, savat sem, cukrot sem, engedjük, hogy a természet elvégezze a maga munkáját” – fogalmazza meg a gazda a pincészet második fontos alapelvét.
Maurer Oszkár családja négy generáció óta foglalkozik szőlőműveléssel és borkészítéssel, ő maga is ezt tanulta, de a tervei megvalósítását csak a délszláv háború befejezése után kezdhette el. Azóta viszont igen eredményesen dolgozik, sőt követőkre is akadt. Ma már vele együtt összesen három jó színvonalú borászat működik a Szerémségben, mindannyian magyarok, és Maurer Oszkár szerint ez igen fontos. A magyarságára rendkívül büszke borász egy időben még cserkészcsapatot is szervezett, hogy ily módon erősítse a gyerekekben a magyar identitást. Ez a munka a mai napig érezteti hatását a térségben, de nemcsak a kiscserkészek lettek többek általa. „A gyerekeknek sokszor meséltem a magyar történelemről, híres nagyjainkról, és abban az időben különösen sokat olvastam, hogy ezekre a beszélgetésekre felkészüljek. Egyszer csak feltűnt, hogy szinte az összes Szerémségről szóló történelmi anyagban szerepel így vagy úgy a bor. Akkor értettem meg igazán, hogy ezt a bort egy közösség tette naggyá, és az a közösség most nem létezik. Most ötezer magyar él ezen a területen, többnyire szórványban, elszigetelten, így nincs se erő, se lehetőség a közösség összekovácsolására. Mégis azt éreztem, hogy valamit el kell kezdeni. Alig volt pénzünk az első parcella megvásárlásához, mégis aláírtam az adásvételi szerződést, mert éreztem, hogy ez egy történelmi pillanat” – mesél Maurer Oszkár a kezdetekről, és ma már tudjuk, hogy akkor ott valóban ráérzett valamire. A Szerémségből érkező borok gyorsan kivívták a borértők tiszteletét, így az állhatatos borász munkájának eredményeként egy elfeledett borvidék lassan visszanyeri régi fényét, a délvidéki szórványmagyarság pedig a hitet, hogy vannak nemes célok, amelyekért érdemes dolgozni.
Szerémi Pinot Noir Nagy-Kárász-dűlő 2012
A Nagy-Kárász-dűlő terméséből különleges eljárással készült a bor. A szőlőt lebogyózták, és a cefrét a musttal 4 napig áztatták, négyfokos hőmérsékleten. A bor tartályban erjedt, aztán másfél évig hordóban érlelődött, nagyon alacsony kénen tartva. Derítetlenül és szűretlenül palackozták, de forgalomba csak 2 év palackos érlelés után, 4 éves korában került a bor. Az eljárásnak köszönhetően masszív, határozott szerkezetű pinot noir készült, komoly érlelési potenciállal. Ez az eljárás Burgundiában gyakori, ám máshol ritkán alkalmazzák. A bor illata izgalmas, fűszeres. Kóstolva komplex, sokrétegű, de nincs benne harsányság vagy tetszeni akarás. Az eleganciájával tűnik ki.
Maurer Oszkár lelkesen mesél a Délvidékről. Aki még nem járt arra, nem is tudja, hogy milyen gyönyörű ott a természet és milyen gazdag az épített örökség. A régi kővárak a végvári rendszer emlékét őrzik, de vannak szép kastélyok, történelmi városok is. Karlóca, vagy az erődjéről híres Pétervárad mindenképpen megér egy látogatást, és ha már arra járunk, térjünk be a Maurer Pincébe. Szívesen látják ott a vendéget, de csak előzetes bejelentkezéssel, a gazda ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy ő fogadja az érdeklődőket. Nem mintha pótolhatatlannak tartaná magát, szó sincs ilyesmiről, de meggyőződése, hogy felszínes ismeretekkel nem szabad megtartani egy borkóstolót. Azért ha minden jól megy, hamarosan lesz segítség, Maurer Oszkár idősebbik lánya ugyanis szőlészetet és borászatot tanul Szabadkán. Itt a borász elmosolyodik, s mintegy magának, csendesen hozzáteszi: „Remélem, hogy ő lesz az ötödik generáció.”
Szerémi Cabernet Sauvignon-Merlot 2012
„A bor szelídségre inti és szeretetre sarkallja az embert” – mondja bölcsen Maurer Oszkár, és bár láttunk már egyebet is, neki elhisszük, hogy az értő kóstolóknál így ér célba a korty. Érkezik az újabb bor, egy 2012-ben készült vörös házasítás, 60% cabernet sauvignon és 40% merlot alkotja. Két évig érlelődött magyar és francia tölgyben. Illatban izgalmas, szilvás, fekete bogyós, nagyon fűszeres, kóstolva gazdag, de egyáltalán nem nehézkes. Érezhető, hogy nagy odafigyeléssel készült. A borász közben arról mesél, hogy a birtokon nemcsak a borral, de a szőlővel is kíméletesen bánnak. Törekszenek a biogazdálkodásra, a szőlősorok alját ugyan megkapálják, de a sorközökben boldogan virágoznak a növények. Az ő elhalt testük táplálja később a talajt, nincs is szükség semmi másra. „Tiszteljük azokat az élőlényeket, amelyek előttünk is ott voltak, és utánunk is ott lesznek. Élni és élni hagyni! Ez a legfontosabb” – fogalmazza meg Maurer Oszkár a pincészet harmadik alapelvét.
Szerémi Kadarka Főbor 2013
A Szerémségben jól érzi magát a pinot noir, a rajnai rizling, a cabernet sauvignon és a merlot, de Maurer Oszkár azt szeretné, ha 3-5 éven belül kizárólag őshonos szőlőfajták teremnének az ültetvényen. Fehérben többek között az ott szigetiként ismert furmint, a kövidinka, a szerémi zöld, a bakator, a mézes fehér jut majd fontos szerephez, viszont kék szőlőből csak a kadarkában gondolkodik. A kadarka ezerarcú fajta, ő is szeretné minden árnyalatát megmutatni a sillertől egészen a főborig. A Szerémségben régen is készítettek főbort kadarkából. Van már belőle Maurer Oszkár pincéjében is, eljött az ideje, hogy megkóstoljuk.
Az aszúsodott kadarkafürtöket magas cukortartalommal szüretelték, az erjedés két évig tartott, Maurer Oszkár engedte, hogy a borrá válás természetesen menjen végbe, nem avatkozott be a folyamatba. „Ma már nem divat ez a kissé rusztikus stílus, hiszen az édes borokban is mindenki a gyümölcsösséget keresi. Ebben a kadarkában benne van az útkeresésünk, a botladozásunk, és büszkén vállaljuk, hogy ilyen lett” – mutatja be Maurer Oszkár enyhe önkritikával a 15%-os alkoholtartalmával kissé tüzes hatású, a hosszú érlelési idő miatt enyhén fáradt, de még így is tetszetős kadarkát, és már mondja is, hogy a következő főbor visszafogottabb oxidációs hatás mellett, rövidebb erjesztési idővel készül majd.
„Huszonnégy szüret van a hátam mögött, mégis úgy beszélek, mintha új borászat lennénk. De azt azért elmondhatom, hogy a termőhelyek és a fajták megismerésével már viszonylag jól haladunk, és lassan talán azt is kezdjük tudni, hogy mit szeretnénk” – mondja zárszóként Maurer Oszkár. Mi is tudjuk. Őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön mindaz, amit ez az elhivatott, komoly borász megálmodott.
.JPG)
.JPG)
