Vissza
Érezzük a rock and rollt!
2018.02.28. | Bőti László
Egy sör erejéig házasságra lépett a Carlsberg és a Horizont, aztán saját vörös IPA-t kapott a Quimby. Úgy tűnik, a sörök világában a február cseppet sem uborkaszezon…
Kavicsos vízpart, fölénk hajló nyárfák, pulóvermentes esték. Rozéfröccs. A nyár és vele együtt az egymást érő söripari debütálások ugyan még nagyon-nagyon messze vannak, de uborkaszezon ide vagy oda, az elmúlt hetekben egyből két, valamilyen szempontból érdekes sörös rendezvényre is meghívást kaptunk.
Az első igazán titokzatosan indult, és bevalljuk őszintén, nem fűztünk hozzá nagy reményeket, hiszen a meghívó egy söripari multi, a Carlsberg háza tájáról érkezett. Ebben olyat ígértek nekünk, amit még nem látott az ország, így igencsak felhúztuk a szemöldökünket, és elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet az az újdonság, ami még belefér egy ilyen óriás kereteibe. Nagyüzemi IPA? Meglépte és sikerre vitte idehaza a Soproni. Hidegkomlós sör? Értékelhetetlen formában, de megtalálható a Dreher kínálatában. Nitrogénnel csapolt nagyüzemi sör? Szintén elég felejthető módon, de bevezette a Borsodi.
Aztán a bemutatón kiderült, hogy a forradalmi újítást, a hazánkban eddig példátlan innovációt nem az üvegben, hanem azon kívül, az egyéb megoldások területén kell keresni. A Carlsberg nem új sört főzött, hanem szerződést kötött egy, a nagyok által sokszor nem igazán kívánatos kisüzemi szereplővel. Ez pedig nem más, mint a Kraft Sörfesztiválokon a hidegkomlós kísérleteikkel a mi érdeklődésünket is rendre felkeltő Horizont Sörfőzde, amelynek Delight IPA névre keresztelt új főzetét ezentúl a Carlsberg együtt terjeszti a már meglévő márkáival.
Jó, jó, de miért olyan érdekes ez? – kérdezhetik most sokan. Szerintünk azért, mert mérföldkő a hazai kisüzemi sörös átalakulás/születés/forradalom/valami életében, hiszen olyan ajtókat nyit ki a kisüzemi főzdék – egyelőre persze egy – előtt, amik eddig zárva voltak. Ők ugyanis korábban sokszor még akkor sem kerültek be egy-egy helyre, ha ott lett volna fizetőképes és érdeklődő közönség a termékeikre. Ennek oka abban keresendő, hogy a sok esetben naponta szállító és az üzletvezetők válláról sok terhet levevő nagykerek kínálatában a kisüzemi sörök nem voltak elérhetők, így beszerzésük meglehetősen macerás lett volna az üzemeltetők számára.
Reméljük, hogy ez az együttműködés most elindít egy iparági változást, sőt talán még egy kis versenyt is generál a piacon, hiszen az ötlet jó, az alanynak választott termék pedig kiválóan megfelel a célnak. Illatos, de nem túl sok, testes, de nem túlzottan, IPA, de nem arclebontóan keserű, könnyed, de nagyon határozottan multivitamin gyümölcslé ízű, ráadásul az ízek nem illannak el rögtön, hanem elidőznek a nyelven. Mindemellett még szűretlen és pasztörizálatlan is, ami sokak számára jelent hívószót, sőt a dizájnon keresztül még azt is megpróbálták elérni, hogy a fogyasztó a magyar fővároshoz kösse ezt a kellemes ízélményt. Drukkolunk hát, hogy a projekt hosszú távon is sikeres legyen, de ha a főzet ízvilága állni fogja a múló hónapok próbáját, akkor szerintünk sok szerződés fog köttetni!
„Az ördög magyar hangja”, vagyis a közelmúlt második sörcentrikus eseményének főszereplője szintén egy érdekes, de ezúttal más célközönséget megmozgató projekt szülötte: a Quimby és a Monyó sörfőzde kooperációjaként létrejött vörös IPA.
Az, hogy zenekaroknak, együtteseknek újabban már nemcsak pólója, posztere és egyéb megvásárolható csecsebecséje van, hanem saját, az adott bandára szabott dizájnnal rendelkező söre is, a világban már nem újdonság. Láttunk már Metallica-logóba öltöztetett üveget éppúgy, mint AC/DC-set, sőt a hazai bandák közül az Anna and the Barbiesnak is készült korábban sör a Reczer Ser gondozásában.
Hogy mitől más a Quimby vörös IPA-ja? Őszinték leszünk, szerintünk leginkább külcsínben és felhajtásban gurítottak igazán nagyot, abban viszont odatették magukat. Először is, a közös munkába bevonták a zenekar legsörszeretőbb tagját, Dódit, aki bár először egy abszint ízvilágú főzetet szeretett volna, a későbbi végeredménnyel is elégedett volt, hiszen a fehér üröm keserűségét azért sikerült a fiúknak megidézniük az italban. Másodszor is, abban más ez az együttműködés, hogy a címke – noha belesimul a főzde új arculatába – igazán egyedi lett, és bátran kijelenthetjük, hogy nincs az a rajongó, aki ne rakna ki a polcára szívesen egy ilyen üveget.
És hogy ízre milyen? Röviden: jó. Bővebben: ha akarom, van benne eper, ha akarom, van benne keserűség, ugyanakkor vidámság is, és ha akarom, érzem benne a rock and rollt.
Fotó:
facebook
Rajnai Gábor