Vissza
Szia, édes!
2019.04.26. | Szabó Edit
Érkezzen bárhonnan, készüljön bármilyen szőlőfajtából, egy jó késői szüretelésű bor megédesíti az estéket. Az viszont fontos, hogy tényleg jó legyen. A Borsmenta tesztjén késői szüretekkel ismerkedtünk, és volt, ami tetszett…
„A kései szüret a legédesebb” – szokta kedvesen mondogatni Tompa Imre borszakíró barátunk, és noha ő ilyenkor nem feltétlenül a borra, inkább a virágzó szépasszonyokra gondol, ez a bonmot a boroknál is működik. Ha jó ízléssel, megfelelő technológiával készül, a „late harvest” valóban csodálatos, az így készült borok könnyed eleganciája, megejtő bája derűt varázsol a hétköznapokba.
Mit jelent a késői szüret kifejezés?
Ezzel a megjelöléssel azokat a borokat szokás illetni, amelyekhez a szőlőt néhány héttel vagy akár egy-két hónappal később szedték le a száraz borok elkészítéséhez megfelelő időponthoz képest, így a töppedt szemekben koncentrálódik a cukortartalom, és a belőle kinyert lé, vagyis a must is sokkal édesebb lesz. A késői szüretelésű borok éppen ezért általában édesek, hiszen csak a cukor egy részéből lesz alkohol, a többi benne marad a borban. Ez utóbbit hívják boros szaknyelven maradékcukor-tartalomnak.
A késői szüretelésű bor készülhet tartályban vagy hordóban, előírások nincsenek, az érlelés hosszára sem vonatkoznak szabályok, a technológiát minden esetben a borász határozza meg.
A késői szüretelésű borok illat- és ízjegyei
Ahány bor, annyiféle, itt nehéz egységes képet festeni, hiszen az aromavilág függ a szőlőfajtától, a termőterülettől, a technológiától, a cukor- és savtartalomtól is. Az viszont szinte biztosra vehető, hogy az illat édes tónusú, talán enyhén mézes is, és érett körtés, barackos, aszalt gyümölcsös jegyeket mutat.
Mikor és hogyan kínáljuk a késői szüretelésű borokat?
A reggeli órákat kivéve bármikor. Meglehet, kissé furán hangzik, de egy nem túl magas cukortartalmú, könnyű, tartályos erjesztésű édes bor kiváló vendégváró ital, megédesíti a várakozás perceit. Jól mutat egy nyári vacsora záró fogása, például egy gyümölcsös desszert mellett, de nem túl bonyolult májas, valamint enyhén csípős ázsiai ételek kísérőjeként is megállja a helyét. Hűtsük 8 fokra, kínáljuk közepes kelyhű fehérboros pohárból, és okvetlenül tartsunk egyet mindig a hűtőben, meghitt pillanatok esetére.
A tesztről
Egyszerre hirdettük meg a késői szüretelésű és a jégborok tesztjét, de mivel jégborból összesen egy érkezett be, így azt is a late harvest borokkal együtt értékeltük. (Fontos tudni, hogy a jégbor a természetes édes borok egy fajtája, és a jellegzetessége az, hogy az elkészítéséhez szükséges mustot a már megfagyott szőlőszemekből préselik ki. Magyarországon igen ritka.)
A kóstolót szokás szerint a Kóstolom Borbárban tartottuk. Összesen 16 különböző stílusú édes bor került a poharunkba, ebből 13 tokaji, egy egri, egy badacsonyi és egy zalai – ez utóbbi volt a jégbor.
Az értékelők átlagpontszámai alapján mindhárom más tájegységről érkezett bor bekerült a legjobb tíz közé. Mi most az öt legmagasabb pontszámot kapott bort mutatjuk be.
(Megjegyzés: az alábbi lista a teszten résztvevő újságírók átlagpontszámai alapján készült, nem minden ponton egyezik a cikkíró véleményével.)
A könnyed – Tokaj-Oremus Szőlőbirtok és Pincészet: Late Harvest 2016
.jpg)
Halvány aranysárga színű, fiatalos megjelenésű bor, szívesen gyönyörködünk már a színében is. Illatában hozza a klasszikus tokaji késői szüretes jegyeket: hársméz, ringló, őszibarack és egy pici sütőtökösség. Kóstolva lendületes, nagyon jó savak tartják, a fent említett aromatika mellett megjelenő trópusi gyümölcsös világ pedig kifejezetten könnyeddé, szerethetővé teszi. Jól iható, kedves késői szüret, remek arányokkal, szép gyümölcsösséggel.
A meglepő – Bezerics Borászat: Pogányvári Jégbor 2015
.jpg)
A bor a kuriózumnak mondható pátria nevű szőlőfajtából készült, melyet Bakonyi Károly nemesített 1975-ben, az olaszrizling és a piros tramini keresztezésével. Illata visszafogott, enyhén törökmézes, grillázsos, körtebefőttes, szegfűszeges, de nincs benne túláradó édesség. Ízben tovább mélyül, a mazsolás, fügés, aszalt barackos aromatika mellé társul egy finom kókuszos, puncsos világ. Egyre gazdagszik, a végére már ezernyi íz van a szánkban, és még mindig jönnek az újabb és újabb rétegek. Élmény kóstolni, sok titok tudója.
A gazdag – Palkó Pince: Tokaji Szt. Erzsébet Cuvée 2014
.jpg)
Szamorodnitechnológiával készült, alacsony palackszámú bor, összesen 2000 palackot töltöttek belőle az abaújszántói pincészetben. A mély, intenzív illatban az aszalt szilvás, rumos diós aromatika a meghatározó. Kóstolva selymes, krémes, egy kissé talán lágy is, kicsivel magasabb savtartalommal egészen kivételes élményt adna, de így is izgalmas kóstolni. A mazsolás, aszalt szilvás, jegyek ízben is nagyon szépen megjelennek, az utóíz közepesen hosszú, aszalt gyümölcsös. A szépen korosodó tokaji természetes édes borok egyik csodálatos példája, érdemes figyelni rá – és a pincészetre is.
Az édes – Béres Szőlőbirtok és Pincészet: Magita 2016
.jpg)
Az erdőbényei birtok késői szüretelésű borának névadója egy híresen szép helybéli leány, akinek története ITT olvasható. A bor körtekompótos, szegfűszeges illatát egy kis eukaliptuszos hűvösség teszi egyedivé. Kóstolva a barackos, muskotályos hangulatot egy leheletnyi likőrösség és friss dohánylevél ismerős aromája árnyalja. Utóízében egy kis ásványosság is megmutatkozik. Játékos, kedves, nem túl bonyolult, de nagyon szerethető bor.
A decens – Váli Pince: Édes négyes 2015
.jpg)
A badacsonyi pincészet egészen különleges bort alkotott. A már-már borostyánba hajló aranysárga szín jelzi, hogy érleltebb tétellel van dolgunk. Az illatban már kevés a gyümölcs, inkább a másodlagos aromák lépnek elő, jól áll neki a törökmézes fűszeresség. Ízében is a fűszerek dominálnak, a fahéjas, szegfűszeges ízvilágot egy kis aszalt szilvás édesség kíséri. Gazdag, intenzív, elegáns édes bor, kár, hogy már csak néhány palack létezik belőle.
„Tesztelünk” rovatunkban mindegyik borról külön-külön is írunk.
A teszten az alábbi kollégák voltak jelen:
Sue Tolson (Budapest Wine Snob), Nyulasi Gábriel (Az ihatóbb Magyarországért), Pintér Zsanett (Kóstolom Borbár), Szabó Edit (Borsmenta) és Hatvani Szabolcs (Borsmenta).
Íme a teljes borsor – a pincék szerinti betűrendben:
Árpád-hegy Pince: Hárslevelű Késői Szüret 2016; Barta Pince: Egy kis édes furmint 2016; Béres Szőlőbirtok és Pincészet: Magita 2016; Bezerics Borászat: Pogányvári Jégbor 2015; Bodrog Borműhely: Mesés Furmint 2016; DemeterVin Pincészet: Élvezet 2017; Dobogó Pincészet: Mylitta 2017; Füleky Pincészet: Késői Kabar 2015; Füleky Pincészet: Késői Szüret Pallas 2016; Myrtus Pince: Késői Szüret 2016; Palkó Pince: Botrytis Selection 2017; Palkó Pince: Kései Szüret Szt. Erzsébet 2014; Préselő Pincészet: Tokaji Furmint Késői Szüret 2016; Tokaj-Oremus Szőlőbirtok és Pincészet: Late Harvest 2016; Tóth Ferenc Pincészet: Késői Egri Leányka 2017; Váli Pince: Édes Négyes 2015.
Fotó:
Vető Gábor