Vissza
Színes asztal, ízes bor
2017.02.07. | Szabó Hajnalka
A fiatalos hangulatú hely főként kevésbé ismert, de figyelemre méltó magyar pincészetek borait kínálja Budapest bulinegyedében. Borbárokat bemutató sorozatunk mai állomása a Kadarka…
A főváros egyik legnyüzsgőbb utcájában az elmúlt években szinte hetente nyíltak új helyek, de míg egyesek hamar lehúzzák a rolót, mások évek múltán is magas színvonalon művelik a vendéglátást. Borbárkörképünk következő szereplője a második kategória jeles képviselője, ősszel ünnepelték az ötödik születésnapjukat, és a telt házas estéket elnézve biztosan lesz még néhány.
A Kadarka szó hallatán vannak, akiknek egy fűszeres, zamatos vörösbor jut eszükbe, és vannak, akik kapásból a Király utcai borszentélyre asszociálnak. Sokan tartoznak az utóbbiak közé, a hely komoly törzsközönséget mondhat magáénak, amiben a borok mellett minden bizonnyal a barátságos kiszolgálásnak is szerepe van. A tulajdonos, Laurenczy Árpád vérbeli vendéglátós, évekig egy belvárosi étterem üzletvezetője volt, mielőtt 2011 őszén megnyitotta saját borbárját. Az alapkoncepció nem sokat változott az évek során: főként magyar kispincészetek borait kínálják, sokszor olyanokat is, amikbe máshol nem igazán botlunk. Talán ennek is köszönhető, hogy a kezdő borfogyasztók mellett a kifinomult ízlelőbimbóval megáldott borértők is mindig rábukkanhatnak új, figyelemre méltó tételekre. A zsongó, hangulatos hely a borhoz választható ételekből is sokfélét kínál a házi készítésű zöldség- és húskrémektől a hús- és sajttálakon át a hamburgerekig, salátákig, vagy akár magyaros ételekig, így a legkényesebb ízlésű vendég is talál neki tetsző fogásokat az étlapon.
Mindezeknek köszönhetően mi is szeretünk a Kadarkába járni. Kedveljük az eklektikus közönséget, a színes bútorokat, nem csoda, hogy legutóbb is erre a helyre esett a választásunk, amikor egy szombat esti baráti beszélgetéshez kerestünk megfelelő borbárt. Szerencsére előre foglaltunk asztalt, enélkül hétvégén komoly bajban lennénk, bár tapasztalataink szerint a személyzet nagyon jól logisztikázik a felszabaduló helyekkel. Érkezésünkkor az asztalunktól még éppen nem távoztak az előző vendégek, így abban a néhány percben, amíg ők a fizetést bonyolították, a tulajdonos egy Szentesi Cool gyöngyöző borral kárpótolt bennünket. Ez is egy olyan apró gesztus, ami egy vendéglátóhelynek nem kerül sokba, a vendég viszont jó szívvel emlékszik rá, és legközelebb is visszatér.
Az itallapot böngészve megállapítottuk, hogy tényleg szinte minden borvidék képviselteti magát, nehéz a választás. Január lévén inkább a vörösekre voksoltunk, így kezdetnek a szekszárdi Tüske Pincészet 2013-as Kadarkáját rendeltük. Szerencsére több borbárhoz hasonlóan itt is van lehetőség 0,7 dl-es kóstolómennyiség kérésére, így többféle bort is megízlelhetünk az este folyamán. A másfél decis mennyiségeknél a második pohár után már nem biztos, hogy kedvünk támadna egy harmadikhoz.
Hamar megkaptuk a fűszeres vörösbort, ami üde, bogyós gyümölcsös ízével nagyon itatta magát – meg is beszéltük, hogy ez a bor egy halászlé vagy más paprikás étel mellett is mennyire megállná a helyét, de magában, egy lazább baráti beszélgetésnek is remek kísérője.
.jpg)
A borbár neve előtt tisztelegve lett a következő kikért bor is egy szekszárdi Kadarka, ezúttal a Halmosi Pincészet Négykezes Kadarka válogatása. Mint megtudtuk, a borosgazda több fajtából is elkészítette a prémium válogatás sorozatát. Ez a Kadarka testesebb az előbb kóstoltnál, ízében jobban érvényesül, mégsem tolakodó a hordóhasználat.
A folytatás már egy másik borvidékre vezet, korábban már kóstoltuk az egri Tóth Ferenc 2011-es Pinot Noirját, a korábbi élmény ismétlésért kiált. A buja, gyümölcsös illat és íz most sem okoz csalódást; kicsit eljátszunk a gondolattal, hogy ezzel folytassuk az estét, de végül nem engedünk a csábításnak, hiszen kóstolni jöttünk.
Ennyi bor után jólesik néhány falat. Ínyenctálat rendelünk: az érlelt sonkák és sajtok mellé salátát és kétféle pirítóst is kapunk, kettőnknek ez éppen elég a borok mellé.
Előzékeny felszolgálónk javaslatára az egri Havas és Tímár Pince kékfrankosával folytatjuk a sort. A pince több borát ismerjük, a Franom fantázianevű cabernet franc nagy kedvencünk, így eszünkbe sem jut ellenkezni, és a 2013-as kékfrankos meggyes, szegfűszeges, komplex ízével meg is győz bennünket döntésünk helyességéről. A borban van még potenciál, reméljük, nem fogy el hamar, szívesen megkóstolnánk később is.
A végére valami különlegességet keresünk, de maradnánk Egernél. Rövid gondolkodás után a Nyolcas és Fia Pincészet turánjára esik a választásunk. Az inkább festőszőlőként ismert fajtát kevés pince palackozza önállóan, de már az első kortyok után nagyon örülünk, hogy az egri családi pincészet ezek közé tartozik. A nagyon intenzív virágillatú bor virágos-fekete ribizlis-szedres-fűszeres ízével megkoronázza az esténket, ráadásul annyira gyönyörű a címkéje, hogy nem tudunk vele betelni. Megfogadjuk, hogy ha legközelebb bort ajándékozunk valakinek, egészen biztosan ez lesz az, hiszen különleges, szép, és még finom is. Ráadásul a Kadarka borkereskedésként is működik, így bármelyik bort megvásárolhatjuk elvitelre is, a helyben fogyasztásnál kedvezőbb áron.
.jpg)
Nagyon kellemes volt ez a szombat este, ami nemcsak a társaságnak, de a környezetnek és a finom boroknak is köszönhető. A Kadarka borbárt nem intim beszélgetésekre, csöndes elvonulásra ajánljuk, inkább a nyüzsgést, a vidámságot kedvelőknek, valamint a kevésbé felkapott pincék különleges tételeit keresőknek. Mi biztosan jövünk még!
Fotó:
facebook
Szabó Hajnalka
.jpg)
.jpg)