Vissza
A bolondizmus diadala – Variszkusz-vertikális
2020.03.19. | Vargha Márk
Sok szépséget láttunk már életünkben, de ezt mi sem hittük volna! Bácsi Zoltán, a Variszkusz pince tulajdonosa 12 év rajnai rizlingjeiből tartott bemutatót. Egyik ámulatból a másikba estünk…
Különleges élményben lehetett része annak a néhány borértőnek, aki egy február végi estén összegyűlt a Bártfai Étteremben. A címben foglalt pince tulajdonosa, Bácsi Zoltán mutatta be rajnai rizlingjeit, személyes történetekkel fűszerezve. A pihenésképp elfogyasztott ízletes vacsorát követően a vörös tételek is nagy sikert arattak. Íme az este történései, címszavak köré csoportosítva:
Bolondizmus
.jpg)
„Éld a saját életedet!” Ahogyan az emberek többségének, Bácsi Zolinak se jött ez össze 40 éves kora előtt. Addigi pályája során több területen is sikeres volt, Jamie Kutch-hoz hasonlóan az üzleti világban mozgott, de ahogy egyre több bort kóstolt a termelőknél és egyre több borász barátja lett, érezte, hogy a meetingről meetingre járás nem az ő világa. Hiányzik belőle az, ami nem mérhető: valami olyannak a megalkotása, ami csak két tényezőtől, a természettől és tőle függ. Vagyis a teremtés.
Végül 2008-ban vásárolt egy egyharmad hektáros területet, a Velencei-tónál, és megszületett a Variszkusz. A pince arról a karbon időszakban kialakult hegységrendszerről kapta a nevét, amelynek egykor a Velencei-hegység is része volt. Kétévnyi kettős élet következett – ingázás képletesen és a valóságban is a két univerzum között –, majd Zoli végleg letette a garast a teremtő élet mellett. Tennivaló akadt bőven, a föld rengeteg munkát adott, keserű kudarcok és bombasikerek váltották egymást, de az évek során számtalan barátság szövődött, ami mindig segít a nehézségek elviselésében. Ez hát Zoli bolondizmusa. A hitvallás csörgősipka formájában a címkéken is visszaköszön.
Mesterek és barátok
.jpg)
A legfontosabb szövetséges és a legjobb barát Urbán Zsolt (Urbi), aki szintén jelen volt a kóstolón (és jelenleg kecskefarmja beindításán ügyködik). Ő állt Zoli mellé a kezdetek kezdetén, és egymást kölcsönösen támogatva, együtt építették fel a Variszkuszt. A vállalkozást szakmai tanácsokkal egyebek között a gyöngyöspatai Losonci Bálint segítette, akit a legapróbb kérdésekkel is meg lehetett keresni.
A történet egyik kulcsszereplője az ismert borász, Szentesi József is. Ő hívta fel Zoli figyelmét az első egyharmad hektárnyi eladó parcellára, rajta keresztül ismerte meg a nadapi dűlők természetét, de ő adott pinceépületet és prést is az induláskor. Az este során sok név felmerült, egyebek között Szepsy Istváné, akinek munkásságából Zoli inspirációt merített, vagy Szik Mátyásé, aki lelkesen dicsérte a Variszkusz-borokat, és ezzel hitet adott a kezdő vállalkozóknak.
Rajnai rizling
A szőlőfajta egyik legnagyobb hazai mestere minden kétséget kizáróan Szentesi József. Zoli már korábban is nagy rajongója volt a Szentesi-féle boroknak, és amikor kiderült, hogy a vállalkozást indító egyharmad hektárnyi parcella épp a borász rajnaiültetvényének tőszomszédságában van, a fiatal vállalkozó nem gondolkodott sokat a vásárláson. Innen készült a pince első bora 2008-ban.
A rajnai rizling vertikális kóstolón 12 évjárat borait kóstoltuk végig, és volt közöttük néhány, amelyből a házigazda az utolsó palackot nyitotta ki a jelenlevők tiszteletére. A legidősebb a pince első bora volt 2008-ból, a legfiatalabbhoz 2019-ben szüretelték a szőlőt. A sort egy 2016-os, igencsak jól sikerült, savanyú cukorkás-tósztos hangulatú, gyümölcsös ízű pezsgővel indítottuk, amely épp aznap kapta meg a forgalombahozatali engedélyét. A pezsgősítést természetesen a mester, Szentesi József végezte.
A kóstoló során egyik ámulatból a másikba estünk. A fajta közismert ezerarcúsága nagyon szépen megmutatkozott, mindegyik bor intenzív, rétegzett, egyensúlyos és nagyon eleven volt, ismét bebizonyosodott, hogy a rajnai rizling remekül bírja az időt. Külön izgalmas volt látni, hogyan tükrözik a borok az évjárati sajátosságokat. Mivel az alapanyag azonos termőhelyről származott, a tőketerhelés is nagyjából egyforma, másfél kilogramm körüli volt minden évben, és a technológia is többé-kevésbé azonos, a borok közötti különbségek leginkább az évjárati hatásokból adódtak. A feszes szerkezet, a telt test és a biztos alapot adó savtartalom mindegyikre igaz, ám ízkarakterben a borok eltértek egymástól. Volt közöttük üde, gyümölcsös, ásványos, diós, és helyenként a fajtára jellemző petrolosság is megmutatkozott, de leginkább az lepett meg minket, hogy szinte mindegyik fantasztikus formában volt. Külön örültünk a 2009-es évjáratúnak, ami az egyetlen édes a sorban. Nem Zoli akarta így, hanem a természet: az ötből négy hordó nem erjedt szárazra. Soha nagyobb bajunk ne legyen!
Tőlünk egyébként a „gyönyörű” jelzőt a 2010-es és a 2012-es évjárat érdemelte ki, de volt a csapatban, aki a 2013-as mellett tette le a voksát.
Blues a kedvem
.jpg)
Ezt a nevet kapta az elsőként kóstolt vörösborunk, amely cabernet franc és kékfrankos házasítása. A névadás nem a véletlen műve, Zoli lassan húsz éve rajong a blueszenéért. A zeneiség valahogy meg is mutatkozik a borban. Ahogyan a borász fogalmaz: „Nem hiszek az érzékszervekben. Az életben a legjelentősebb dolgok nem kézzelfoghatók, az érzelmek fontosak, amiket a bor közvetít, nem a hordó és a tartály!” A gondolatot nem utoljára hallottuk, hiszen szűk két héttel később mintha ugyanerről beszélt volna Bott Judit és Luka Enikő is a Gyengébb? Nem! kóstoló „Női lélek minden cseppben” című mesterkurzusán…
Csókaszőlő
„Egy korty a csókaszőlőből – egy csepp egy elfelejtett hungarikum géniuszából” – írja Ambrus Lajos. Nos, itt is Szentesi József mint a régi magyar szőlőfajták újrafelfedezője, remek csóka-borok készítője hatott inspirálóan Zolira, aki ezt a hálátlan fajtát pinot noirral házasította. Az eredmény, mely a keresztségben a B oldal nevet kapta, finom fűszerességével igencsak meggyőző volt. Kár, hogy csupán 133 palack készült belőle. Ezt a 2015-ös pinot noir és a 2016-os csókaszőlő fajtabor követte, mindkettőben a különböző módon, de nagyon egyértelműen megnyilvánuló termőhelyi jelleget szerettük.
Négy láb jó
Zoli fáradhatatlan vincellér, de azért nem csak Nadapon tölti idejét. Évek óta három jól működő borklubot visz Budapesten. Nem titkolt célja, hogy a „bolondizmus” másokra is átragadjon, és ez a Grund, A Másik Bolt vagy a Bártfai borklub közönségének soraiban megvalósulni látszik: nagyvárosi emberek kezdtek zsebkendőnyi területen szőlőt művelni a hatására. Emellett a családot is el kell persze tartani, de ha valaki azt hinné, hogy a banki-üzleti szektor hátrahagyása mégsem sikerült neki, téved. Az Artizan Nagykereskedés egyik motorját és karateoktatót is tisztelhetünk benne. „Négy lábon állok, egy asztal is így stabil” – mondja, és úgy tűnik, valóban jól érzi magát a bőrében. Ahogy költői megfogalmazásait hallgatjuk, azon se csodálkoznánk, ha egy verseskötettel is előrukkolna a jövőben.
Aki csak tudja – nem könnyű, kézműves pince, kevés a palackszám –, keresse, kérje és igya a Variszkusz-borokat. Örömmel ajánljuk bármelyiket, hiszen számunkra a pince és a termelő a küzdelmeivel és örömeivel együtt nagy felfedezés volt. Nemcsak azért, mert a vertikális kóstolók az ültetett kóstolók műfaján belül kihagyhatatlan kuriózumok, hanem az olyan tudat alatt a mi fejünkben is létező, de Zoli által kimondott igazságok miatt is, mint például „A szerelem és a bor a két legkevésbé érthető dolog a világon.” Ehhez csak azt tudjuk hozzátenni, hogy ha viszont egy Variszkusz-borba lesz az ember szerelmes, az nagyon is érthető. 2020 februárjában, egy kelenföldi étteremben töltött este során velünk ez többször is megtörtént…
