Vissza
Vissza a ködös Albionba
2017.08.31. | Bőti László
Tudják, mi volt a kikötői hordárok kedvenc energiaitala Angliában? Természetesen a tartalmas, magas tápanyagtartalmú, éjsötét sör. Mai Beerdekkerünkben a porterekkel és a stoutokkal kötünk közelebbi ismeretséget…
Ha készítenénk egy listát azokról a dolgokról, melyek a Brit-szigetekről kiindulva hódították meg a világot, és benne az emberek szívét, akkor arról a Beatles zenéje és a Harry Potter története mellett a sokak kedvencét jelentő porter és stout típusú, barna habú sörök biztosan nem hiányozhatnának. Tegyünk hát most egy rövid látogatást a lista két, folyékony halmazállapotú, karamellás, kávés, füstös, illetve csokis ízjegyek uralta szereplőjénél!
A porter és a stout típusú sörök
A legtöbb sikeres és széles körben ismert termék vagy márka mögött mindig áll egy érdekes, többnyire logikus, de mindenképpen jól eladható eredettörténet, így természetesen a mai vendégeinknél sincsen ez másképp.
A korábban már bemutatott (link) IPA-khoz hasonlóan a porterek és a stoutok kapcsán is fontos szerephez jutottak az angliai kikötők, hiszen az ott sürgő-forgó, a hajók ki- és berakodását végző hordároknak, angolul portereknek készült, mintegy energiaital gyanánt. Ez ugyan ma már furcsán hangozhat, de korábban a tartalmas, rengeteg tápanyagot tartalmazó sörök nem egyszer fontos energiaforrásként szolgáltak a kemény fizikai munkát végző embereknek, például a hordároknak vagy a belga saison sörök célcsoportját adó aratómunkásoknak. A kategória söreinek jellegzetes színét a pörkölt vagy más néven barnamaláta adja, ám ezt manapság számos esetben csokoládé- vagy karamellmalátára cserélik.
Ebből az érthető módon viszonylag alacsony alkoholfokkal operáló, egyébként felsőerjesztésű típusból alakultak ki később a stoutok – a fogyasztók nagy örömére és a kategóriafetisiszták nagy bánatára. A helyzet ugyanis az, hogy bár léteznek rá leírások, a két típust egymástól jól elkülöníteni nagyon nehéz, hiszen hasonló ízvilággal és kortyérzettel rendelkeznek, lévén hogy alapanyagaik és készítésük módja is jó pár ponton megegyezik. Ha mégis szeretnénk őket elkülöníteni, akkor érdemes megjegyezni, hogy a porterek többnyire alacsonyabb alkoholfokkal és valamivel vékonyabb testtel, enyhébb krémességgel rendelkeznek.
.jpg)
Azt viszont mindenképpen jó, ha tudjuk, hogy nemcsak színben és ízvilágban, de még a csapolásuk és fogyasztásuk módjában is eltérnek az „átlagos” söröktől. Míg a többieket szén-dioxid, addig őket a kisebb buborékokat, a folyadéknak ezáltal pedig krémesebb állagot kölcsönző nitrogén segítségével hajtják ki a hordóból, aminek köszönhetően a csapolás is másképp zajlik. Itt meg kell várni, míg lassan sörré „bomlik” a pohárban a hab, és tölteni lehet rá a következő adagot. Magát a kortyolgatást sem kell elkapkodni, mert egy kis melegedés az asztalon vagy a pulton többnyire csak a javukra válik.
Most öt, a Legfelsőbb Beeróság hűtőiben szinte állandó jelleggel megtalálható, magyar, kisüzemi, a porterek és a stoutok közé sorolható tételt mutatunk be, hogy világukat egy kicsit jobban megismerhessük.
Csapot bonts!
BigFoot: Alcatraz
Tökéletes kezdő darab, enyhe kávés-malátás illattal nyit, majd erőteljes, a maláta pörköléséből származó kesenyékkel teríti be a szánkat, amihez közepesen vékony test és 4,5%-os alkoholtartalom társul. Az ízek sokáig velünk maradnak, és közben mintha egy icipici krémesség is bevonná a nyelvünket. Könnyed porter – vagy ha úgy tetszik: nyári stout –, ami az augusztus végi, kicsit már hidegebb estéken igazán jól tud esni, ráadásul hosszabb kézben szorongatás sem árt neki.
MONYO Brewing Co.: Invisible Bikini
Üdítő – ez a szó jut róla eszünkbe, hiszen az élénk szénsavasság és az erdei gyümölcsös jeges teára hasonlító illat igencsak frissítővé teszi. Az előzőnél kicsit erősebb, 5,5%-os alkoholfokkal operáló főzet szép, egyensúlyos, ám könnyedsége ellenére is van teste és mélysége. Bár elsőre a gyümölcsösség dominál, kis melegedés után megjelennek a kategóriára jellemző illatok, némi krémes érzet társaságában, igazán ajánlott itallá varázsolva a MONYO porterét.
Synthesis: One Night Seduction
Haladunk az erőteljesebb, összetettebb italok felé, és egy olyan verziót veszünk szemügyre, amit zabpehellyel és belga kandiscukorral dúsítottak. Címkéje szerint ez már egy imperial stout, és ez érződik is rajta. Az előzőeknél vaskosabb, de még mindig jól csúszik, erőteljes kávés-malátás ízeit a nyálelválasztást rögtön beindító savak teszik könnyeddé. A korty lenyelése után némi alkoholos illat kúszik vissza az orrunkba, amit tulajdonképpen nem is bánunk. Ahogy melegszik, úgy egy kakaós sütihez válik hasonlatossá, és ez jól is áll neki.
HopTop Sörfőzde: Midnight Express
.jpg)
Mindenből egy kicsi. Talán így tudnánk a legjobban jellemezni az éjféli expresszt, és ez igazából dicséret. A közepes testhez enyhén krémes kortyérzet, egy kis édesség, egy kis szénsav, egy kis savasság és egy kis alkohol párosul. Ahogy melegszik, úgy válik kicsit stoutosabbá, egy kicsit kesernyésebbé, de még így sem lesz igazán határozott. Jó, kellemes sör, de ne várjunk tőle nagy meglepetéseket.
Fóti Kézműves Sörfőzde: Romanov
Az oroszoknak mindenből általában kicsit több kell: nagyobb terület, több parfüm, erősebb alkohol. A russian imperial stout típusban, ahová ez a sör is tartozik, ez a mentalitás köszön vissza, viszont igencsak szerethető formában. Már az első kortynál feltűnik az erőteljes krémesség, egy kis citrusossággal és némi alkohollal kísérve. Utóbbi ahhoz képest, hogy egy 12%-os italról van szó, egyáltalán nem bántó, sőt belesimul a nagy egészbe. A korty kerek, a lecsengése hosszú, és bár testes sör, mégsem érezzük úgy, hogy rögtön eltelítene, amiben nyilván nagy szerep jut a nyelvünk két oldalán folyamatosan jelen lévő, kellemes savaknak is. Melegedve egyre krémesebbnek érezzük, mégsem nehezül el, sőt frissítő marad. Ha vele zárjuk az estét, akkor legyünk észnél, mert pillanatok alatt lecsúszik egy üveg!