Búvárkodj okosan!

Kinek a foci, kinek a pingpong; kinek a golf, kinek a sakk; kinek a korcsolya, kinek a szörf – ki művelni szereti, ki csak nézni. Szerkesztőségünkben többségben vannak azok, akik – ahogy erről évekkel korábban tanúságot tettünk – legszívesebben a víz alá mennek. Ha tehetik, mondjuk, Egyiptomban. Sok év tengermély tapasztalatával a hátunk mögött meg vagyunk győződve arról, hogy a természet nagy laboratóriuma továbbra is odalenn működik: színek, alakzatok, mozgásformák, táplálkozási szokások, szaporodásgyakorlatok, védelmi és életstratégiák felmérhetetlen sokasága – néha egészen megdöbbentő logikája – mutatkozik meg az uszonnyal arra tévedőnek. Ebből a félig még mindig titkos laboratóriumból az évmilliók során feljutott ugyan a felszínre néhány sikerültebb mintadarab, és éli a maga csodás vagy nyomorúságos életét földön és égen, de azért… Azért… ami odalenn vár, az minden határon túl ámulatba ejtő. És mi szeretünk ámulatba esni. 

Nem mindenkit vonz a békés alászállás, és nagyon sokan nem is engedhetik meg maguknak. A szerencsésebbek viszont sok lehetőség közül választhatnak a hűvös és távolságtartó, ám nemesen tiszta Földközi-tengertől a melegebb Vörös-tengeren át a nagy óceánokig. Lakhatnak sátorban, kalyibában vagy luxushotelben, esetleg szafarihajón. Csobbanhatnak a partról vagy csónakból, merülhetnek párban vagy nagyobb csoporttal – mindegy, csak szeressék a víz világát. És óvják, ha lehet.

Fenntartható búvárkodás Egyiptomban 

A fokozottan ökoszemléletű Red Sea Diving Safari három dél-egyiptomi búvárbázisa épp erre hív. Miközben minden a vendég kényelmét, nyugalmát és biztonságos merülését szolgálja, miközben minden technikai adottság rendelkezésre áll, s hozzá a szállás szép és kényelmes, az ellátás pedig fejedelmi, minden mögött ott a törekvés, hogy a természetet, az erőforrásokat a lehető legkevésbé zsákmányoljuk ki, azaz megvédjük és megőrizzük a környezetet a szárazföldön és a víz alatt:

• napelempark biztosítja az energiaellátás jelentős hányadát;
• saját sótalanító telepük adja az édesvizet;
• a három tábor konyhájára saját farm termeli a zöldséget;
• a befogadóképességet nem bővítik, a búvárvendégek száma limitált;
• a merülések és a tanfolyamok opcionális kiegészítőjeként célzott környezetvédelmi oktatóprogramokat visznek egész éven át. 

Egy-két szelesebb és (ottani mércével) hűvösebb téli hónapot leszámítva sosincs uborkaszezon, de persze vannak kiemelten sűrű hetek. A személyzet – a takarítók, a technikai segítők, a merülésvezetők, a szakácsok, a felszolgálók mindegyike – jól képzett és páratlanul készséges; nagy szerepük van abban, hogy a visszajárók száma nagyon magas. 

Búvárbázis születik

A Red Sea Diving Safari története majd’ négy évtizedre nyúlik vissza. Úgy kezdődött, hogy az ifjú Hossam Helmy – akinek tenger iránti szerelmét gyerekkorában apja, az egyiptomi parti őrség parancsnoka sosem engedte beteljesülni – hosszú külföldi tartózkodás után hazatért, és végre nyakig merült a vízi világ élvezetében. Letette a búvárvizsgát, azután egy teljes éven át ásta bele magát a búvárkodás, a tengeri élővilág – és jelesül a Vörös-tenger – titkaiba. Holland oktatójával, Karennel együtt nekivágott a dél-egyiptomi partszakasznak. Jártak öbölről öbölre, vitték magukkal a táborozáshoz és a merüléshez szükséges legalapvetőbbeket – egy kis kompresszort is –, hogy megtalálják a legvonzóbb és legalkalmasabb helyszíneket, az egyiptomi Dél legszebb zátonyait.

Igazi felfedezőút volt ez, mert az akkor még teljes egészében katonai felügyelet alatt álló területre csak külön engedéllyel léphettek be. Az üdítően virágzó búvárbázisok és a minden irányban sebesen terjeszkedő parti szállodaváros láttán ezt ma már nehéz elképzelni. A Red Sea Diving Safari különlegessége a (talán túlzottan is burjánzó) turistaiparral szemben, hogy megmaradt vonzóan személyesnek. Az alapító Helmy kezdettől elkötelezettje a fenntartható fejlesztésnek, mert tisztában van azzal, hogy a víz alatti ökoszisztéma rendkívül sérülékeny, és ha mostohán bánunk vele, menthetetlenül összeomlik. Az 1990-es nyitás óta a Red Sea Diving Safari ezért tempósan és folyamatosan ugyan, de nem rohamosan bővül és fejlődik. 

Shagra, Nakari és Wadi Lah(a)mi

A három búvárfalucska, Shagra, Nakari és Wadi Lah(a)mi mindegyike másért népszerű. A legutóbbi a legnomádabb, a tábor közelében például mangroveerdő terül el – azonkívül itt olyan a széljárás, hogy a merészebbek számára kiegészítő sportként adódik a kitesurfing. Shagra mindhármuk közül a legrobusztusabb, itt a szezon csúcsán bő kétszáz búvár is összegyűlhet – ami ebben a műfajban, egyetlen bázison/öbölben kifejezetten soknak számít. Nakari mintha Shagra buzgó kistestvére volna: szeret ugyanúgy öltözni, mint a nagyobb, de egy-egy ruhadarabbal meg is lepi a másikat. A közös vizesblokkok és a lakrészek takarítása folyamatos, a tisztaság kifogástalan.

A részben saját fürdőszobával is ellátott kőbungalók (chalet) állandók, de ha az egyik táborban lecserélik a korábban is tágas és jól karbantartott „királyi” sátrakat (royal tent), a másikban még kényelmesebb és takarosabb vászonházacskák jelennek meg, mire egy év múlva az elsőben húznak föl néhány kis parti luxuslakosztályt pozdorjafalakkal, saját terasszal. Ez a nemes versengés önmagukkal – noha egyre magasabb komfortfokozatra kapcsolnak – tűnhet fölöslegesnek, de semmiképp nem visszatetsző, mert mindvégig kis lépésekben halad onnan kezdve, hogy harmincöt évvel ezelőtt a szállásul szolgáló „privát” katonai sátor mögé/mellé hatvanliteres vizeshordót állítottak, és a napmeleg fűtötte víz szolgált mosdásra. 

A merülőhelyek

Ami a tengermély lényegét érinti: a merülőhelyek Wadi Lah(a)mi partjánál a legérintetlenebbek, viszont ott csakis csónakból lehet vízre szállni. Nakari és Shagra lakóit kérésre ugyanúgy kiviszi a házi öböl távolabbi pontjaira a mindig készséges csónakos csapat, de a szöszmötölősebb búvárnak adott a lehetőség, hogy fölszerelkezvén már a parttól ötven méterre alámerüljön, és a maga tempójában jusson, ameddig jutni tud/szeretne. Shagrából gyorsabb motorcsónakkal szűk félóra alatt érhető el az egyik legnépszerűbb egyiptomi merülőhely, Elphinstone (ahol cápákkal találkozni szinte kötelező), Nakarihoz viszont a sűrűn lakott Delfinház esik igen közel (nem, a név nem véletlen). A lassú mozgású, bávatagon bájos monstrum, a dugong sekély vizű lakhelye viszont egyiktől sem esik nagyon távol – vele összeakadni persze szerencse dolga. Sokan ezeket a híres óriásokat keresik, de e folyamatos ámulat (és tanulás!) terepe a kisebb és egészen aprócska lények leírhatatlanul sokszínű, kavargó életközössége. 

Búvártanfolyamot és vizsgát a már tízéveseknek is elérhető „felfedező” alapoktól egészen a mentőbúvár vagy merülésvezető szintig helyben is találunk – de sajnos benne van a pakliban, hogy a fenéken folyó nyugalmas oktatást megzavarhatja olykor egy-két hívatlanul odatolakodó kíváncsi delfin – nehéz a búvársors.

Őrizzük és védjük!

Komoly kérdés, meddig élvezhetik még ezt a vízvidéket a három öböl szerelmesei. A vész kétfelől támad. Egyrészt itt is pillanatokon belül letarol majd mindent a tömegturizmus. A közeli Marsa Alam repterének megnyitásával és sebes bővülésével párhuzamosan rohamtempóban és megállíthatatlanul kiépülő végtelen szállodasor sebesen felfalja a tengerpartot. És ez nemcsak a víz élőlényeit zavarja, de az ökotáborozókat is. A víz felett messzire zengő rekreációs üdülő-tuctucnak áldozatul esik a maradék kis nyugalomszigetek esti csendje. Másrészt – és ez a sokkal lényegesebb, az igazán súlyos probléma – a tenger hőfokának emelkedésével egyre látványosabb lesz a korallpusztulás – márpedig a kis korallállatkák a tápláléklánc nulladik szintjén tanyáznak, és ha náluk beüt a mennykő, a teljes dominó dől, omlik az ökoszisztéma.

Ami még megmaradt a Föld odalent működő életlaboratóriumából, óvjuk, amennyire tudjuk, örüljünk neki vigyázva, ameddig lehet.

Megjegyzés: a beszámoló valódi élményeken alapul, nem fizetett PR-cikk, és nem is a mesterséges intelligencia által kreált tartalom. A vízalatti fotókért köszönet Vonderviszt Lajosnak, az információkért a Red Sea Diving Safari csapatának.