2017.04.21. | Szabó Hajnalka
Kicsit irigyeljük az egrieket a Macok Bisztró miatt. Aki teheti, kóstolja meg Macsinka János főztjét! Érdemes…
Egynapos egri túránk első állomása, a Havas & Tímár Pincészet meglátogatása után alaposan megéheztünk, így mielőtt továbbmentünk volna a Nyolcas és Fia Borházba, betértünk a Macok Bisztróba ebédelni. Többektől hallottuk már, hogy ez a régió legjobb étterme, de szerettünk volna a kijelentés igazságtartalmáról személyesen meggyőződni. Nos, hogy a legjobb-e, azt nem tudhatjuk, mert nem jártunk végig minden éttermet a térségben, de hogy mi eleddig nem ettünk jobbat Egerben és környékén, az egészen biztos. Ha jelzőt keresnénk, talán a „hibátlan” lenne a legmegfelelőbb. Na, de nézzük sorjában.
Az étterem illusztris környezetben, az egri vár tövében található, könnyen elérhető hát a turisták számára, de örömmel tapasztaltuk, hogy cseppet sem turistahely. Korábban az igen jó nevű Imola udvarház működött az épületben, és a Macok méltó párja annak. Igaz, hogy az előbbi fine dining étterem volt a hozzá illő külsőségekkel, a Macok pedig „csak” egy bisztró, de a maga kategóriájában színvonalban cseppet sem marad el jó nevű elődjétől. Ráadásul tagja a Stílusos Vidéki Éttermiségnek, ami számunkra a minőség garanciája.
Belépéskor barátságos, modern tér fogad, de a színes, fiatalos enteriőr mit sem érne, ha nem főznének jól. Erről viszont szó sincs, kiváló minőségű alapanyagokból igazi ételkompozíciókat varázsol elénk Macsinka János séf, aki korábban kilenc éven keresztül az Imola udvarház konyháját vezette, most pedig a családi vállalkozásban működő Macok gasztronómiai kínálatáért felel. A regionális gondolkodás a Macok konyhájára is jellemző, fontos szerep jut a helyi és a környékbeli alapanyagoknak. Előételként vagy főételként is kérhetünk szilvásváradi pisztrángot, a bárányhús Kelemérből érkezik, de Sándor Tamás sajtmester bükki sajtjaiban is a régió ízeit kóstolhatjuk.
A konyhára jellemző, hogy a hagyományos ízeket új köntösbe csomagolva tálalják, az étlap pedig éppen olyan hosszú, hogy mindenki találjon az ízlésének megfelelőt, és az állandó kínálaton túl mindig vannak szezonális ételek is. Mi például Macokburgert ettünk, pankómorzsás csirkemellet petrezselyemveloutéval, burgonyapürével, arancinivel, és persze megkóstoltuk a madártejet is. Fantasztikus volt, de egészen biztosak vagyunk benne, hogy választhattuk volna a bikavérben párolt marhapofát, akkor sem csalódunk.
Az ételek mellé főleg helyi pincészetek borait kínálják, nem is véletlenül. „Ugyanaz a nap süt rám, mint a szőlőre” – fogalmazza meg az étteremvezető, Szternák Péter, hogy miért is olyan könnyű azonosulniuk a helyi borászok remekeivel. Az Egri borvidék mellett még két környékbeli termőhely, a Mátra és Tokaj borait tartják a Macokban, így egészen biztosan mindenki megtalálja a megrendelt fogásokhoz leginkább alkalmas kísérőt.
Na és a mennyiség… A társaságunkban ülő egyik úriember megjegyezte, hogy eddig talán ha kétszer kért a Macokban három fogást, de utána alig bírt megmozdulni, akkorák az adagok. A tulajdonos mosolyogva mondta, hogy higgyük el, itt ez az igény. Az egrieknek nem adhat akkora adagokat, mint sok budapesti étteremben, mert legközelebb nem jönnek vissza, ő meg nem építhet csak a turistákra.
A kiszolgálás egyébként végig barátságos és profi volt, jókor vitték el az üres tányért, jókor hozták a következő fogást, ha kérdésünk volt, segítettek – valahogy olyan otthonos volt az egész. A tálalás is külön piros pontot érdemel, jó volt ránézni a tányérokra, és még meg sem kóstoltuk az ételeket, már tudtuk, hogy jól választottunk. Nem csodáljuk, hogy a 2014-es nyitás óta az elégedett vendégek pozitív visszajelzései mellett a szakmai elismerések hadát is bezsebelték.
Az étterem melletti felújításra is rákérdeztünk két fogás között, és megtudtuk, hogy májusban nyitnak egy kisebb, lazább helyet. Ide egyszerűbb konyhát terveznek, de a jól megszokott minőségből továbbra sem engednek.
Kicsit irigyeljük az egrieket a Macok Bisztró miatt, de megfogadtuk, hogy visszatérünk. A degusztációs menüjüket egy egri borsorral mindenképpen szeretnénk megkóstolni, és gyanítjuk, hogy ha akkor végigolvassuk az étlapot, találni fogunk majd következő célt is.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal