Puglia pár percben 3.
Jó reggelt, Bari! Az előző esti „több mint kiadós” halvacsora után kezdjük egy jó kávéval, mielőtt vonatra vagy buszra szállnánk! Autóval még könnyebben felfedezhetnénk a vidéket, na de mit tegyen, aki nem tud – vagy vakáción nem szeretne – vezetni? Nem beszélve a fajlagos károsanyag-kibocsátásról (óvjuk a Földet!).
Vonat tehát. És ha már vonat, miért ne reggelizzünk az állomás előtti tér és a nagy korzó (Sparano) sarkán álló – hogy is kéne nevezni? –„helyen”? A sokszínű Bacio di Latte ugyanis több, mint egy kávézó. Gyümölcs- és zöldséglevek, saláták, szendvicsek és sütemények. A fal, a berendezés és a pult hófehér, és ez kiemeli a bőséges választék szín- és formagazdagságát: a szendvicsek, pék- és cukrászsütemények drappos-aranybarnás-feketés világát az egyik oldalon, a rengeteg zöldség- és gyümölcsféle harsogó zöldjét, sárgáját, pirosát a másikon (de ne feledkezzünk meg a kávé mélybarnájáról sem!). A több helyszínen működő Bacio di Latte kínálata nagyjából mindenütt azonos, de a belső kialakítás nagyon különböző. Itt például, az állomással szemközt a hátsó falon hatalmas „menetrend”: a tipikus kijelzőn az induló és az érkező szerelvények helyett a pultnál rendelhető ételek és italok nevei; az asztalok felett pedig a peronokról ismerős falikaros óra. A hófehér porcelántányér a klasszikus cukrászdák, kioszkok „elvivős” papírtálcájának nehézsúlyú imitációja. Kávé, sütemény, aztán indulás!
Mehetünk északnak vagy délnek, a part mentén rengeteg vonzó kisváros vár felfedezésre – nagyot tévedni lehetetlen: mindenütt akad pár szép templom, minimum egy impozáns erődítmény, néhány kedves tér, sok barátságos utca, és éhen-szomjan biztosan nem maradunk. Habár a legtöbb helyet a mohó turista egy-két óra alatt is „kipipálhatja” (és még egyszer: az autó csábítana is erre), talán nem érdemes túl rohanósra venni a tempót, és egymással elfedni az élményrétegeket, hisz akkor épp a mediterrán elengedettség örömére nem sikerül ráéreznünk. A soknál itt is több az elég. Akinek tehát csak pár nap adatik meg (ahogyan nekünk is), jobban teszi, ha eleve lemond a vágyott helyek egy részéről, és kiválaszt néhányat. Mi például a hétvégére megszavaztunk két városkát Baritól északra, kettőt pedig délre.
Északon a helyzet…
Ezúttal északnak indulunk.
Barletta talán a legtávolabbi kisváros, ahová Bariból érdemes egy rövid kirándulást tenni, ha nem az utazással akarjuk tölteni az időt. A szokásos – szinte „kötelező” – városszerkezet: az állomásról kilépve a nem túl szimpatikus „legújabbvároson” gyorsan áthaladva a tizenkilencedik-huszadik század fordulóját idéző, jó hangulatú, tágas „újváros” utcáit keresztezve megérkezünk az óvárosba – ami aztán egészen a tengerig húzódik. Barletta ősi központján némileg szokatlan módon hosszú, széles „főutca” vág keresztül – ennek mentén kanyarognak a kisebb utcák. Itt áll a Szent sír temploma, árkádsora előtt a nevéhez méltóan hatalmas Kolosszus-szoborral. Vasárnap van, az emberek tódulnak a templomba – vagy épp a templom mellé. Amíg a szülők feltehetőleg odabent hallgatják a prédikációt, egy csapat kisiskolás szó szerint a templom (oldal)kapujában rúgja a bőrt. Hagyománytisztelet és felszabadultság. Ugyanez a délies életöröm „csúcsra járatva”: egy óra múlva moccanni sem lehet a főutcán, a végében kiszélesedő téren és a monumentális tengerparti erőd parkjában: ránézésre körülbelül három barlettányi ember tódul ki a szabadba, hogy a napot, a sört, a kávét és a társaságot élvezze.
Traniról nyugodtan mondhatnánk, hogy épp olyan szép városka épp olyan hangulatos kikötő-öböllel, épp olyan jó kis éttermekkel, mint annyi másik ezen a szerencsés vidéken. És valóban: mindebben nem marad el megannyi versenytársa mögött. Csakhogy Trani mindezeken túl a régió (egész Itália?) egyik legimpozánsabb templomával is büszkélkedhet. A dóm szinte a tengerből nő ki egy kis földnyúlvány csücskén. Nyugalmat, kivételesen békés erőt sugall. Menedéknek, testi-lelki védpontnak tűnik, gazdag díszítés nem hivatott az áhítatot fokozni. A kívülről masszívan egyszerűnek látszó építmény kőfalait belül is csupaszon hagyták. Az oszlopok, síkok, szögletek és ívek, az ablakokon beeső fények és a dinamikusan mozduló árnyékok meghatározta térélmény és látványhatás fenséges. Az altemplom tiszta oszloperdeje is impozáns. A szerencsés turista épp a déli pihenő idejében érkezik, így nem jut be a zárt templomba, és a délutáni nyitásig alkalma nyílik kicsit sétálgatni a környező utcákban, beülni egy – még Olaszországhoz képest is – fantasztikus kávéra abba a tenyérnyi kávézóba, ahol a vécé falán egy réges-régi, magyar nyelvű Unicum-plakát virít.
A késő délutáni fényben a kikötő öblös sétányán indulunk az állomás felé, és rettentően sajnáljuk, hogy nincs a gyomrunkban hely egy igazi jó halételnek. Viszont elköszöntünkben még megállhatunk egy kicsit, és élvezhetjük, ahogyan egy ház tövében néhány pár önfeledten tangózik a földre állított lejátszóból megszólaló zenére. Ez is Itália.
Irány ismét Bari, maradt ott még nézni- és kóstolnivaló elég.
Kapcsolódó Borsmenta-írások:
https://www.borsmenta.hu/utazunk/puglia_par_percben_1
https://www.borsmenta.hu/eszunk/puglia_par_percben_2
https://www.borsmenta.hu/utazunk/puglia_par_percben_4
