Horvátország legnaposabb szigete barátságos tengerpartokkal, finom helyi ételekkel és jó borokkal vár. Kétrészes sorozatunk első részében a városokról mesélünk.
Mit mondhatnánk egy szigetről, ahol égszínkék a víz és a barátságos öblökben lágyak a hullámok, ahol hatalmas tengerparti sétákat tehetünk az óriási fák árnyékában, és ahol ráadásul a megérkezésünk napján kezdődik a helyi szőlőfajták borainak fesztiválja? Azt, hogy varázslatos! Hvar Horvátország egyik legzöldebb szigete, és mivel kizárólag komppal megközelíthető, még a nyári csúcsidényben is sokkal kevésbé zsúfolt, mint a menő szárazföldi helyek. A legtöbb idegenforgalmi látványossághoz eljuthatunk egy szűk óra alatt, és a nagyobb városokban több parkolót is létesítettek, így az autónkat biztonságos helyen hagyva kényelmesen indulhatunk felfedező sétára.
A szigeten csak néhány nagyobb város található, ezeket azonban érdemes megnézni, mert mindegyik tartogat valami meglepetést. Nemcsak a romantikus belvárosokban található ismert és kevésbé ismert éttermek, a hamisítatlan kikötői hangulat, hanem a történelmi emlékek is megérdemlik a figyelmet.
HvarA sziget névadó városában lüktet az élet. Hajók jönnek-mennek – a közelben található Pakleni-szigetekre naponta többször is –, a kikötőben és a főtéren hullámzik a tömeg, pedig augusztus utolsó hetében járunk, már véget ért a klasszikus főszezon. Az éttermek, bárok teraszain szinte alig van szabad asztal annak ellenére, hogy Hvar még a szigeten általánosnak mondható borsos árakon is túltesz. A Michelin-ajánlással büszkélkedő vendéglő előtt hosszú sor kígyózik, látszik, hogy érdemes előre asztalt foglalni, ha az ember itt akar adózni a kulináris örömöknek. A városka fő látványossága, a Fortica erőd méltóságteljesen magasodik a település fölé. A pazar kilátás miatt ide még akkor is érdemes felsétálni, ha nem szeretnénk bemenni.
Stari Grad
Horvátország legrégebbi városa, görög telepesek alapították 384-ben, de akkor még úgy hívták: Pharos. A görögöket az illír, majd a római hódítók követték, és ez utóbbi időszak emlékét padlómozaikok, fürdőromok és néhány római szentély is őrzi. Stari Grad a 13. századig a sziget legfontosabb települése volt, aztán szerepét fokozatosan Hvar vette át. Hangulatos óvárosa sok látogatót vonz, a zegzugos kis utcák különösen esténként telnek meg élettel.Stari Grad legfontosabb látnivalója a Hektorovics-kúria, ami a horvát irodalom egyik legnagyobb alakja, Petar Hektorovics (1487–1572) lakóháza volt. Az épületet a költő maga tervezte, és az építkezésen személyesen felügyelte a helyi mesterek munkáját. A tervezéskor szem előtt tartotta, hogy a kúria veszély esetén valamennyi stari gradi polgár védelmét szolgálja.
Az épület tavacskájában a halak a helyi forrásvíz és a tengervíz keverékében élnek, a mellette található díszkert sok egzotikus növény otthona. A kövekbe vésett latin és horvát nyelvű feliratok Petar Hektorovics filozófiáját és romantikus karakterét tükrözik. (A belépődíj befizetésekor magyar nyelvű tájékoztató szöveget is kérhetünk, amiben megtaláljuk valamennyi felirat magyar fordítását.)Sok látnivaló nincs, az atmoszféra mégis vendégmarasztaló, kissé meditatív. A tó mellett és a kertben néhányan mindig üldögélnek könyvvel a kezükben, vagy csak gondolataikba merülve, hosszasan.
JelsaA hegyek ölelésében elterülő – de ne tévedjünk, tengerparti – település mai barokkos külsejét a 15. században kapta meg. Jelsában nem az épített örökség a lényeg – bár itt is van templom és őrtorony, amit érdemes felkeresni –, hanem a hangulat. A kikötő melletti téren fesztiválokat szerveznek, a kertmozi hetente többször is tart horvát és angol nyelvű vetítéseket, van barátságos piac, remek borbár és hosszú parti sétány, amit természetesen a futók is nagyon kedvelnek.
VrboskaJelsától a parti úton biciklivel könnyedén megközelíthető, de gyalog is csak egyórás séta – láttunk futókat, akik reggel is, este is megtették a távot oda-vissza. A városka egy hosszú, szűk öböl mellett fekszik, ami végül már annyira elkeskenyedik, mintha folyó lenne. Hidak ívelnek át rajta, összekötve az öböl két partját. Az alig 500 fős település különleges hangulata miatt rendkívül vonzó a turisták körében. Sokan érkeznek hajóval, és itt töltenek néhány éjszakát, Vrboska cserébe gondoskodik a szórakoztatásukról. Több remek pincészet is működik a környéken, ezek borait kínálják a helyi tavernák, de ottjártunkkor kórushangverseny is volt az egyik hídon, fényfestéssel fűszerezve. Bármerre is menjünk, biztos, hogy mindenhol találunk jó éttermeket, finom ételeket. Kiemelkedő gasztronómiai élményről ezúttal nem tudunk beszámolni, borokról viszont annál inkább. Erről szól majd az írásunk második része.
Miért olyan érdekes, ha valami a legkisebb? Pontosan ugyanazért, amiért a legnagyobb az. Egy biztos: számunkra az egyik legjobb élmény volt ez a látogatás az Isztriai-félsziget szívében, Hum városában…
A tenger közelében általában három dolgot tesz az ember: úszik a vízben, szomját oltja a melegben, és végül keres valami harapnivalót. Ezt a jól kitalált programtervet a világért sem szerettük volna megreformálni…
Opatija (Abbazia) az egykori Monarchia legnépszerűbb üdülőhelye volt. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy Rijeka (Fiume) vonzáskörzetébe tartozik, ami jelentős kikötővárossá nőtte ki magát a századfordulóra. 10 napot töltöttünk a környéken…
Pünkösdi kalábriai kirándulásán Vargha Márk kollégánk a helyi gasztronómiába is belekóstolt. Íme néhány ötlet, amit feltétlenül ki kell próbálnia az utazónak, ha arra jár…
Vargha Márk kollégánk szeret olyan helyekre járni Európában, amelyek az útikönyvekben is a legutolsó oldalakon szerepelnek. Ezúttal Kalábria egy kis részét fedezte fel, és most sem jött haza csalódottan…
Halpiac Rijekában, ebéd és desszert Voloskóban, felhőtlen pihenés Rabacban, borozgatás a Kozlović Pincészetnél – ha ügyesen szervezzük, még két kisgyerekkel utazva is sok minden belefér egy rövid horvátországi kiruccanásba…
Eszünk, iszunk, beszélgetünk, sütünk-főzünk, utazunk, mint bárki más. Csakhogy mi meg is írjuk az élményeinket és a tapasztalatainkat, be is mutatjuk a beszélgetőpartnereinket, hogy mások is megismerhessék őket. Néha tesztelünk, főként borokat, de időnként kávékat, ételeket, helyeket is, és elmondjuk, hogy mit milyennek gondoltunk. A Borsmenta az élet mindennapi fűszereiről szól. Mindarról, amitől egy kicsit más lesz az egyik nap, mint a másik. Mindarról, amitől emlékezetessé válik egy-egy alkalom, mindarról, amit jó megélni. Hétköznapi örömök, apró csodák, emberek, akikkel együtt lenni élmény. Ezt nyújtja a Borsmenta. Mindenkinek.
A témaválasztás és a cikkeink hangneme a szerzők személyes érdeklődését, értékrendjét, ízlését és véleményét tükrözi.
Kiadja: Szabó Edit egyéni vállalkozó
1077 Budapest, Rózsa u. 38/A.
Főszerkesztő: Szabó Edit
Olvasószerkesztő: Hatvani Szabolcs