Vissza
Jég dupla hisztivel
2017.07.12. | Bodó Judit
Jégkár a Palánkosban, hiszti a családban, és miközben váratlan látogató a toppant be a Csontos présházba, a meghirdetett boraink is mind gazdára találtak…
Erdőbényén van egy remek hétvége – a Bor, mámor, Bénye. Tengernyi bor, kulináris élvezet, koncert. Remélhetőleg csak mi vagyunk, akik szomorúan emlékezünk majd vissza erre a szombatra. A Palánkos-dűlőben a szőlőnket szanaszét verte a jég. Nem kicsi apró, hanem nagy falatok estek, rengeteg esővel. Tapasztaltabbak szerint húsz perc alatt 40 milliméter csapadék. Ezt a szőlőt utolsó éven béreljük. Szerettük volna méltóképpen befejezni a munkát a területen. Ez most sajnos átment kármentésbe. A fürtök már barnulnak, szinte az összes levél szétszabdalt, lyukacsos. Van olyan hely ahol a vessző is sérült. Körülbelül hatvan-hetven százalékra tippeljük a kárt.
Hálásak vagyunk, hogy a jég nem vonult tovább a Határiba. Itt „csupán” akkora lendülettel sodorta le a köveket a hegy tetejéről az eső, hogy az alattunk lévő gabonatáblában száz négyzetméter kőburkolat alakult ki 10-15 cm vastagon. Ezen a részen már nem kell sokat költeni az aratásra. A dűlőúton Jóskám beguggolt egy vízmosásba. Ez barátok közt is hetven-nyolcvan centit jelent.
Borok
Várjuk a címkéket.
Tavaly sajnos megharapott egy picit az ördög, sok új külföldi partner jelentkezett. Mielőtt észbe kaptam volna, nagyon sok palackot exportáltunk. Így belföldön két tételt nem is tudtunk forgalomba hozni, vagy csak alkudozások árán. Tanulva ebből, most fordítunk a folyamaton. Két héttel ezelőtt kiküldtem a hírlevelet a hazai boros barátainknak. Őket egész egyszerűen csak „mecénásoknak” hívjuk. Mindenki megtette a tétjeit. Azzal szembesültünk, hogy a meghirdetett borokat le is foglalták. Külföldre is jut egy kisebb adag.
A következő lépés, hogy elkezdjük a kiszállítást. Nem kis öröm, hanem hatalmas. Nincs agykapacitásom marketingtevékenységre jelenleg. Pedig Jóskám szerint én lennék a világ legjobb marketingese, ha egy kicsit jobban érdekelne a pénz.
.jpg)
Hiszti
Ezen a nyáron mindegyikünk átesik rajta. Apa mértékkel veszi ki részét. Andrison nagyon lassan megy át a hisztivírus. Én lábon hordom ki, képes vagyok apró kis dolgok miatt sipítozni. A fontosabbaknál összeomlok, és bámulok ki a fejemből. Szörnyűséges. Vilikém azzal védekezik, hogy programsorozatot állított össze magának. Jelenleg a sakktábor után áthelyezte tartózkodási helyét Jászberénybe, az állatkerti táborba. Bendi tisztes távolságból figyel bennünket, és drukkol. Korai kamaszságának egyetlen eddigi előnye: még hisztizni is lusta.
Csontos - meglepi
A bornak köszönhetően vannak családok, akikkel összenőttünk. Hagyományosan kétszer-háromszor töltünk egy-egy hétvégét együtt. A múlt héten pont a Csontosban „nyaraltunk” egy remeket. Volt biciklitúra, kincskeresés, társasozás. A legmókásabb, amikor elmesélem (amit egyébként Kaló Imrétől tanultam), hogy a hegy tetején a szőlősorok végét mindig megcsócsálják a vadak. Hatékony ellenszer: emberszagot kell produkálni. Hogyan? Hát persze, hogy a pisilés!!!
De nem ezt szerettem volna elmondani. Vasárnap épp az ebédhez készülődtünk, amikor egy idősebb bácsi félénken jött felfelé a lépcsőn. Engedélyt kért a fotózásra, a bejövetelre, mondván: ÉN ITT NŐTTEM FEL. A nagypapája volt a Zsedényiek vincellére. Az ő idejében épült a ház. Mesélt a családról, a szőlészkedésről, a háborúról, az élményeiről.
Nagyon sokszor nekifogtam a tulajdonosok, a család felkutatásának. Nem gondoltam volna, hogy egy vasárnapi délelőtt majd két lábon sétál be hozzánk a történelem. Ezzel a mondattal búcsúzott:
„Emlékeznek, hogy a melegedő szobában voltak rajzok a falon? Azokat én műveltem. Az egyiken ráadásul én magam voltam.”