Én ültettem, most a saját kezemmel vágtam ki

Tavaly Kis Tamás, a Somlói Vándor, az idén pedig te vehetted át a Tornai Endre Emlékdíjat, amit minden évben egy olyan borásznak ítélnek oda, aki nagyon sokat tett a Somlói borvidék felemelkedéséért. Gondolom, jó érzés díjazottnak lenni…

Én már a jelöltséget sem értettem, mert azt hittem, hogy ez valamiféle életműdíj, én pedig remélhetőleg még nem vagyok a pályám végén, de mivel tavaly Tomi kapta, és már akkor is ott voltam a jelöltek között, végül arra jutottam, hogy ezzel a plakettel az eddigi munkámat ismerték el. Ha pedig ez így van, akkor az nagyon jó érzés, hiszen mások is úgy látják, hogy jó úton járok, és a munkámmal hozzájárulok a borvidék hírnevének öregbítéséhez. 

Ezt az elismerést hagyományosan a Tornai Pincészetben, az András Napi Bormester Találkozón adják át, de a rendezvény emellett a szakmai eszmecserének is fontos terepe. Az idén a hatalmas aggodalomra okot adó aranyszínű sárgaság volt a kiemelt téma, amit a meghívott borászati szakemberek több oldalról is próbáltak megvilágítani. Elhangzott valami biztató, jövőbe mutató ezzel kapcsolatban?

A helyzet komoly, ez a fitoplazma az egész magyar borkultúrára nézve valós veszélyeket hordoz. Az emberek megszokták, hogy ha a média kérdez bennünket, borászokat, mindig optimistán nyilatkozunk, de erről nem mondhatunk semmi biztatót, és sajnos arra is van esély, hogy bedől az egész ágazat. A betegség a klímaváltozás egyik következményeként jelent meg, és hiába van már róla rengeteg ismeretünk, nem tudunk ellene védekezni. Az egyik évben csak egy tőke, de a következőben már ezer mutatja a tüneteket, és ahol a szimptóma megjelenik, ott a növény menthetetlenül elpusztul. 

A tanácskozáson ott voltak az állami döntéshozók képviselői is. Felvázoltak valamiféle védekezési koncepciót?

Nagyon vártuk az agrárminiszter urat, de végül nem jelent meg, volt viszont egy vendégünk az ő képviseletében, aki annyit ígért, hogy az elveszített szőlőterületek újratelepítését minden erejükkel támogatni fogják. Ez viszont véleményem szerint ablakon kidobott pénz, hiszen a frissen telepített tőke a következő évben ugyanúgy megbetegedhet. 

Ti, borászok mit tehettek a kialakult helyzetben? 

Egyrészt folyamatosan figyeljük az ütetvényeinket és gyűjtjük az információt, hátha adódik valami, bármi, amibe kapaszkodhatunk, másrészt próbáljuk nem elveszíteni a hitünket, hogy ha végre megtalálják az ellenszerét ennek a betegségnek, akkor még lesz bennünk elég erő az újrakezdéshez.

Úgy tűnik, hogy most van egy kis csend és nyugalom. Télen nem terjed a betegség? 

Az évszak nem számít. Én ma is körbejártam az ültetvényeimet, és találtam fertőzött iszalagot a közelben. Hiába védjük meg a szőlőt, ha az iszalagot nem vágjuk ki, a kabóca ugyanúgy átviszi a betegséget a még egészséges tőkéinkre. 

A te ültetvényed is érintett?

Sajnos igen, közvetlenül a pincém melletti részen alakult ki egy gócpont. Azt a szőlőt én ültettem 20 évvel ezelőtt, és most a saját kezemmel vágtam ki. Nagyon sajnálom azt az ezer tőkét, de bízom benne, hogy a többit valahogy meg tudom védeni. Nem tehetünk mást, mint hogy a legjobb tudásunk szerint megműveljük a kertjeinket, figyeljük a tőkéinket, és ha valamelyik megbetegszik, azonnal kivágjuk, hogy ne fertőzze tovább a többit. De ezt a problémát sajnos nem lehet az egyén szintjén kezelni, itt közösségi összefogásra van szükség, és ezt már el is kezdtük: munkacsoportokat hoztunk létre, szemlebizottságok alakultak, járjuk a szőlőket, jelöljük a problémás növényeket. Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Az biztos, hogy a 24. órában vagyunk, és komoly szemléletváltás nélkül minden elpusztul körülöttünk.