Ez a másfél hektár az én bulim

Benne járunk a májusban, hamarosan itt a nyár. Milyen a hangulat a pázmándi szőlőhegyen?

Csodálatos! A természet ontja a zöld bőséget, minden friss, üde. Már hajtást válogatok, és nagy örömmel járok-kelek a tőkék között. Reményteli állapot ez, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az idei évjárat. A hegyen csend és béke van, ezért is szeretek ott lenni. Ez a napi rendes „szőlőfürdő” kifésüli az ember kusza gondolatait. 

Öt éve kezdted művelni az első kicsi ültetvényedet, és akkor született meg a „Boroslány” brand. Volt valami induláskor a fejedben? Tudtad, hogy hová szeretnél öt év alatt eljutni? 

Azt az egyet tudtam, hogy saját pezsgőt szeretnék. Amikor a férjemmel, Ádámmal összeírtuk, hogy mit kell tennünk ennek megvalósításáért, bevallom, ő jobban hitt benne, mint én. Kicsit riasztó volt papíron látni, hogy ez lesz majd az új életem, de belevágtam, és most megvalósulni látszik. Sokszor nem volt könnyű hajnalban kelni és menni a szőlőbe hétvégén is, de tudtam, hogy ezeket a célokat csak hatalmas kitartással, szorgalommal, vasakarattal lehet elérni. Azt az egyet nem láttam előre, hogy közben majd a családunk életmódja is megváltozik, de szerencsére mindenki jól tolerálja az új helyzetet. Azt viszont el kell mondanom, hogy a férjem támogatása, munkája és hite nélkül nem lenne ez a birtok. 

Mennyire vesz részt Ádám a munkában?

A szőlészeti és a borászati szakmai rész teljesen az enyém, én hozom a döntéseket, ő viszont mindig kéznél van, ha olyan munkákat kell elvégezni, amiket női fizikummal nem olyan egyszerű. Büszke vagyok rá, hogy műszaki téren sokat fejlődtem, de azért a traktorra még mindig Ádám pattan fel, ha hazaér a főállású munkahelyéről. A fűkaszálás, a permetezés, a fizikai munkák zöme az övé, de mindig azt mondja, hogy legalább kiszellőzteti egy kicsit a fejét a szőlőben.  

A kislányotok 13, a kisfiatok októberben lesz nyolcéves. Nekik tetszik ez a természetközeli életforma?

Tami, a lányom akkor igazán aktív, ha a pult mögé állhat. Imád kiszolgálni, látom benne a vendéglátós-kereskedő vénát, ilyen pályára is készül. A kisfiunk, Simi jellemzően a traktorért rajong, és az új telepítés kis tőkéit szőlőbabáknak hívja, lehet, hogy  ő szőlész lesz. Mindketten a pázmándi borászközösségben szocializálódnak, az életük akarva-akaratlanul is a bor körül forog, de nem szeretném, hogy ez bármelyikük számára kényszer legyen. Ez az én álmom, az én munkám, az én célom, semmiképpen sem lehet számukra teher, de ha van kedvük hozzá, a lehetőség adott. 

Az egész vállalkozás az üknagymamádtól örökölt apró területen indult. Hol tartunk ma? 

A területünk másfél hektár, és ez éppen elég másfél felnőtt embernek. Alkalmazottunk nincs, mindent ketten csinálunk. Azt a bizonyos üknagymama-féle ültetvényt 2022-ben telepítettük újra, syrah került bele. A 2024-es szűztermés már hordóban van, és sorszámozott, limitált palackszámú bor lesz belőle – egy kis csavarral, amit most még nem árulok el. Ez a zsebkendőnyi földdarab a felmenőim emlékét őrzi. És bérelünk még 0,5 hektárt a Törleytől, ott terem a pezsgőnek való chardonnay. Szép, idős ültetvény, 1990-es telepítésű. Itt a növényvédelmet a Törley végzi, de minden más munka a miénk. Ennyi van, ebből gazdálkodunk, ez a másfél hektár az én bulim. 

És mi van a Boroslány Bortékával? 

Az egy kicsit pihen, mindenre nincs kapacitásunk. Most az új weboldalra és a webshopra kellett az energia, de hamarosan elkészül, és a Bortéka is visszakerül a fókuszba. 

Azt mondtad, mindig saját pezsgőre vágytál. Miért? 

Mert pezsgőrajongó vagyok, az az egyetlen ital, amit bármikor meg tudnék inni, és mindig arra gondoltam, milyen menő lenne, ha egyszerűen csak leemelhetném a sajátomat a polcról. És ez számomra nem csak annyi, hogy van egy jó alapborom, amit majd valaki pezsgősít. Az egész folyamatot én akartam csinálni. Mielőtt belevágtunk, beszereztük a kisüzemi felhasználásra alkalmas gépeket, de azt az egyet nem tudtam, hogy hogyan fogunk itthon degorzsálni. Erre hagytam magamnak két évet. 

És mi lett az eredmény?

Az egyik borász kollégám azzal állt elő, hogy szerinte lehet nyakfagyasztót készíteni házilag, neki már volt ilyen. El is mondta, hogyan készítette. A férjemnek pedig nem kellett több, ő olyan „fogd meg a söröm” típusú ember. A tanácsok alapján összebarkácsolta, és működik. El tudod képzelni a pillanatot, mikor degorzsáltuk az első palackot? Hihetetlen volt!

Megvan hát a pezsgő, amire vágytál, ráadásul nem is egy, hanem kettő, sőt a forgalomba hozatali engedély is megérkezett. Milyen érzés? 

Fantasztikus! Mostanában folyton mosolygok. Tudod, egy tradicionális pezsgő készítésénél sokkal több a technikai buktató, mint egy csendes bornál, pedig az sem sétagalopp. Szerencsés vagyok, mert a helyi borászközösségben több tapasztalt pezsgőkészítő is van, és ez adott egyfajta védőhálót. Nagyon jó, hogy nem őrzik féltékenyen a tudást, hanem átadják a tapasztalataikat, ötletekkel, tanácsokkal segítenek. 

Az egyik pezsgőd chardonnay, a másik ezerjó szőlőből készült. Hogyan választottad ki éppen ezt a két fajtát?

A kóstolási tapasztalataim alapján döntöttem. Amióta borokkal foglalkozom, azóta úgy érzem, hogy a pezsgő az igazi utam, abban tudom igazán megmutatni magam. Arra törekedtem, hogy bármilyen szőlőt is választok, az szívvel-lélekkel, kisüzemi körülmények között elkészítve a lehető legtermészetesebben érvényesüljön a palackban. Már a chenin blanc szőlőt is azért telepítettem, mert láttam benne a lehetőséget. Fontos, hogy a fogyasztók szeressék, de a fajtaválasztékban a saját fejem után megyek. Egyébként is sokszor hallgatok a női megérzéseimre, és bár van bennem tudatosság, gyakran veszem észre, hogy az ösztöneim szerint cselekszem. 

És lehet, hogy chenin blanc pezsgőd is lesz?

Pét-natom már van, és két év múlva meglesz a pezsgő is. Most 90 liternyi csendes bort készítettem belőle, már kezdi mutatni magát. Eddig olyan durván vegetális volt, hogy azt mondtam, ha ilyen marad, jöhet Márkus Móni átoltani a területet, de most valahogy elkezdett szelídülni a finomseprőn. Nem adja könnyen magát, de nem baj, az ismerkedéshez idő kell. Tizenöt éves sommelier tapasztalattal kezdtem borászkodni, de ez még nagyon az út eleje. A szakmai alázat mindig megvolt bennem, viszont ez nem az a társasjáték, ahol át lehet ugrani a mezőket a táblán. Itt minden napot meg kell élned, figyelve, hogy mire tanít. Nem öt, de még ötven év sem elég, szerintem engem még akkor is kételyek fognak gyötörni, ha már csak a teraszon üldögélve osztogatom az instrukciókat. 

Mesélj erről a két pezsgőről!

Az ezerjó vásárolt móri szőlőből készült, az alapbor spontán erjedt. Szerintem a maga természetességében a legszebb, ezért nincs benne dozázs, brut nature pezsgőként kerül forgalomba. Nagy volt az öröm, mert az Ezerjó napon már ezzel koccintottunk. Kedves, virágos, behízelgő pezsgő, szép savszerkezettel, finom érlelési aromákkal. A chardonnay egy Champagne-ból vásárolt élesztővel készült, 6 gramm dozázzsal. Üde és gyümölcsös, de a fehér húsú őszibarackos, nyári almás karakter mellett ebben is megjelennek az autolízises jegyek. 2024 februárja óta mindkettő palackban van, több lépcsőben degorzsáljuk, így izgalmas lesz majd figyelni, hogyan változik. Tudom, hogy elfogult vagyok, de szerintem mindkettő nagyon szép. 

Lesz majd ezerjó szőlőd is? 

Képzeld, már van! A Velencei-tó északi részén régen is termett ezerjó – tudomásom szerint akkoriban mézes fehérrel házasították –, így én is telepítettem. Az ültetvény most fordul termőre, úgyhogy a 2026-os évjáratban elkészül az első pázmándi ezerjó bor.

Teljesült, amire vágytál. Mi a következő lépés?

Folytatom a munkát, tökéletesítem a pezsgőimet, és megpróbálok egy kicsit megnyugodni. A pince fölött van egy 40 négyzetméteres házikó. Az volt eddig a rumliszoba, de most szeretném lakhatásra alkalmassá tenni, mert nagyon jó lenne néha ott ébredni és kávézni a férjemmel. Eddig a szőlő, a bor és a pezsgő uralta a terepet, itt az ideje, hogy örüljünk az eredményeinknek és megünnepeljük a közös munkát.