Vissza
A tízmillió marketingzseni országa vagyunk
2020.07.18. | Szabó Edit
„Egy pohár sör a borkóstolók után is jólesik, hiszen helyrebillenti a pH-t” – vallja a tokaji székhelyű BAZ Beer új vezetője. Hlavács Józsefet hegyaljai kötődéseiről, borról, sörről és marketingről kérdeztük…
Amikor először találkoztunk, épp a saját fotóidból nyílt kiállítást rendezgetted Erdőbényén. Az általad üzemeltetett közösségi oldalakon visszaköszönnek a képeid, de néha borokat, máskor meg söröket ajánlasz az érdeklődők figyelmébe. Mi a becsületes foglalkozásod? Kereskedő vagy, marketinges vagy fotográfus?
Gyerekkoromban a szüleim folyton nógattak, hogy döntsem már el, mi leszek, ha nagy leszek, de már akkor „tudtam”, hogy nem szeretnék egész életemben csupán egyetlen dologgal foglalkozni. Titulusom szerint üzletfejlesztési menedzser vagyok, az időm jelentős részét a branding, a marketing és egyéb hasonlóan csodálatos szavak bűvöletében töltöm, és az utóbbi időben főként a sörökre koncentrálok, de mint minden tokaj-hegyaljai származású embert, engem is érzékeny szálak kötnek a borhoz, a fotózás pedig régi nagy szerelem.
Tokaj-Hegyalja melyik részén nőttél fel?
Erdőbényét tekintem otthonomnak, de éltem egy kicsit Miskolcon és Nyíregyházán is. Miskolcon gépésznek tanultam. Két félév tetszett belőle, aztán búcsút akartam mondani a területnek, de mivel otthon azt tanultam, hogy amit elkezdtünk, azt be is fejezzük, hát lett egy gépésztechnikusi végzettségem. Gépipari és automatizálási főiskolára jelentkeztem, de már a felkészüléskor kiderült, hogy ez tévedés. Nem vettek fel, és ezek után hét év toporgás következett.
Kallódtál vagy utat kerestél?
A szüleim szerint biztosan kallódtam, szerintem utat kerestem. Voltam asztalossegéd, pultos egy kocsmában, szerkesztettem hirdetési újságot, csináltam mindent, amivel épp megtaláltak. Huszonéves voltam, stabil párkapcsolatban éltem, minden hétvégén volt valami buli, szerettem ezt az időszakot, de egy kicsit tényleg hosszúra nyúlt, és végül már én is éreztem, hogy valamit kezdeni kellene az életemmel.
.jpg)
Mit kezdtél vele?
Az kiderült, hogy a kommunikáció az egyik erős oldalam, képes vagyok stratégiákat alkotni, és szívesen foglalkozom az emberekkel, így aztán jelentkeztem egy OKJ-s tanfolyamra, ahol marketinget és kommunikációt oktattak. A kilencvenes években jártunk, akkoriban kezdte mindenki felismerni, hogy nem elég, ha jó a termék, azt el is kell adni, és ez jól felépített koncepció nélkül nem könnyű. Szép lassan beleástam magam ebbe a területbe, és segítettem a nálam kopogtató vállalkozások munkáját. Amit csinálok, több mint marketing: kommunikációs tanácsokat adok, brandet építek, stratégiákat alkotok. Egy kisvállalkozásnál mindenhez (is) érteni kell.
Ha egy vállalkozásnál megszorító intézkedésekre kerül sor, általában a kommunikációs szakembertől válnak meg először, mert ezt a munkát látszólag bárki el tudja végezni. Te hogyan tudod meggyőzni a cégeket, hogy rád van szükségük?
Senkit sem akarok meggyőzni. Tudom, hogy a tízmillió marketingzseni országa vagyunk, nálunk a focihoz és a kommunikációhoz mindenki ért, vagy legalábbis azt hiszi. Pedig szerintem éppen elég, ha mindenki a saját területén kiváló. Aki a termelésben képes maradandót alkotni, maradjon annál, és a többi feladathoz találja meg a megfelelő szakembereket. Egy jó vezető azonnal átlátja és megérti, hogy egy tapasztalt kommunikációs szakember sokkal többet hoz a konyhára, mint amennyibe kerül.
Mikor jöttél rá, hogy te ezt jól csinálod?
Amikor egyszer csak rádöbbentem, hogy átlátom a rendszereket, és egy gyors analízis után meg tudom mondani, hogy melyik terület munkáját kell erősíteni a sikeresebb működés érdekében. Sokáig voltak kétségeim, láttam, hogy van a szakmámban néhány megmondóember, és úgy éreztem, soha a lábnyomukba se léphetek, de az évek alatt megszerzett tapasztalat végül megérlelte a gyümölcsöt. Ma már nem rettenek meg a komoly feladatoktól, felelősséggel vállalok egy olyan megbízást, amelynek során fel kell építeni és sikerre kell vinni egy brandet. Szép eredményeket értem el, és most már talán ki merem mondani, hogy érték, ami a kezemben és a fejemben van.
Életed egy szakaszában aktívan foglalkoztál borok értékesítésével. Nem volt elég dolgod anélkül is?
Hegyaljai vagyok, a bor mindig része volt az életemnek. A cégnél, ahol dolgoztam, szerveztek egy borklubot, és rendszeresen tartottam borkóstolókat. Mindenki imádta, azt mondták olyan lelkesedéssel beszélek egy-egy palackról, hogy azonnal meg akarják venni. Így kezdtem el a főállásom mellett az értékesítést, de két év múlva le is álltam vele, és ma már csak a szűk baráti körben tartottam meg a vevőimet.
Miért?
Bizalmatlanság, bent ragadt pénzek… Nem könnyű a magyar borpiac. Viszont ennek köszönhetem, hogy eljutottam a sörhöz. Belebotlottam a RothBeer nevű kisüzemi főzde hirdetésébe, amelyben kifejezetten boros tapasztalattal rendelkező szakembert kerestek. Az első beszélgetés után egymás tenyerébe csaptunk, én pedig örömmel vetettem bele magam ebbe a területbe. Nagyon élveztem a munkát a RothBeer branddel, ennek köszönhetem, hogy a sörös világban is gyorsan ismert lett a nevem.
Mi a feladata egy kommunikációs szakembernek egy kézműves főzdénél?
Azért mentem oda, hogy a brandet képviseljem, de mivel kicsi a cég, elég sok feladatom lett a végére. A RothBeer egy gerillafőzde, annak minden áldásával és nyűgével. Hozzám tartozott a kereskedelem, a marketing, de egy idő után már sörvacsorákat, kóstolókat is tartottam. Ezt imádtam, szerintem nagyon fontos a közvetlen visszacsatolás, figyelni kell a fogyasztó véleményére. A sörfőzésen kívül szinte mindent csináltam, és még abba is majdnem belefolytam, de még időben észbe kaptam, mert ha én is elkezdek sört főzni, akkor ki működteti a céget? Szerettem ott lenni, élveztem a munkát a fiúkkal.
Akkor miért váltál meg tőlük?
Mert honvágyam lett. A fővárosi élet kezdett túl zajossá válni, visszahúzott Erdőbénye. Elköszöntem a RothBeertől, hazaköltöztem, de nem ülhettem sokáig a babérjaimon, mert megtalált a tokaji székhelyű BAZ Beer, hogy vegyem át a főzde vezetését.
És elvállaltad…
És elvállaltam. Ez a főzde egy igazi szerelemprojekt, egy tokaji származású üzletember indította 2018-ban azzal a céllal, hogy felélessze a tokaji sörfőzés rég elfeledett hagyományát. Ő is lokálpatrióta, akárcsak én, nem volt nehéz megtalálnunk a közös hangot. Az üzem kicsi, az erjesztőkapacitás 8000 literes, de ha minden jól megy, hamarosan fejlesztünk.
Egymás után alakulnak a kisüzemi főzdék. Miben különböztök a többiektől?
Hányféle furmintot kóstoltál életedben? A számát se tudod, igaz? Na, a sörrel éppen így vagyunk. Ugyanazt a sört meg lehet főzni százféleképpen, nagyon nagy a játéklehetőség. Igaz, itt az évjárati hatások sokkal kevésbé számítanak, de azért lehet kísérletezni az ízekkel. Most éppen a tokaji sörfőzés hagyományait kutatjuk, szeretnénk látni, hogy az itt működő cégeknek milyen kapcsolatuk volt a lakossággal, hogyan illeszkedett az üzem a település, a borvidék életébe. És mivel Tokajban vagyunk, arra is vannak kísérleteink, hogy hogyan tudjuk a jövőben a mustot, a szőlőt felhasználni a folyamatban, és nem titkolt vágyunk, hogy kipróbáljuk, milyen lenne egy hordóban, spontán erjesztett sör. Nem ezek alkotják majd a gerincet, de fontos, hogy kifejezzük a borvidék iránti elköteleződésünket.
Milyen sörök készülnek jelenleg a BAZ Beernél?
Fontos, hogy a termékeinket sokan szeressék, ezért a jelenlegi kínálatunk a könnyebben érthető és könnyebben fogyasztható sörökre épül. Az egyedi főzetek még váratnak magukra, de eljön az idő, amikor az ínyenceknek is tudunk különlegességeket mutatni. Most van két IPA sörünk, egy búzánk, egy pilzenink, egy vörös lagerünk, és a gyümölcsös sörök kedvelőinek készítettünk egy meggyes ale-t, ami egy kicsit fanyarabb, üdítőbb, mint a piacon lévő meggyes sörök többsége.
A tokaji borászok nem néznek rátok ferde szemmel?
Miért néznének? Egy pohár sör a borkóstoló után is jólesik, hiszen helyrebillenti a pH-t. Nem ellenük dolgozunk, az a célunk, hogy büszkék legyenek ránk. Ha hittel és lélekkel csináljuk, akkor nem lesz baj.
Ezek szerint nem bántad meg, hogy hazaköltöztél?
Egyáltalán nem. Ott vagyok, ahol lenni szeretnék, azzal foglalkozom, amihez értek, és egy fárasztó nap után a saját kertemből nézem, ahogy lenyugszik a nap.
Fotózol még?
Igen, bár nagyon kevés idő jut rá, de imádom az objektíven át nézni a világot. Tíz éve fotózom Erdőbényét minden évszakban, és nem tudok betelni vele. Jó visszanézni a korábbi képeket, látni, hogy bár minden változik, a település gyönyörű, él, fejlődik, és ez éltet engem is.
Fotó:
Hlavács József
-
Facebook
