Nem mi rontottuk el

Milyen volt a szüret, hogyan alakul az évjárat?

Az idei évjáratot a tavalyi viszonylatában érdemes vizsgálni, anélkül nem érthető meg. Ugyanazok az évjárati hatások érvényesültek, de nehezítő tényezőnek megérkezett az aszály mellé a jégkár és egy minimális vadkár is.

Vadkár?

Igen, de ez tényleg nem volt komoly, tavasszal bejöttek az őzek az ültetvényre, és belelegeltek a hajtásokba – szerencsére csak néhány sorban, a parcella szélén. A tavaszi fagyok megkíméltek minket, viszont a jég megérkezett július első hétfőjén. Az azt megelőző napokban többször elmondtuk, hogy ilyen szép még soha nem volt a szőlő, öröm volt a sorok között sétálni, aztán becsapott a mennykő. Szerencsére nem az összes termésünk lett oda, „csak” a Fáy-dombon lévő ültetvényünk egyik oldala volt érintett. Az viszont jó, hogy a nyári éjszakák hűvösek voltak az idén, augusztusban néha majdnem fáztunk, ennek köszönhetően nem robbant be az érés úgy, mint tavaly. Savban gazdag évet zártunk, a borok eltarthatóságával nem lesz gond, és a minőség is jó: sok fenol és rétegzett gyümölcsösség jellemzi az idei termést. Mennyiségben nagyjából ugyanannyi, mint tavaly, de kevesebb, mint az előző években.

Mi újság a pincében, hogy állsz a borokkal?

Félkész állapotban vannak, az erjedés zökkenőmentesen lement, minden hordóban vagy tartályban pihen. Lassan el kell majd döntenünk, hogy mit házasítunk, és mi kerül fajtaborként forgalomba.

Milyen nehézségekkel kell mostanában leginkább megküzdened?

Ha csak arra kellene figyelnem, hogy mi van a pincében és az ültetvényen, minden rendben lenne. A közhangulat azonban nem a legjobb mostanában. A bort, ami az eltelt évszázadok, évezredek alatt értékhordozóvá és kultúrateremtő erővé vált, bizonyos körök értékvesztett állapotba szeretnék juttatni, a legvadabb kijelentéseket halljuk a borral és a tevékenységünkkel kapcsolatban, és ezekre nehéz reagálni. Mit tehetsz egy olyan helyzetben, amikor te hiszed, hogy értéket teremtesz, mások pedig éppen ezt az értéket támadják? Nem kérdés, hogy ezek a negatív hangok elérik a fogyasztóinkat is, de én makacsul hiszek abban, hogy az embereknek van egy szilárd és megingathatatlan értékrendje. A fiatalokkal más a helyzet, nekik még nincsenek tapasztalataik ebben a világban, ezért az edukáció nélkülözhetetlen. Az őszinte információátadás az egyetlen út odáig, hogy felelősen dönthessenek. A fogyasztás visszaesése globális, mindenhol túltermelés van, a világ számos területén egymás után vágják ki a szőlőültetvényeket. A borkultúra megújulása elengedhetetlen.

Ezeket a problémákat a saját bőrödön is érzed? A te piacod is visszaesett?

Mi egy miniprojektben vagyunk érdekeltek, összesen négy hektáron gazdálkodunk, és a borainkat az utolsó palackig eladjuk. Szerencsére szépen alakult a nemzetközi piac az utóbbi években, Nagy-Britanniában, Amerikában, sőt jövőre már Tajvanon is meg lehet vásárolni a borainkat, és itthon is van egy stabil vevőkörünk. Hozzánk ennek köszönhetően még nem gyűrűztek be a negatív hatások, de tudom, hogy minden csak idő kérdése. A borászkodás tőkeigényes vállalkozás, hiszen a bor előfinanszírozott termék. Gondoznod kell az ültetvényeidet, invesztálnod kell gépekbe, tárolóedényekbe, emberi erőforrásba, aztán az elkészült borodat 2-3 évig tartogatod, vagyis érleled, mielőtt eladnád, tehát benne áll a pénzed. Ez még nem lenne baj, ezt mindannyian tudtuk, amikor belevágtunk. Az viszont gondot okoz, hogy a borok ára nem követi az inflációt, ami mostanában – lássuk be – nem a szokásos méretű.

Ennek fényében mi a jövő útja?

Kitartunk, ameddig van pénzünk, vagyis csináljuk, amíg képesek vagyunk finanszírozni. Halkan jegyzem meg, hogy nálam nem esett vissza a fogyasztás, és nem lenne semmi baj, ha inflációkövető lenne az árazás, de úgy tűnik, hogy az megoldhatatlan. Nem mi rontottuk el, nem mi, borászok vétettünk katasztrofális hibákat, de a bor világa, ami néhány évvel ezelőtt még határtalannak látszott, mostanra összeszűkült. A világsztárok poharában ott van a bor, de nem azt kérdezik tőlük a fiatalok az Instagramon, hogy mit isznak, hanem hogy melyik divatcég nadrágja van rajtuk vagy kinek a cipőjét hordják. Nem tehetünk mást, mint hogy folyamatosan analizáljuk a helyzetet, értelmezzük a valóságot, és megpróbálunk kiutat találni.

A saját utadat járod. Mennyire olvadsz bele a borvidék életébe?

Minden kollégával normális a kapcsolatom, bárkivel elbeszélgetek, ha találkozunk, de ez nem is csoda, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. A Gyöngyöstarjáni Nyitott Pincék Napjába az idén már bekapcsolódtam, és ez jövőre is így lesz. Remek rendezvény volt, legalább ezer ember megfordult a településen, hozzám is nagyon sokan jöttek, szerintem ez nagyon jó irány.

A Centurio Szőlőbirtok jövőre lesz 25 éves. Számodra mi a cél, milyen eredményekkel lennél elégedett?

Azzal, ha egy fenntartható világot sikerülne megteremteni magunk körül, ha a befektetett energiák anyagi javak és értékhordozók formájában stabilan visszaköszönnének. Erre lehetne biztonságosan építeni továbbra is. Engem a boraimról ismernek az emberek, és akkor leszek boldog, ha 20 év múlva is ugyanez lesz a helyzet, és ha végül sikerül létrehoznom egy olyan lenyomatot, amire majd emlékezik az utókor. Nagy szavak? Lehet, de így gondolom.