Török céklasaláta – kırmızı pancar salatası

A török konyháról elsősorban nem a cékla jut az eszünkbe, hanem a fűszeres kebabok, a krémes mezék és az illatos rizses ételek. Pedig ez a bíborszínű, édes gyökérzöldség évszázadok óta jelen van Anatólia konyhájában, és lassan, de biztosan beépült a török gasztronómiai hagyományokba. A Földközi-tenger medencéjében és talán eredetileg Észak-Afrikában volt őshonos, ennél északabbra minden bizonnyal a rómaiak terjesztették el. Egyébként a mángolddal együtt a sárgarépa rokona, és csak a 19. századi nemesítés során nyerte el jellegzetes mélyvörös színét.

A kırmızı pancar, azaz a vörös cékla már az oszmán időkben is helyet kapott a terített asztalon, főként savanyúságként vagy saláták alapanyagaként. Bár nem őshonos növény, az éghajlathoz jól alkalmazkodott, és mára számos régió – különösen Kelet- és Dél-Anatólia – receptjeinek visszatérő szereplője. Kedvelik ízéért, színéért és táplálkozástani értékeiért: gazdag vasban, antioxidánsokban, és gyönyörű színfoltja a terített asztalnak. A török konyhában a céklát általában főzve, kockára vágva, vörös- vagy fokhagymával, citromlével vagy ecettel, olívaolajjal, friss petrezselyemmel, illetve kaporral tálalják. A felsoroltak a legegyszerűbb alapanyagai a kırmızı pancar salatasınak, azaz a vöröscékla-salátának, ami remek friss ízű kísérője lehet húsos fogásoknak, de kerülhet egy borokkal kísért baráti beszélgetéshez előkészített színes meze-asztalra is. Csakúgy, mint nálunk, Törökországban is készül belőle ezen kívül pancar turşusu, azaz savanyított cékla is – ezt sok helyen családi recept alapján állítják elő. Nem ördögtől való azonban a joghurtos céklasaláta sem: ebben a cékla édessége és a joghurt savanykás íze eredményez harmonikus ízkompozíciót. Noha meleg ételek alapanyagaként ritkán bukkan fel a cékla, de azért némely regionális konyha egytálételeiben – például bulgurral vagy hüvelyesekkel kombinálva – használják.

A modern török konyhában a cékla reneszánszát éli: az egészséges táplálkozás hívei, az éttermek és a háziasszonyok egyaránt előszeretettel használják salátákban, pürékben, vagy akár kreatív tálaláshoz is. Ilyen újragondolt, mégis alapjaiban hagyományos kırmızı pancar salatasıt, vagyis vöröscékla-salátát hoztam erre a hétre.

Hozzávalók:

3 db közepes méretű cékla
3-4 sárgarépa
1 gránátalma magjai (de bátran beleteheti kettő magját is, aki szereti)
1 közepes lila hagyma
1 citrom leve
kb. 0,5 dl olívaolaj
1 jó teáskanál só
1 csokor petrezselyem
1 csokor kapor
1-2 evőkanál (ízlés szerint) gránátalmaszirup (nar ekşisi)

Elkészítése:
1. Nagylyukú reszelőn lereszeljük a meghámozott céklát és a sárgarépát.
2. Tetszőleges technikával (blenderrel vagy késsel) apróra vágjuk a lila hagymát, és a gránátalmamaggal együtt hozzákeverjük a két másik alapanyaghoz.
3. Finomra vágjuk a kaprot és a petrezselymet, és ezt is a többi zöldséghez adjuk.
4. Meglocsoljuk a citromlével, az olívaolajjal és a gránátalmasziruppal, megsózzuk, majd összeforgatjuk, és a hűtőbe tesszük egy kis időre, hogy összeérjenek az ízei.