Balassa-Figula-Kiss csúcstalálkozó
Van ez a három fickó. Három különböző karakter, három különböző tudatosság, három különböző borvidék, mégis ugyanaz a világ. A mélység, a kíváncsiság, a hajthatatlanság, a precizitás, a szabad gondolat világa. Náluk a megkérdőjelezhetetlenül magas minőség egyszerűen zsinórmérték, alább nem akarják és nem is képesek adni, mert beléjük van kódolva. Mindenféle sallang, görcsös akarás nélkül jön belőlük a „jó”, nagy műgonddal megkomponált boraik a hétköznapi estéket és az ünnepi alkalmakat egyaránt emlékezetessé teszik, mert a pohárban nemcsak ital van, hanem gondolat is, nem kevés, ráadásul a legnemesebb fajtából.
Nem kérdeztem meg, hogyan találtak egymásra éppen ők így hárman, de egyszer csak megjelentek a boros rendezvények amúgy cseppet sem színtelen palettáján, frissen, ropogósan, huncut fénnyel a szemükben, és a lassan tintakékbe hajló esti égbolt alatt felejthetetlen élménnyekkel ajándékozták meg a balatonfüredi Figula Borkert vendégeit. Évek óta összejárnak már, hozzák a boraikat, amelyekkel nemcsak a közönséget, hanem egymást is boldogítják, és a nem túl nagy csinnadrattával hirdetett szeánszokon rendszeresen részt vesznek az akkor éppen a környéken nyaraló borásztársak is. Ünnepi esték ezek, pedig nem hangzik el túl sok szó, a borokról is csak a legszükségesebb információkat halljuk, még sincs hiányérzetünk, mert itt most nem a „mondás”, hanem a „levés” a lényeg, meg még az, hogy „együtt”.
Balassa István Tokajból, Kiss Gábor Villányból és a házigazda, Figula Mihály Balatonfüredről legutóbb augusztus 6-án este töltötte meg a vendégek poharát, és úgy esett, hogy ennek a kóstolónak én is részese lehettem. Az ízekkel és a minőséggel kapcsolatban ezúttal nem bocsátkozom hosszas fejtegetésekbe – maradjunk annyiban, hogy mindegyik remek volt – csupán azt mesélem el jó krónikás módjára, hogy milyen tételekkel találkoztunk.
Balassa István régóta mondja, hogy a furmint szőlőfajta nem tartozik a kedvencei közé, noha a belőle készített bor kétségkívül nagyszerű, és hogy valójában a chardonnay és a rajnai rizling – ez utóbbi egyébként a kedvenc fajtája – sokkal jobban alkalmazkodik a klímaváltozás által előidézett viszonyokhoz, mint a hat engedélyezett tokaji szőlő. Így aztán nem véletlen, hogy a mostani találkozóra a két különccel érkezett, chardonnay-t és rajnai rizlinget kínált a vendégeknek, jó alapot adva ezzel a: „talán itt lenne az ideje a hat tokaji fajta újragondolásának” – kezdetű beszélgetésekhez.
Figula Mihály – akinek egyébként a testvére, János is aktívan részt vett a találkozó lebonyolításában – elsőként a 7 Hektár nevű cuvée-t kínálta, amelyben a három francia fajta – chardonnay, szürkebarát, sauvignon blanc – egy leheletnyi sárgamuskotállyal házasodik, így adva könnyed felhangokat a különben is üde bornak. A Szilénusz viszont nem viccel, nagy és komoly tétel, mégis könnyen iható és elegáns. Folyamatosan változik, ahányszor belekortyolunk a pohárba, annyiszor mutatja új és új arcát, felfedezésre csábít és gondolkodásra sarkall, jó volt vele találkozni.
Kiss Gábor, a Villányi borvidék borásza két fajtaborral zárja az estét. Gáborról kevesen tudják, hogy a családja a Partiumból érkezett, amikor Gábor 9 éves volt, és mivel édesapja mindig szőlővel és borral foglalkozott, a fiú előtt is egyenes volt az út. Tehetsége már fiatalon megmutatkozott, alig múlt húszéves, amikor elkészítette első nagy formátumú borait. A Code fantázianevet viselő cabernet franc és a Signal feliratú palackban rejlő cabernet sauvignon egyaránt mély, árnyalt és káprázatosan gazdag. Már most sok örömöt adnak, de még hosszú, tartalmas évek állnak előttük.
A három borász felváltva sétál az asztalokhoz, töltenek, beszélgetnek, és persze néha egy kicsit külön is vonulnak, hogy váltsanak néhány szót a családjával éppen erre járó egri pályatárssal, az ifjabbik Lőrincz Györggyel. Telik az este, a majdnem telihold ezüsthidat rajzol a vízre, az ég tintakék, az idő kissé hűvös, éppen jó a borozáshoz, na meg ahhoz is, hogy a program zárásaként Kiss Gábor mindenmentes szülinapi tortájával felköszöntsük a két szülinapost, Balassa Istvánt és Figula Mihály édesanyját, Editet. 
Hát, Ilyen egy bo(r)ldogító este. Aki teheti, figyelje a három borászat kommunikációs felületeit, és legközelebb legyen részese!
