Kétrészes sorozatunk első részében Hvar sziget városaiban bolyongtunk, most pedig a helyi borkultúrában merülünk el. És van miben! A hvari borok jók, és van néhány borászat, ahol komolyan gondolják…
Már az ókori görögök is… Igen, a történelmi adatok tanúsága szerint már ők is termesztettek szőlőt Hvaron, és a sziget lakói megőrizték több ezer éves borászati hagyományukat. Szerencsénk volt, épp augusztus végén jártunk Jelsában, ahol ilyenkor minden évben a helyi szőlőfajták borainak fesztiválja zajlik. A városka főterén felállított standoknál helyi borászok kínálták a szigeten őshonos prč (parč), bogdanuša és plavac mali szőlőből készült boraikat, valamint a pošipot, ami Korčula szigetéhez is kötődik. A prč kissé vad, de virágos és könnyen iható bort ad, alig néhány hektár van belőle az egész világon, fajtabort összesen két borászat készít belőle. Mindkettőt volt szerencsénk megkóstolni. A bogdanuša könnyű, friss, gyógynövényes, a pošip üde és gyümölcsös, a plavac mali pedig a helyi kék fajta, nagy testtel, nagy lélekkel és rengeteg gyümölccsel. Mivel a szállásunk Jelsa közelében volt, az igen jó hangulatú, három napig tartó borfesztivált többször is felkerestük, így komolyabb lehetőségünk adódott a borászokkal és a borokkal történő ismerkedésre. A fesztiválon szerzett élményeink alapján aztán néhány borászatot meg is látogattunk.
Vinarija Bell’IakovFrissek, ropogósak, 2019-ben léptek be a boros piacra. A székhelyük Svirče településen van, itt készülnek a borok, és előzetes bejelentkezéssel vendégeket is fogadnak. A szőlőültetvényeik többsége Ivan Dolac környékén található, de van területük az UNESCO világörökség részét képező Stari Grad-síkságon is, ahol a szőlőtermesztés hagyománya 2400 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A hagyományos helyi fajtákkal dolgoznak, ők az egyik olyan pincészet, ahol fajtatiszta prč készül, mégpedig igen jó. A borász, Marijo Carić fiatal, energikus, és szívesen feszegeti a határokat. Sok idősebb hvari borász megrökönyödésére szakított a helyi vörösbor hosszú érlelésének hagyományával, és nem elég, hogy ennek köszönhetően plavac maliból készült tétele valóságos gyümölcsbombaként robbant a piacon, de nem átallott a fajtából könnyed rozét is szűrni, amivel végleg kiverte a biztosítékot a nagy öregeknél.
Vina PinjataA frissen alapított Vinarija Bell’Iakovval ellentétben a Vina Pinjata vállalkozás hátterében álló Gabelić család már hat generáció óta készíti borait Hvaron. Ők is kizárólag a helyi szőlőfajták borait kínálják, és ők a másik borászat, ahol van fajtatiszta prč, igaz, ők Prač néven palackozzák, és valamivel vastagabban, érleltebben hozzák forgalomba. A birtokközpont Vrboskában van, pincéjükben szívesen látják a vendégeket, és a borkóstoló mellé helyi alapanyagokból készített hidegtálakat is kínálnak.
Vinja NikolaA pincészet a Vinja Pinjatához hasonlóan Vrboskában működik, és az 1980-ban létrehozott vállalkozáshoz egy kis lepárlóüzem és egy konoba is tartozik. A családi gazdaság jelenlegi tulajdonosa, Nikola Matković Zágrábban szerzett kertészmérnöki diplomát, majd miután visszatért Vrboskába, modernizálta és kibővítette a pincét. Kínálatában jelenleg nyolcféle bor szerepel, mindegyiket a helyi szőlőfajtákból készíti, de párlatai is népszerűek. Aki betér a kis öböl partján található hangulatos konobába, a borok vagy a szentjánoskenyér-, mirtusz-, füge-, dió-, cseresznye-, gyógynövény- és szőlőpárlatok mellé dalmát és hvari alapanyagokból összeállított hidegtálakat is rendelhet. A helyet Nikola Matković és felesége együtt viszi, ők maguk szolgálják ki a vendégeket.
Vina TomićA jelsai pincészet feje, Andro Tomić Hvaron született, ott nőtt fel, és bár közel 20 éven keresztül tökéletesítette borászati ismereteit szerte a világban, visszatért Hvarra, mert hisz a helyi klimatikus adottságokban, a hvari fajtákban, és szeretne ő is hozzájárulni ahhoz, hogy a hvari borok bekerüljenek a világ élvonalába. A jelsai pincét 1993-ban nyitotta meg, borait a család 150 éves hagyományainak szellemében készíti. Évente nagyjából 150.000 palack bor születik a pincében, de az idén nyáron vadonatúj, bogdanuša pezsgőjével is megjelent a piacon. A pince a jelsai kikötő fölé magasodó dombon található, és előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Zlatan Otok Hvar az egyik leghosszabb horvát sziget, a területet kelet-nyugati irányban átszelő főút hossza 84 km. Aki viszont délről, Jelsa irányából szeretne átmenni az északi részre, Sveta Nedelja környékére, annak útját egy rendkívül különleges, kézzel vájt, nagyjából 1000 méteres alagút rövidíti le. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott, az alagút meglehetősen szűk, és nincs benne világítás, viszont nagy élmény áthajtani rajta, aztán leereszkedni a hajtűkanyarokkal sűrűn tűzdelt hegyi úton az északi partra.Aki azt mondja, hogy Magyarország meredek dombjain nehéz szőlőt művelni, vajon mit szólna, ha meglátná, hol gondozzák tőkéiket a hvari borászok! Ez jutott eszembe, amikor a terméketlen sziklák közé ékelődő szőlősávokat észrevettem a magasban. Festői látvány, annyi bizonyos, de nem csoda, hogy a boraiknak megkérik az árát.
Sveta Nedelja barátságos halászfalu az északi parton. Itt, a nem túl feltűnő kikötőben találjuk azt az éttermet, ahol a Zlatan Otok nevű pincészet borait bárki megkóstolhatja, és itt van az a különleges látványpince is, ahol a boraik egy részét érlelik. A pince a vízszint alatt helyezkedik el, egy ablakon át láthatjuk is, hogyan úszkálnak kint a halak, miközben a borok békésen pihennek a hordókban. Már ha odatalálunk. Kétszer mentünk le a meredek úton a kikötőig, mert egy árva felirat nem sok, annyi sem árulja el, hogy hol is van a hely, amit keresünk. A Zlatan Otok Hvar leghíresebb pincéje, a birtokméret nagyjából 170 hektár, de ebből csak 15 hektárnyit találunk a szigeten, a többi a szárazföldön terül el. A pincészetet Zlatan Plenković alapította 1986-ban, az első palackozott évjáratuk 1991-ben került forgalomba. A tulajdonos kitartó munkájának eredményeként a Zlatan Otok néhány év alatt ismertté és sikeressé vált, Zlatan Plenković 2016-ban bekövetkezett halála után azonban a fejlődés megtorpant. A vállalkozást a három gyermek örökölte és viszi is tovább. Az étterem terasza hangulatos, az étel, amit választottunk, feledhető és drága, a pincér a borról annyit mondott: bogdanuša. Kértünk volna bővebb felvilágosítást, de azt mondta, ő nem sommelier és nem is borász, sajnálja, egyebet nem tud, egészségünkre. Egyébként a bor nem volt rossz, de messze nem ezt az élményt gondoljuk hvari tartózkodásunk fénypontjának. Mindez viszont nem szegte kedvünket, a környék nagyon szép, és Sveta Nedelja közelében is van néhány remek strand, ahol érdemes úszni egyet.
A fenti válogatás csupán egy rövid ízelítő mindabból, amit Hvar kínál. Maradt még bőven felfedeznivaló pincészet és izgalmas bor a szigeten, lesz miért visszamenni. Például hozzájuk:
Horvátország legnaposabb szigete barátságos tengerpartokkal, finom helyi ételekkel és jó borokkal vár. Kétrészes sorozatunk első részében a városokról mesélünk.
Miért olyan érdekes, ha valami a legkisebb? Pontosan ugyanazért, amiért a legnagyobb az. Egy biztos: számunkra az egyik legjobb élmény volt ez a látogatás az Isztriai-félsziget szívében, Hum városában…
A tenger közelében általában három dolgot tesz az ember: úszik a vízben, szomját oltja a melegben, és végül keres valami harapnivalót. Ezt a jól kitalált programtervet a világért sem szerettük volna megreformálni…
Opatija (Abbazia) az egykori Monarchia legnépszerűbb üdülőhelye volt. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy Rijeka (Fiume) vonzáskörzetébe tartozik, ami jelentős kikötővárossá nőtte ki magát a századfordulóra. 10 napot töltöttünk a környéken…
Vargha Márk kollégánk szeret olyan helyekre járni Európában, amelyek az útikönyvekben is a legutolsó oldalakon szerepelnek. Ezúttal Kalábria egy kis részét fedezte fel, és most sem jött haza csalódottan…
Halpiac Rijekában, ebéd és desszert Voloskóban, felhőtlen pihenés Rabacban, borozgatás a Kozlović Pincészetnél – ha ügyesen szervezzük, még két kisgyerekkel utazva is sok minden belefér egy rövid horvátországi kiruccanásba…
Eszünk, iszunk, beszélgetünk, sütünk-főzünk, utazunk, mint bárki más. Csakhogy mi meg is írjuk az élményeinket és a tapasztalatainkat, be is mutatjuk a beszélgetőpartnereinket, hogy mások is megismerhessék őket. Néha tesztelünk, főként borokat, de időnként kávékat, ételeket, helyeket is, és elmondjuk, hogy mit milyennek gondoltunk. A Borsmenta az élet mindennapi fűszereiről szól. Mindarról, amitől egy kicsit más lesz az egyik nap, mint a másik. Mindarról, amitől emlékezetessé válik egy-egy alkalom, mindarról, amit jó megélni. Hétköznapi örömök, apró csodák, emberek, akikkel együtt lenni élmény. Ezt nyújtja a Borsmenta. Mindenkinek.
A témaválasztás és a cikkeink hangneme a szerzők személyes érdeklődését, értékrendjét, ízlését és véleményét tükrözi.
Kiadja: Szabó Edit egyéni vállalkozó
1077 Budapest, Rózsa u. 38/A.
Főszerkesztő: Szabó Edit
Olvasószerkesztő: Hatvani Szabolcs