Vissza
Marche: Közép-Olaszország nyugodt arca
2019.09.15. | Vargha Márk
A tenger éppoly kék, az építészet éppoly izgalmas itt, mint Olaszország kedveltebb régióiban, Marche mégsem tartozik a legnépszerűbb turistacélpontok közé. Pedig megér egy kisebb körutazást. Elmondjuk, hogy miért…
Lenyűgöz a reneszánsz építészet, de rosszul vagy Toszkána városainak külföldi turisták általi megszállásától? Jólesne fürdeni az Adriai-tengerben, de Rimini és szomszédos üdülőinek nyaralóiparától mi sem áll tőled távolabb? Le tudsz mondani a napi pizzaevésről, a bérelt autóról, és nem zavar, ha a helyiek csak a saját nyelvükön beszélnek hozzád? Akkor Marchét, ezt a 9 ezer négyzetkilométeres közép-itáliai régiót neked találták ki…
A legtöbb turistát utunk során valóban a rimini reptérről Cattolicába taxizva láthatjuk. Utóbbi kisváros vasútállomásán várjuk ugyanis buszunkat Gradarába, mely utunk első állomása. 142 méter magasan fekvő vára és az azt körbeölelő középkori, fallal körülvett óvárosa okán eséllyel pályázott a „Borgo dei Borghi”, azaz a „Városok városa” címre, melyet minden évben tévéshow keretében osztanak ki. 2018-ban sikerült is elnyernie, s bár a hangulat és a kilátás – különösen az egy szakaszán sétálható városfalról – a hegyekre és a tengerre valóban csodálatos, a helyet valójában már évszázadokkal korábban híressé tette Dante Isteni színjátéka. A reneszánsz költőfejedelem a Pokoltölcsér második körében találkozott Paolóval és Francescával, akik a folle amor, azaz az eszeveszett szerelem bűnébe estek: nem tartottak mértéket a középkori etika mércéje szerint, s Paolo bátyja, Giovanni, aki Francesca férje is volt egyben, rajtakapva őket, mindkettejüket megölte. Nos, Paolo és Giovanni annak a Malatesta családnak voltak a tagjai, akik más famíliák (Borgiák, Sforzák stb.) mellett hosszú ideig birtokolták Gradara várát.
Következő állomásunk Urbino, a régió kétségtelenül legismertebb városa. Ha nem lenne elcsépelt a szó, leginkább az „ékszerdoboz” kifejezést tudnánk használni rá. Fő látványossága a képtárnak berendezett hercegi palota, egy hatalmas reneszánsz épület, felismerhető toronypárjával, melyek egyikét az uralkodó családja, másikát pedig a személyzet használta. Legnagyobb kincse a város szülöttének, Raffaellónak a La Muta (A néma) című zseniális portréja. melyet 1507-ben alkotott a Della Rovere hercegi család valamelyik hölgytagjáról. A mester modelljének tekintete áthatol a nézőn, a mű elől nem könnyen szabadul az ember.
A régióközpont Anconától északra a II. világháborúban sok szenvedést megélt Pesaro, Rossini szülővárosa és Fano városi-tengerparti sétára csábítanak. Fanóban született VIII. Kelemen pápa, aki a magyarok törökellenes harcának bőkezű támogatója volt. A város azonban nem vele, hanem legfőbb épített nevezetességével, Augustus diadalívével hirdeti magát, mely manapság már az óváros egyik kapujaként szolgál.
Anconától délre a Monte Conero zölddel borított mészkőhegye magasodik, melynek lábánál szebbnél szebb kékzászlós strandok sorakoznak. Ha kipihentük a városnézést a tiszta vízben és a főszezonban is bőségesen rendelkezésre álló nyugágyak egyikében, érdemes újra buszra szállva tovább mennünk Loretóba. Az itteni legfőbb nevezetesség, a kegyhely egy terméskőből épült, a szent család otthonaként funkcionáló házikó körül alakult ki, melyet a legenda szerint a 14. században angyalok szállítottak több helyszínen keresztül ide. Később székesegyházat építettek, és a házikót a kupolája alá helyezték el. Ha nem is hiszünk a történetben, a templom freskói egészen biztosan ámulatba ejtenek bennünket, legfőképpen a francia kápolna neogótikus falfestményei és díszítményei. Kívülről körbejárni sem érdektelen azonban a templomot: hátsó része egészen erődszerű, és szép a kilátás a conerói riviérára.
A természeti látnivalók közül Trieszt környékéhez hasonlóan itt is egy cseppkőbarlang emelkedik ki. A Frassassi barlangrendszer Anconához igen közel van, és nagyon is megér egy délutánt. Könnyed pulóverünk magunkra öltését nem feledve kilométernyit haladunk a feltárt részben, majd majdnem ugyanazon az útvonalon visszafelé újra megbámulhatjuk a természet csodáit: a függő és az álló cseppköveket, a víz és a szél munkája által született legkülönfélébb alakzatokat. Szeretjük a beszédes, találó neveket a különféle képződményekre, s ezekből itt sincs hiány: Damoklész kardja, Jegesmedve, Szalonna, Boszorkányok kastélya, Fánkok… A szebbnél szebb üregek közül a legmeseszerűbb alighanem a Gyertyák terme, ahol kisebb álló cseppkövek tükröződnek a karsztvízben.
A kulturális és a természeti látnivalókon túl érdemes persze belevetnünk magunkat a helyi kulináriába is, pizzára azonban ne nagyon számítsunk a helyi specialitásokat kínáló vendéglők étlapjain. Sokkal inkább a jól ismert, három-négy egyszerű összetevőből kreált hús- vagy halételekre, vagy meglepően finom kombinációkra, mint például a hallal töltött ravioli cukkinimártásban, vénuszkagylóval. Jól esik hozzá egy hideg Castelli di Jesi DOC, ezzel a fajta verdicchióval nehezen foghatunk mellé. S miközben kortyoljuk, tervezhetjük is a pincetúrát az időszűke miatt ezúttal kihagyott többi várost – San Leo, Pergola, Ascoli Piceno – is belevéve!
Fotó:
Vargha Márk
