Tavasz Amerikában 3.

Előfordult már, hogy csak akkor kezdtek el érdeklődni egy hely iránt, amikor már megérkeztek oda – ám akkor szenvedélyesen? Én így jártam a Budapestnyi lakosú Philadelphiával. Atlantic Cityből autóztunk át, hogy az 1971-ben oda emigrált Schwartz Edith tiszteletbeli konzullal találkozzunk, aki egy hosszúra nyúlt pizzázásra vendégelt meg a tárgyalójában, majd több órás gyalogos belvárosnézésre vitt, és közben csak mesélt és mesélt. Főként arról, hogy mi most a helyzet a városban, hogy érzi magát tapasztalt ingatlanfejlesztőként és lokálpatriótaként – meg egy kicsit a történelemről. Arról persze bőven van mit.

A testvéri szeretet városa

Philadelphia neve szó szerint „a testvéri szeretet városa”. William Penn, a kvéker alapító tudatosan egy vallási türelemre épülő várost akart létrehozni, egyfajta újvilági Jeruzsálemet, ahol különböző közösségek együtt élhetnek. A város alaprajza emiatt máig szokatlanul rendezett és emberléptékű az amerikai metropoliszokhoz képest. Penn széles sugárutakat és nyitott tereket tervezett, mert rettegett a londoni pestistől és a tűzvészektől. Philadelphia egyszerre Amerika bölcsője és ellenkultúrája. Itt írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot pontosan 250 éve, mégis van benne valami állandó dac New Yorkkal és Washingtonnal szemben. A helyiek büszkék arra, hogy – szerintük – náluk született az ország, de a dicsőséget mások vitték el. Ez a kisebbségi komplexus különös energiát ad a városnak. Mintha nem tökéletes, sokkal inkább karakteres akarna lenni.

Kulturális intézmények

Karakterét pedig nem az amerikai történelemben betöltött kiemelkedő szerepe adja, hanem egyedülálló kulturális- és oktatásiintézmény-hálózata. Az egyik legmagasabb presztízsű e hálózatban a Philadelphia Orchestra, mely az Egyesült Államok „Big Five” zenekarai közé tartozik. Hozzá kapcsolódik az Academy of Music, az ország legrégebbi, folyamatosan működő operaháza – önmagában ritka jelenség az USA-ban, ahol a kulturális intézmények többsége jóval későbbi. A zenei ökoszisztémát a Curtis Institute of Music teszi teljessé, amely a világ egyik legexkluzívabb zenei konzervatóriuma. Különlegessége, hogy nem tömegképzésben gondolkodik, hanem mester–tanítvány rendszerben működik, és ezzel egyfajta „kis európai konzervatórium” logikát visz az amerikai városi térbe. Ez a három intézmény együtt globális viszonylatban is nagy súlyt ad a városnak.

Aztán ott van a város múzeumi tengelye, ami a Benjamin Franklin Parkway mentén szerveződik, ahol egymás közelében helyezkedik el a Philadelphia Museum of Art, a Barnes Foundation – jelentős Cézanne-, Matisse- és Renoir-gyűjteménnyel – és a Rodin Museum Philadelphia, ahol a szobrász második legtöbb alkotása látható egy helyen Párizs után. A Walnut Street Theatre, ami 1809-ben nyílt meg, és ezzel az Egyesült Államok legrégebbi folyamatosan működő színháza. Az „Avenue of the Arts” mentén koncentrálódó kortárs színházi és előadó-művészeti élet azt mutatja, hogy Philadelphia nemcsak történelmi város, hanem aktív turné- és produkciós központ is, mely gyakran New York előszobájaként működik.

Tudomány és oktatás

A város tudományos és egészségügyi infrastruktúrája legalább ilyen meghatározó, az egyetemeket felsorolni is nehéz lenne. A Benjamin Franklin alapította University of Pennsylvania (UPenn) az Ivy League tagja, különösen erős az orvosi és az üzleti képzése. Hozzá kapcsolódik a Children's Hospital of Philadelphia, amely a világ egyik vezető gyermekgyógyászati kutató- és ellátóközpontja. A Drexel University pedig a mérnöki és az alkalmazott tudományok erős innovációs bázisa. 

A város mindennapi működését a SEPTA fogja össze, ami a várost és elővárosait egyetlen regionális rendszerré szervezi. Philadelphia nem izolált metropolisz, hanem egy kiterjedt városi régió központja, ami New Jersey és Delaware irányába is szervesen kiterjed. Ennek szimbolikus központja a Philadelphia City Hall, ami a 19. századi amerikai várostervezés egyik legmonumentálisabb darabja, és sokáig a világ legmagasabb kőépülete volt. Mi itt kezdtük sétánkat, majd felvonóval a Four Seasons Hotel tetején lévő panorámás étterembe siettünk, és felülről gyönyörködtünk a városban, aztán a koncertterem érintésével a város patinás és előkelő republikánus klubházában fejeztük be túránkat – ahová turistaként csak akkor juthatunk be, ha egy klubtag bevisz bennünket, szóval azóta is áldjuk a szerencsénket. 

Hihetetlenül jó, marasztaló energiák áradtak az utcákból, igazán bántuk, hogy csupán néhány óránk jutott Phillyre. Jó hír viszont, hogy Budapestről nemrég indult el a közvetlen repülőjárat, így az órákat napokra duzzaszthatjuk. Én mindenképpen szeretnék élni a lehetőséggel, és bevallom, alig várom, hogy miután betolok egy cheesesteaket vagy soft pretzelt, konformista turista módjára megcsináljam a pisai ferdetorony-támasztás helyi változatát: felfussak a múzeum lépcsőjén, mint a Rockyban a film főhőse. (Tetejére felér – kezét felemeli – győzelmi póz.)

(folytatjuk)