Lassan jön a tavasz

Jó, jó, nem robbant be a nagy meleg hirtelen, de azért ez a késői őszi időjárás sem annyira buli már. Igen, nekünk semmi nem jó, de már tényleg várjuk a tavaszt. 

Magkeveréket vetettünk

Hetente kétszer vagy háromszor körbejárjuk a területeket, megbeszéljük a következő teendőket. Húsvét után kedden is így tettünk. A kötözés utolsó momentumai, kezdődhet a drótlerakás és a beteg tőkék kivágása, elégetése. A traktorokkal szépen elindultak a munkálatok a hosszú tél után. A talajban most van annyi nedvesség, hogy tárcsával szép munkát lehet végezni az ültetvényekben, így a héten arra helyeztük a hangsúlyt. Bár soknak tűnhet az eddig lehullott csapadék mennyisége, de a rossz hírem az, hogy sajnos nem elég, annyira kiszáradtak a talajok az elmúlt években. Ősszel – életünkben először – magkeveréket vetettünk a sorok közé, és bár szépen kel, azért még egy kis eső lendítene rajta. A keverék összetevői: magvas gomborka, lándzsás útifű, búzavirág, rukkola, mezei katáng, bíborhere, fehérhere, komlós lucerna. Nagyon szép lesz, amikor majd mindegyik virágzik. Ígérem mindenképp teszek fel róla képeket.

Hogy miért jó ez a keverék? A fű nélküli talajtakaró kevésbé szárítja ki a talajt, mint a fűfélék. Nedves időben sok humuszt képez, száraz időben nem engedi a talajt kiszáradni és túlmelegedni. Összegyűjtjük a tapasztalatokat és ha pozitívak, mindenképp nagyobb területeket vetünk majd be. A klímaváltozás idején különösen fontos megtalálni minden olyan eszközt, amivel tompíthatjuk a hatását. 

Keressük az új lehetőségeket

A pincében elkezdtük a készletek visszatöltését. Szerencsére fogytak a boraink, de a lendület sajnos nem volt olyan nagy, mint a korábbi húsvéti időszakokban. Talán a hideg vagy a vékony pénztárca az oka, ki tudja! Az év értékesítés szempontjából egyébként is lassan indul egy kicsit, de panaszkodásra és sajnálkozásra nincs idő, megyünk előre, és keresünk új lehetőségeket. 

Izgalmas kóstolóra készülünk

Április vége felé 250 orvostanhallgatónak mutatjuk majd be a borainkat. Több oka is van annak, hogy ez nagy örömmel tölt el. Egyrészt az, hogy fiatalokról van szó – és manapság mindig azt mondjuk, hogy a fiatalok nem isznak vagy legalább is a statisztikák szerint nem bort isznak –, másrészt leendő orvosokról, akik ezen az órán a bor hatásairól tanulnak. Már az elején szeretném leszögezni, hogy senkit nem a mértéktelen italozásra biztatok, de a bor mindig is a gasztronómiánk, a kultúránk része volt. 

A bor a hosszú élet titka?

Részt vettem márciusban az Eger Wine Meetupon, amit ma Magyarország legjobb borászati konferenciájának tartok. Ott is elhangzott ebben a témában egy előadás, a német Ursula Fradera prezentálta, „A borfogyasztás kérdése: kulturális örökség vagy egészségügyi kockázat?” címmel. Nagyon érdekes volt, hogy ő egyértelműen a mediterrán diéta részeként gondol a borra. Nem tudom, látta-e valaki a Kék zónák című négyrészes dokumentumfilm-sorozatot, ami a világ azon helyeit mutatja be, ahol nagy számban nagyon magas kort érnek meg az emberek. Természetesen nem csak a borfogyasztás járul ehhez hozzá, de az egyértelműen kiderül a filmből, hogy egy pohár bor a mindennapjaik része – persze még a fizikai aktivitás, a társas együttlét, az egészséges táplálkozás is szükséges a hosszú, egészséges élethez.

Két tanulságos kóstolóról

A rendezvények és kóstolók szempontjából most a győriek voltak aktívak. Az egyik legrégebbi partnerem nemrég rendezte meg a szokásos nagy közös kóstolóját, és itt sok borbaráttal és borásszal találkoztam. Lehetőségem volt beszélgetni a kollégákkal és megkóstolni a boraikat. Pozitív érzésekkel zártam az estét, jól éreztem magam.

A másik győri partner egy szűkebb körű, de annál izgalmasabb kóstolóra invitált. Magyarország különböző borvidékeiről, különböző pincészetektől kóstoltunk fehér-, rozé- és vörösborokat. A kérdés az volt felénk, hogy ezek a borok mennyire eladhatóak, bekerüljenek-e a kínálatba. Optimizmussal tekintettem erre a kóstolóra is, a pincészetek nevei alapján különösen. És aztán jött a feketeleves. Csalódnom kellett! Nagyon sok hibás borral találkoztunk, és meglepően nagy neveknél. Ha egy bor nem fajtajelleges vagy túl alacsony a sava, esetleg testben kicsit vékonyabb, azt még meg tudom bocsátani, de itt találkoztunk olyan borral, ami konkrétan büdös volt. Azon tűnődtünk a végén, hogy ha valaki életében először egy ilyen tétellel találkozik, vajon ad még egy esélyt magának a bornak. Gyakran mondogatjuk mostanában, hogy csökken a borfogyasztás. Vajon a rossz élmények is hozzájárulnak ehhez? 

Minden borász életében előfordul, hogy egy bor nem sikerül – szerintem hazudik, aki azt mondja, hogy ez vele még nem történt meg. A felelősségünk abban van, hogy ezeket a hibákat észleljük, elfogadjuk, és merjünk úgy dönteni, hogy az ilyen tételek nem kerülnek palackba. Kérdés az is, hogy miért nem vesszük észre a hibát, vagy ha tudjuk magunkról, hogy pincevakságban szenvedünk, miért nem hívunk valakit, aki mindent végigkóstol, és jelzi, hogy „Hé, ezt nem kellene a polcra tenned, mert azzal rombolod a márkádat!” Mindenképp elgondolkodtató este volt! 

Ti azért ne csüggedjetek, mert az ország tele van kiváló borokkal, csak meg kell találni őket, és ez pedig csak úgy lehetséges, ha sokat kóstoltok. Erre biztatlak hát benneteket! Találkozunk két hét múlva!