New Yorktól a Bahamákig

Ez a naplóbejegyzés most más lesz, mint az eddigiek. Az elmúlt két hétben lazítottam, utaztam, világot láttam. Eredetileg a 40. születésnapomra szerettem volna eljutni New Yorkba, de a Covid és édesanyám elvesztése ezt nem tette lehetővé. De most végre sikerült!  

New York, New York

Három napot töltöttem a Nagy Almában, és meg kell hagyni, lehet, hogy megöregedtem, de nagyon nagy volt a nyüzsgés, sok volt az állandó zaj, a kosz, a különböző szagok. Megszoktam már a tényői havasok nyugalmát. De emellett fantasztikusan izgalmas világba cseppentem a sokszínűségével, dinamizmusával és karakterével. Bár kevés idő állt rendelkezésünkre, de azt igyekeztünk kihasználni. 

Fantasztikus volt élőben látni az óriási felhőkarcolókat, a rengeteg autót és embert. Az idegenvezető szerint itt hajnali kettőkor is kialakulhat egy hatalmas dugó, és én is megbizonyosodtam róla, hogy ez a város tényleg sosem alszik, mert én sem aludtam a jetlag miatt. A szállásunk egy szuper szállodában volt a Times Square-hez közel, itt sosincs sötét a rengeteg reklámtól, az egyszer biztos. 

Mivel csoportos kiránduláson vettem részt, ezért megvolt az a kényelmem, hogy mindenhová autóbusszal vittek minket és magyar idegenvezetőink voltak. Attila és Rita már több mint 30 éve él az Államokban, pontosan New Yorkban, így nemcsak az épületeket és a nevezetességeket ismertük meg, hanem az ottani életből is kaptunk ízelítőt. Ami mindenképp pozitív volt, hogy mindenhol kedves emberekkel találkoztunk, és ha bárhol bármilyen probléma adódott, akkor mindenki azon igyekezett, hogy ezt megoldja. Ez a fajta amerikai gondolkodás mindig is tetszett, ezt láttam korábban az amerikai cégnél is, ahol dolgoztam. Feltűnő volt egyébként a sokféle ember: láttunk csöveseket és épp a Bentley-jéből kiszálló szupergazdag családot egymás mellett, és érdekes volt elképzelni az életüket azok alapján, amiket az idegenvezetőink elmondtak a fizetésekről, a lakbérekről és egyéb költségekről. Az egyértelmű volt, hogy pusztán az a tény, hogy – akár ezen a városon belül – hol élsz, alapvetően határozza meg a lehetőségeidet.

Az egyik legnagyobb élményem az út során a vacsorával és zenés esttel egybekötött hajókázás volt a Hudson folyón. Induláskor még világos volt, és lassan csordogáltunk bele az estébe. Fantasztikus volt a látni a szabadságszobrot, a Brooklyn- és a Manhattan-hidat, az éjszakai fényben úszó Manhattant. Ja, és mellesleg a vacsora is nagyon finom volt, a zenekar pedig szenzációs. 

Orlando és a Bahamák

Lassan elköszöntünk a nagy Almától, és felszálltunk a hajónkra, ami Orlando, aztán a Bahamák felé vette az irányt. Orlandóban elmentünk a NASA-ba. Sajnos a hajó késése miatt kevés időnk maradt, de így is életre szóló élmény volt látni azokat az űrhajókat, amelyekkel az űrbe utaztak az emberek. Aki teheti, ide mindenképp menjen el. A Bahama-szigetek pedig a hangulatával, a gyönyörű strandjával és mosolygós embereivel varázsolt el. 

A tengerjáró hajón kisebb kultúrsokkot éltem meg, mert itt aztán tényleg a világ minden részéről érkezett emberek töltötték a napjaikat együtt, viszonylag szűk helyen. Néha nehéz volt, úgy éreztem magam, mint a falusi kislány Pesten. Nehezen viseltem, hogy az útitársaim egy része úgy viselkedett, mintha rajtuk kívül senki nem lenne a világon: eszükbe sem jutott köszönni, amikor beszálltak mellénk a liftbe, és csodálkoztak, hogy mi így teszünk, minden ok nélkül hirtelen megálltak előttem az étteremben, én pedig oldjam meg, hogy ne borítsam magamra a tálcám tartalmát, és még sorolhatnám. De a pazarlás még ennél is elkeserítőbb volt. Bár tudta, hogy nem eszi meg, mégis háromszoros mennyiségű ételt vitt az asztalhoz, és a nagy részét persze ott hagyta – nem részletezem, hogy hogyan. 

Ezzel együtt persze jól éreztem magam a hajón, a színházi előadások nagyon jók voltak, és rengeteg szórakozási lehetőséget kínáltak, ki sem tudtuk próbálni az összeset.

Semmi sem tökéletes…

Az étteremben persze azonnal elkértem a borlapot, és a választékból nagy nyugalommal rendeltem meg az egyik kedvencemet, a Matua Sauvignon Blanc-t. Az útitársaimat is megnyugtattam, hogy ne aggódjanak, ezzel nem tudunk hibázni. Hát de! Az évjáratot ugyanis elfelejtették feltüntetni, így legnagyobb meglepetésemre 2023-as bort kaptunk 2026-ban. Új-Zélandon most fejezik be a 2026-os szüretet. Ha valamelyik fajtától a frissességet, könnyedséget, üdeséget várom, akkor az a sauvignon blanc, az új-zélandi verziójától pedig minimum azt kellene éreznem, hogy frissen nyírt pázsiton sétálok. Sajnos egy fáradt, szétesett bor került a poharunkba, és csalódottan állapítottam meg, hogy ezen a hajón nem a boroké a főszerep. Lehet, hogy itt az ideje, hogy újra felkeressünk egy jó kis borvidéket?! 

Ezúton is köszönöm családomnak és a kollégáimnak, hogy helytálltak helyettem is, amíg távol voltam, a legnagyobb köszönet viszont a társamat illeti, aki megmutatta nekem ezt a fantasztikus világot. 

Visszatérésemkor aztán belevetettem magam a munkába, és jöttek az újabb izgalmak, de erről majd a következő részben mesélek.